Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-02 / 5. szám

gos zsinat elé terjeszteni méltóztassék azzal, hogy a 127. §-t a fentiek szerint bővítse ki, továbbá a 7. §-ból e szavakat: »valamint pénzbírság (pénzbüntetés)* törülje és a 440. §. bemutatott szövege helyett a fönnebbi szövegezést fogadja el. Fogadja az országos zsinat kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását Budapesten, 1893. január 18-án. Gróf Csáky. A brassói körlelkészség érdekében. Az erdélyi egyházkerület fölterjesztése az egyet, konventhez. Főtiszteletü és Méltóságos Egyetemes Konvent! Midőn erdélyi református egyházkerületünk alólirott igazgató-tanácsa, az egyházkerületi építkezési alap előállítása, az országos református egyházi közalap örvendetes gyarapodása s más segélyforrások biztosítása következtében, abba a helyzetbe jutott, hogy a különben is egészen missziói területnek tekinthető egyházkerület egyházközségeinek magasabb színvonalra emelése tekintetében hatályosabb lépéseket tehetett: mindjárt kezdetben is a fontosabb pozíciók biztosítása képezte gondoskodása kiváló tárgyát; azon erőtlen egyházközségek segélyére sietett első sorban, melyek speciális vallásfelekezeti érdekeink mellett magyar nemzetiségünk, e kiválóan féltett kincsünk, elvesztésével is fenyegetve voltak, sőt melyeknél e veszély, anyagi erőtlenségük miatt, már nagyrészben be is következett. E szempont figyelemmel tartásával indítottuk azután meg működésűnket s ez elv szigorú keresztülvitele képezte mindig munkálkodásunk iránytűjét, melynek utmutatását követve eddig fennálló 33 körlelkészségünket megalapítottuk. Nem dicsekedhetünk ugyan ez idők szerint még oly fényes eredményekkel, melyek a körlelkészekhez kötött minden várakozásnak megfelelnek, mert hisz' e körlelkészségek jóformán gyermekkorukat élik, s mert a nyújtott anyagi segély bizony-bizony korlátolt mennyiségű volt. de megelégedéssel nézünk vissza az ez irányú munkában lefolyt néhány év történetére, uj munkára nyerünk buzdítést a már is elért eredmények által, melyek a missziói állomások szervezésének föltétlen szükségességét kétségbevonhatatlanul igazolják. Alig néhány éve annak, hogy az erdélyi részek végvidékein csekély számban élő híveink minden vallásos ápolás nélkül és az elnemzetietlenedés veszélyének kitéve voltak, s hogy a hunyadmegyei és mezőségi magyarság, másokat nem is említve, anyanyelvét is elfelejtette, s ma eredményesen működő missziói őrállomásunk van a besztercze-naszódi havasok alján ; két körlelkészségünk buzgólkodik a hunyadmegyei magyarság valláserkölcsi és nemzetiségi öntudatának felébresztésén; misszionárius működik a háromszéki magyarság és Brassóban lakó híveink közölt emelkedett idegen nemzetiségekből álló választószorosban ; öt körlelkész szép sikerű munkája feledteti a régi királyföld idegen nemzetiségeivel ama mult idők szokását, midőn a pásztor nélküli református hivek serege tömegesen volt vallásától s gyakran nemzetiségétől is eltántorítható; körlelkészeink tanítják a mezőségi oláh tengerben elveszett roformálus magyar eredetű híveink gyermekeit - az édes anvjok szájából sohasem hallott magyar szóra: sőt az átléphetetlennek vélt csíki és gyergyói úgynevezett szentföld, székvárosában, Csíkszeredában diszes imaházunk hirdeti a felvilágosultság térfoglalásának hajnalát, s a hol reformátusokról még beszélni is bűnnek tartaték : (Jyergyószentmiklóson templomot építenek az oda exmittált körlelkész köré csoportosult s e missziói állomásunk fennállása óta tekintélyesen megszaporodott híveink. A belmisszió terén elért ez eredmények midőn egyfelől megnyugvással töltenek el: hangosan ösztönzik igazgató tanácsunkat a megkezdett munka tovább folytatására, a vallásilag és nemzetiségileg veszélyeztetett pontok további kutatására s azok lehető biztosítására. Ily veszélyeztetett pontnak s missziói állomás szervezésére kiválóan ráutalt egyházközségnek ismerte igazgatótanácsunk már kezdetben is brassói egyházközségünket. hol azonban a körlelkészség tényleges szervezése, személyi okokból ez ideig keresztülvihető nem volt. Minthogy azonban az egyházközség érdemes agg lelkészének nyugalomba lépése folytán a papi állás most üresedésbejött: egyházkerületi közgyűlésünk mult évi 50. jegyzőkönyvi sz. határozatával az egyházközség körlelkészséggé alakítását kimondotta, s a szervezés munkájának haladéktalan megkezdésére hatóságunkat utasította. Brassói egyházközségünk, hazánk délkeleti végvidékén, a 31.000 lelket számláló város több mint két harmadát tevő idegen nemzetiségei között, hitünk s nemzetiségünk védbástyája s az ott székelő lutheránus szász püspökség, az ujabban alakított magyar lutheránus esperesség és gazdag római katholikus egyház mellett református anyaszentegyházunk reprezentánsa, s ha még tekintetbe veszszük azt is, hogy a szomszédos szász és oláh községekben lakó 1.00—150 hivünk lelki gondozása is reá, mint anyaegyházközségre van bizva: ez egyházközség körlelkészséggé alakítása és az ottani viszonyokhoz mért emelése a legnagyobb mértékben indokoltnak látszik, Ez utóbbi, t. i. az egyházközség emelése tekintetében, az egyházközség, egyházkerület és az egyetemes egyház egyesített ereje már meghcMa áldozatát, midőn egyházkerületünk az egyházközség nagyobbszabásu templomának és papi lakásának felépíthetésére 27.300 forint kedvezményes kölcsönt bocsátott rendelkezésére, s midőn ez összeg kamatának és törlesztő hányadának fedezésére az egyházkerület évi 700 forint, s főt. és mélt. Egyetemes Konvent, országos közalapból fedezendőleg évi 500 forintot biztosított, s az igy is fedezetlen maradt évi 574 forint 50 krajcár terhe szintén egyházkerületünk vállaira nehezedett. E segélyösszegekből s a hivek által nyújtott adományokból azután az egyházközség diszes nagy templomát és emeletes papi lakát felépítette s fölszenteltette. A körlelkészi állomás javadalmának megállapítása tárgyában is megindította igazgató-tanácsunk a tárgyalásokat, minthogy azonban a tárgyalás folyamán meggyőződött arról, hogy az amúgy is rendkívüli áldozatokat hozott egyházközség anyagi ereje egy oly papi állás javadalmát, mely az egyházközség kiváló fontosságú vallás-erkölcsi, magyar nemzeti és felekezetközi missziójának megfelelő minősültségü egyénnel legyen betölthető, nem biztosíthatja: nem térhetett ki a szükség ama parancsa elől, hogy az egyházközség ismételt segélyére siessen s hogy erre a mélt. és főt. Egyetemes Konvent szives támogatását is kikérje. Mielőtt azonban a körlelkészi fizetés rendelkezésre álló s hiányzó összegeit számszerűleg is kitüntetnők, legyen szabad még a brassói egyházközség speciális helyzetének megvilágítására és igy előadandó kérésünk indokolására azt is megemlítenünk, hogy a helyzet nehézségét nagy mértékben azon körülmény is növeli, miszerint az ottani papnak a szorosabb értelemben vett s teljességgel nem csekély mérvű papi szolgálatokon kívül az állami reáliskolában, a római katholikus és evangélikus lutheránus főgimnáziumokban^ a polgári leány- és a