Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-23 / 47. szám

nak látnunk, hogy midőn felekezetekre bomlás, sőt a felekezetnélküliség réme is fenyeget, nekünk valami fegyvert kell szereznünk, hogy a ránk jövő válságos napokban sikerrel megálljuk a tért. Ha eddig nem volt cura pastoralis, ezután kell lenni annak, mert létérdekünk. Elfogadja a határozati javaslatot, sőt azt is megszavazná, hogy a lelkészi értekezleteken való megjelenésre határozatilag, sőt esetleg birsággal is rákényszeríttessenek a lelkészek. Lukács Ödön. Hogy lelkészi értekezletre szükség van, mutatja az a körülmény, hogy oly nagy számmal gyűltek össze az érdeklődők. Nagy szemrehányásokat tehetnénk magunknak, hogy miért nem tettünk eddig többet. A római sajtó már mindent megtett, megmozdított ellenünk, s most már ugy vagyunk, hogy az egész ország egészen elfeledte a nagy lármában, hogy mik voltunk mi valamikor, mi protestánsok, hogy micsoda tényezők voltunk a nemzet életében. Minden fegyver ellenünk van élesítve. Ideje, hogy megmozduljunk, hogy tegyünk mi is valamit. Fejes István eszméit tartja legtartalmasabbaknak és legcélravezetőbbeknek. A kiviteli módozatokra nézve szükségesnek látja, hogy halogatás nélkül kezdődjék meg minden egyes egyházban a munka, a belmissziói tevékenység. A művelt világiak bevonásának eszméjét melegen pártolja, ezért a cimét szeretné megváltoztatni + Református egyházi értekezlet*-re, valamint egy bizottságot óhajtana innen kiküldeni, hogy az értekezletek számára alapszabály-terveztet készítsen. Rádai Gedeon gróf mindjárt felszólalása elején kijelentette, hogy a felvetett eszmét lelke mélyéből pártolja és a határozati javaslatot egész terjedelmében elfogadja. Különösen azt hangsúlyozza, hogy perhorreskál mindenféle imperativ intézkedést az értekezleteken való megjelenést illetőleg. Igen is, nemcsak minden lelkésznek, de minden református embernek terjeszteni kell ezen eszméket, de belső ösztönből, nem kényszerítést folytán. Nagyon szereti, hogy ilyen tekintélyes helyről jön a lökés a cselekvésre. Ismert ő már régóta lelkészi értekezleteket, de azok oly akadémikus természetűek voltak, hogy laikus ember ott ugyan mitse épülhetett, vagy pedig az értekezleti tagok a saját nyomorúságos anyagi helyzetük javításának módozatait terjesztgették elő. Igen örül tehát, hogy az előadótól értesült azoknak igazi tárgyáról és valódi céljáról. Czike Lajos lényegileg megegyezik az előtte szólókkal s elmondja, hogy a tatai egyházmegyében miként van szervezve a lelkészi értekezlet. Röviden, de igen tartalmasan szólott Horthy István tiszántúli egyházkerületi főgondnok-helyettes. Melegen pártolja az értekezletek eszméjét, sürgeti azoknak haladéktalan szervezését s a lelkészekre nézve a kötelező részvétel kimondását. Az előadó javaslatát elfogadja. Ezek után elnöklő püspök ur összevetvén az elmondottakat. arra az eredményre jutott, hogy a vélemények körülbelül megegyeznek a főbb pontokra nézve, csupán némi csekély és könnyen elsimítható eltérések tapasztalhatók pl. a címet illetőleg. Szerinte megmaradhat a volt cím is, mivel hosszasabb usus szól mellette, de ha az értekezlet jónak látja, ugy ő indítványozza, hogy a Lukács Ödön által javasolt cím fogadtassék el. Indítványozza továbbá az elnök, hogy a Fejes István által megpendített diakonusi intézmény is. mint az evangélizáció hatalmas eszköze, vétessék fel a javaslat megfelelő pontjába a következőleg: »jelesen a diakonusi intézmény felállításával«. Miután az előadó Szöts Farkas a javasolt módosításokhoz hozzájárult, az értekezlet elnöklő püspök urnák ugy a címre, mint a diakonusi intézményre vonatkozó indítványát magáévá tette, az értekezlet a határozati javaslatot a következő szövegezéssel egyhangúlag elfogadta : »Az értékezlet határozatilag kimondja: 1-ször azt. hogy a ref. egyház lelkészi és világi tagjainak részvételével egyházi értekezletek tartását a vallás-erkölcsi élet fejlesztése, a belmissziói tevékenységnek különösen a diakonusi intézmény behozása által való fejlesztése és a lelkipásztori gondozás fokozottabb gyakorolhatása érdekében hasznosnak és célszerűnek tartja; 2 szor azt, hogy ezen egyházi értekezletek szervezését első fokon egyházmegyénként, esbetőleg kisebb körönként, azután egyházkerületenként kívánatosnak sőt szükségesnek tartja; 3-szor azt, hogy a szervezésnek minél gyorsabb megindítása és keresztülvitele végett ez az értekezlet a maga elnöke utján az egyházmegyék és kerületek elnökségeit tisztelettel fölkéri«. Ezután a vallásos összejövetelekről dr. Szabó Aladár tartotta meg előadói beszédét, melyről, valamint az inci dentaliter felvetett eszmékről (prot. napilap, lelkészi fizetések rendezése) a jövő alkalommal. A. G. A protestáns irodalmi társaság köréből. Irodalmi társaságunk a zsinat alkalmából szépen látogatott és határozataiban fontos választmányi ülést tartott nov. 15-én. Az ülésen Szász Károly püspök elnökölt és részt vettek benne: Csiky Kálmán, György Endre. Hegedűs Sándor, dr. Kiss Áron, Perlaky Elek, Petri Elek és Szőts Farkas fővárosi, Hartha Béla, Csengey Gusztáv, Fejes István, Géresi Kálmán, Kiss Áron, Lukács Ödön, Mitrovics Gyula, Német István, Szabó János, Tóth Sámuel, Zelenka Pál és Zsilinszky Mihály vidéki választmányi tagok; mint meghívottak : Szabó Aladár. Concha Károly és Hornyánszky Ernő; mint vendégek: Körmendy Sándor, Vályi Lajos, Véghelyi Dezső. Előadó és jegyző Kenessey Béla társ. titkár. Szász Károly elnök szívélyesen üdvözli a tagokat s köztük különösen Hegedűs Sándort, a társaság áldozatkész és tevékeny tagját, abból az alkalomtól, hogy közhasznú tevékenységért király ő felsége a Lipótrend köz. keresztjével tüntette ki. Kenessey Béla titkár jelenti, hogy f. évi okt. 31-ig a Társaság bevétele 5966 fri 81 kr, kiadása 5559 frt 80 kr volt; hogy a tagdijakból eddig befolyt 1611 frt, a hátralékokból 1435 frt; hogy a hátralékok behajtása postai megbízás utján folyamatban van; a Károli-alap tőkéje 3888 frt 2 kr; a pártoló és rendes tagok közül az alapszabályszerű 3, illetve 5 év lejártával kilépett 40 tag. A választmány e jelentéseket tudomásul véve, elhatározta, hogy a hátralékosok a püspök urak utján a fizetésre sürgősen felszólítandók ; a taggyűjtést pedig elodázhatatlannak tartván, azzal bizta meg a Társaság elnökét, továbbá a taggyűjtő bizottság elnökét és a titkárt, hogy haladéktalanul kérjék fel a püspök urakat, hogy egyházmegyénként ajánljanak taggyüjtésre alkalmas buzgó férfia-