Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-16 / 46. szám

Szegedit megelőzőleg Sztárai is már — mint Skarica mondja — qaa Episcopus suae Baroviae agebat.1

Mint a baranyai egyházak megteremtője kétségtelen jogot szerzett magának nemcsak a püspöki cim viseléséhez, hanem az azzal járó jogok és kötelességek gyakorlásához is. Bizvást hihetjük azonban, hogy püspökségének s személyes érdemeken kívül mélyebb és szilárdabb alapja is volt,s ez nem lehetett más, mint egy zsinat határozása és ennek kifolyásaként a gyülekezetek önkéntes és szabad választása. Ekkor már a nagy magyar alföld zsinatai, a torontáli síkságon tartott toronyi zsinatok meghozták határozataikat s hihetjük, hogy azok alapján azonnal felállíttatott a jól szervezett egyházakkal biró Baranyában a püspöki hivatal és Sztárai nem reformátori minősége alapján követelt és elvállalt, hanem a zsinatok által előirt jogokat gyakorolt s kötelességeket teljesített, midőn Tolnáról az 1553-ik évben elindult a baranyai egyházak látogatására, a következő évben pedig papokat avatott föl. S látva e kétségtelenül nagy embernek az akkori nehéz viszonyok közt is tisztében szorgalmas és hű fáradozását, méltán feltünhetik, hogy Szegedi alig lépett Baranya földére, azonnál generális superintendenssé választják. Mi lehetett ennek oka ? Talán a szükségesség hozta magával, hogy a messze távolban lakó Sztárai helyett mást, olyant, ki állandóan közelükben van, tegyenek fejükké, a gyülekezetek őrállójává. De talán Sztárai egyéniségében s eljárásai mikéntjében is kereshetjük ennek indokát Vezérférfiak, kik saját nagy lelkük teremtő erejével a semmiből alkottak hatalmas intézményeket, ritkán menttel; némi önkénykedéstől, erőszakoskodástól. Sztárainak heves természete, az általa diadalra juttatott ügy melletti lángoló lelkesültség© olykor-olykor talán a túlzás határaiba csapott át; mihez emberi gyarlóságok is járulhattak az ekkor már 50 éven felüljáró férfiúnál. »Sztárai Mihály is — mondja Bornemisza — noha értelmes és tudós ember, és sokat épített Magyarországban : de őtet is megbírja néha az harag, néha az bor is«.2

A papok közt pedig, kiket az általa teremtett 120 egyházba állított, lehettek elegen, kik talán tudatlanságuk, talán nem egészen papi magukviseletével kihívták a szigorú reformátor kemény bírálatát; a mit azok nem tudtak elszívelni s midőn alkalom adta magát, hűtlenül hátat fordítottak mesterüknek, lerázták nyakukról. Vannak íróink közt, kik ily ténynyel hozzák kapcsolatba Athanasius élete históriájának megírását s azt hiszik, hogy mivel ő maga mondja annak versfejeiben, hogy »suam interim fortunam eandem esse ostendit:« főképen baranyai püspökségétől megválásának körülményeire célzott abban, és magáról mondja ezt a verset is: Hogy reá mindenben ők csak hazudtanak, Semmi bűnt ő hozzá de nem adhattanak, Az egy igazságért reá támadtanak, Azért nincsen helye kőztek az jámbornak.3 Bárminő tényezők működtek is közre Szegedinek oly hamar generális superintendenssé választásánál, ha keztetheljük. Sztárai is az átalános szabadválasztási jogot hangoztatja az »Igaz papság tükré«-ben, hol a pápa kérdésére : »Hol ördögben vagyon az ti püspöktök ?« azt felelteti Tamás pappal: »Nem ördögben, hanem mindenütt vagyon, valahol az Istennek igéje vagyon. Itt is lehet kediglen, hogy ha a keresztyének akarják és Isten szerint választják.* 1 A pozsonyi ev. lyceum levéltárában kéziratban levő »Hungaria Evangelica« is ezt mondja: »Anno 1554 Lascoviensium pastor (Szegedi) per Michaelem Sztarinum, pastorem Tholnensium et ejusdem Baroviae Superwtendentem inauguratus«. 2 Bornemisza Péter: »Postillák«. IV. rész. 910 lap. Detrekő, 1584. 8 Kanyaró Ferencz : »Unitáriusok Magyarországon*. Kolozsvár, 1891. 111. lap. személyét illetőleg elfogadjuk is a mit Skarica mond. hogy saját érdeménél fogva nyerte el a kitüntetést, addig magára a tényre nézve akaratlanul a háttérben lappangó okok után tekintünk. Sajnos, hasztalan keressük azokat; helyettök két. eddig teljes világításba nem állított, illetve nem is gyanított dologgal találjuk szemben magunkat, jelesen : a baranyai szuperintendensségnek nyilt proklamálásával s mellette külön a tolnai püspökség gyanítható fölállásával. Sztárai mint Tolnának főpapja — sacris Praesidens — hogy egyszersmind a közel helyek püspöke is volt: erre nézve csak egyetlen, de a dolgot nagyon hihetővé tevő adat áll tendelkezésünkre. Az Oláh érsek által éveken át (1556—1558) fogságban tartott vág-sellyei tanító, Somogyi Péter, ugyanis fogsága történetét 1557 táján megírván. azt egy levélben és carmen elégiacummal Sztárainak ajánlotta Az ajánló levél megszólítása igy hangzik: »Reverendissimo in Christo patri ac domino Michaeli Sztarino. Episcopo dci gratia de Tliohia vigilantissimo, ejusque ecclesiae dispensatori fidelissimo, officiorum meorum subjectiorum debitam.« Somogyi Péter, mint neve mutatja, somogyi fi volt, s mint ilyen tolnai tanuló lehetett, személyesen is ismerhette Sztárait, mindenesetre pedig jól értesülve lehetett az ügyek állásáról, és elhihetjük, hogy nem ok és alap nélkül adta Sztárainak a »tolnai püspök* címet. Meddig terjedt Sztarainak tolnai püspöksége s mely egyházak tartoztak ahhoz? Tudtunkkal a legrégibb egyházak Tolnában és vidékén ezek: Tolna Fadd Ethe* 9 Kara* 1

9 Decs Gergen Gece Pilis Madocsa Szent György Hegyi* 1

0 Szeremlyén Földvár Kálóz Ürögh Csanád Pax Vám* 4 Hékúth * 1

1 Bogyiszló Bátha Bikacs* 5 Érmeilék* 1

2 Fövény * 2

0 Báthaszék Hörcsök* 1

5 Zádor* 1

3 Szent Benedek Nádasd * 1 Székely Püspökszék*1

4 Dunaegyház*2

1 Mánvok * 2 Dorog Gelle* 1

5 Komárom Pilis" Foktő Ősi* 1

0 Aba Eőcsén Nemegvi Nylas * 1

7 Battyán** Nyék Máza*"7 Kajdacs Horhi * 3 Dalmad * 8 Iche * Ime ezek lehettek azon egyházak, melyek a tolnai püspökséget alkoták. Közülök soknak már neve is alig ismeretes, és hány lehetett még mellettük, mely nevével együtt elpusztult. Az idők vihara elsöpörte őket, s velük együtt eltemete ama hű mukások emlékét, kik ama nehéz időben oly bámulatos gyorsasággal gyűjtöttek híveket a Krisztusnak, s alapítottak evangéliumi egyházakat. Pedig mily érdekes volna, ismerni itt is mindazoknak neveit, kik már kora reggel mentek az ur szöllejébe s látni apró részleteiben a sürgős munkát, melylyel a dunamelléki prot. egyházkerület egyszer oly imposans épülete épült, emelkedett, oszlopaival, tornácaival, világító ablakaival. Fájdalom, »a legbuzgóbb igyekezet sem képes lerántani a sürü fátyolt, mely a visszatekintő szemek látását korlátozza s bármenynyire szeretnénk is egy csomóban látni mindazon egyházakat, melyeknek tárgyai egykor hitünknek sorsosi voltak: egyházunk múltja 'Csak mint a délibáb tünde játéka tűnik előnkbe, itt egy kicsiny hajlék, egy árnyékot adó fa, bokor, majd odább menve egy csoport ház, s ismét egy szép vidék látképében. Kérdésünkre: kik építették azt a hajlékot, üli ették azt a fát, telepítették azt a vidéket nem felel senki. Előállásukat — mint a délibábét a természet törvényeiből — csak találgatjuk azokból az itt-ott elejtett rövid szavakból, melyekre nagy ritkán bukkanunk. S valljuk be, hogy ily talány magának Sztárainak tolnai