Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-16 / 46. szám

el. A ki e modus vivendit megbolygatta, azt tartozzék bármely felekezethez, szóló mindenkor el fogja Ítélni. A mi e jelen javaslatot illeti, szóló nem azért nincs vele teljesen megelégedve, mert nagyon messze megy, hanem, mert nem elégíti ki mindazt, a mit a közéleti szükség követel. Ha azt mondta volna Hock, hogy a javaslatot azért nem fogadja el, mert nem valósítja teljesen meg az 1848-ki XX. törvénycikket a felekezetek egyenjogúságáról, akkor szóló is melléje állana; mert az akkori törvényekben foglalt elvekhez szilárdul ragaszkodik. Nem a februári rendelet hozta létre e javaslatokat; az a párt, melyhez szóló tartozik, mindig sürgette a vallásszabadságot, de azzal együtt az egyenjogúságot is. A katholikus autonómiának soha sem volt ellenzője, ha létrejő örülni fog rajta, de hogy miként, és mikor jöjjön létre, az reá, mint a ki nincs azon egyház kötelékében, természetesen nem tartozhatik. Kijelenti, hogy a jelen javaslatnak a felekezetnélküliségre vonatkozó részét változatlanul nem fogadhatja el, de az nem zárja ki azt, hogy a mi a javaslatban jó van, ahhoz ne járuljun. Ez okból a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Grr. Csá/cy miniszter sajnálattal konstatálja, hogy ma is leginkább azon része kifogásoltatott a javaslatnak, mely a félekezetnélküliséget koncedálja. Ő már megjegyzé, hogy ha a lelkiismereti szabadság talajára lépünk, teljes lehetetlenség a felekezeti kényszert fentartani. Különben is, hol van az az erő, a mely egyeseket arra kényszeríthet, hogy valamely pozitív felekezet tanait magukévá tegyék. Ha ez nem lehetséges, vajon méltányos, humánus a szabadelvű felfogásnak megfelelően az illetőt arra kényszeríteni, hogy mégis valamely pozitív felekezet tagja legyen ? E kényszerrel különben is csak a külső forma kényszeríthető reá, belsőleg a cél nem érhető el, s így az ily kényszer nem lenne egyébb, mint a hipokrizisnek egy neme. Az, hogy állítólag nincsenek nagy számmal a ténylegesen bevett felekezeten kívüliek, teljesen mindegy. Ha csak egy lenne is olyan, a ki nem akar felekezetekhez tartozni, nincs az a kényszer, melylyel őt erre rá lehetne venni, s nincs az az ok, a melyért e kényszert vele szemben méltányosan alkalmazni lehetne. Ismétli egyébiránt, hogy ha a részletes tárgyalás során oly rendelkezés lesz koncipiálható, a mely a lehető visszaéléseknek elejét veheti, szóló készséggel hozzájárul, sőt az előző ülésen már maga is jelzett egy erre — nézete szerint teljesen alkalmas — módozatot. Hock felszólalásának egyes részeire megjegyzi szóló, hogy sehogy sem tudja feltalálni az összefüggést a javaslat és az elkeresztelési rendelet közt. Nem e rendelet, de igenis a római egyháznak azzal szemben elfoglalt magatartása siettette a polgári házasság és a polgári anyakönyvek behozatalát, de csakis ezek. Ellenben semmi összefüggésben sincs ezzel a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslat, a mely 1875. óta úgyszólván folytonosan foglalkoztatja az országgyűlést. Szóló már régebben kilátásba helyezte e javaslat beterjesztését s akkor az egész ház mint egy ember nyilatkozott mellette s a házban maga Hock János is. A katholikus automómia kérdése nincs összefüggésben a javaslattal. Szóló most is kijelenti azon meggyőződését, hogy az autonómia csak akkor lesz üdvös, ha alulról építtetik fel, mert azon dolgok — a templom és iskola — melyek az autonómia lényeges működési körébe tartoznak, csak a hitközségben vannak, s ha ott nincs meg az autonómia, biztos alap nélkül áll az, a mi felülről alkottatik. Egyébiránt, ha az érdekeltek másként határoznának, szóló konstatálni fogja, vajon az, a mit akarnak, megegyezik-e az állam érdekeivel s a főkegyúri jogokkal, csak az erre adandó válasz fog dönteni a fölött, vajon megvalósíttassék-e az autonómia, ugy a mint óhajtják. Hock már előlegesen kifogásolja az 1868. Lili. t.-cz. tervezett módosítását. Szóló ugy tudja, hogy katholikus szempontból a 68. törvénynyel szemben mindig azt hozták fel, hogy vissza kell állítani a szülők szabad rendelkezését, s ha nem tudnak megegyezni, a törvény diszpozíciója lépjen előtérbe. Ez a két kardinalis pontja a tervezett módosításoknak is. Hogy az előleges egyezkedés utólag csak igen ritka esetekben lesz módosítható, ezt egyáltalán nem lehet összefüggésbe hozni a lelkiismereti kényszerrel, ez csak azt biztosítja, hogy a nevelés korszakában, a 18-ig évig ne állhasson be minduntalan változás a gyermekek vallásában. Ez szükséges intézkedés, a mely nélkül nem lehetne biztosítni a gyermekeknek egy vallásban való következetes nevelését. A tervezett javaslat egészen határozottan ki fogja jelenteni azt is, hogy a törvénytől eltérő reverzálisoknak s megegyezéseknek semmi hatályuk nincs s megállapítja a formáját is annak, hogy miként kell létrejönnie a jegyesek közti megállapodásnak. Ezek után a tárgyalás folytatása szerdán este 6 órára tűzetvén ki, az ülés véget ért. REGISEGEK. Alvinezi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) II. A fölkelés publicistái igazolása: Querela Hungáriáé ; Attestatio; Refutatio; Defensio. Ezeket azért kellett nyilvánvalóvá tenni, hogy a király ily módon is vegye tekintetbe sérelmeinket, ha máskép nem történhetett s megértvén ezeket, ne csodálkozzék, hogy a vallás és törvények védelmére felkeltünk. A szomszédoknak, szövetségeseknek s az egész keresztyénségnek ezen Írással akarjuk tudtokra adni, hogy lássák, értsék, vizsgálják és Ítéljék meg, milyen súlyos és sürgető okokkal kényszeríttettünk az isteni és emberi törvények és szabadságok helyreállítására. Mint látjuk, magában foglalja e Querela Hungáriáé mindazon okokat, melyekért a protestánsok 1619-ben fegyvert fogtak s bár — mint egyik irónk találóan megjegyzi — szenvedélyes, túlságosan áradozó és némileg egyoldalú, a mennyiben minden bajt a klérusnak tulajdonit; czélját azonban elérte: mert a protestánsokat magával ragadta.1 A Querela Hungáriáét a pápisták nem is hagyták felelet nélkül. Csakhamar Pázmány adott ki — szintén névtelenül — ellene »Falsae originis motuum Hungaricorum succinctajírefutatio« cím alatt egy röpiratot. A Querela és a Refutatio közt nagy a különbség ugy az általánosságban, mint a részletekben. A Querela a régi magyar alkotmány azon sarkalatos elvére támaszkodik, mely feljogositá a magyar rendeket, hogy felkeljenek a király ellen, ha ez megsérti az alkotmányt; a Refutatio soha és semmi esetben sem tartja ezt megengedhetőnek s álláspontja a fejedelmi absolutismus. »Senki sincs, a ki ne tudná — úgymond — mily súlyos és az isteni s az emberi törvények által elitélt dolog ... a fölkent ur 1 Dr. Török István: »A Querela Hungariae« s az általa támasztott polémia, A kolozvári evang. reform, collegium értesítőjében 1883. 4—20. lap.