Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-02 / 5. szám

mázni, anélkül, hogy ez intézkedés folytán a tanításszinvonala csorbulást szenvedett volna. Másrészt azonban általánosságban azt a panaszt is hangoztatja a miniszteri Jelentés, hogy ugy a tanítás általában, mint különösen a magyar nyelvnek a nem magyar ajkú iskolákban való tanítása sok helyen nem mutat fel joggal várható eredményt. És e hiány okául azt említi fel a Jelentés, hogy »a tanítóképző intézetek egy részéből hiányosan képezett tanítók kerülnek ki«, továbbá az, hogy a tanítók javadalmazása nem elégséges, és végre, hogy a tanítói állomás betöltésének jogával felruházott testületek nem mindenütt választják kellő körültekintéssel a tanítót. Kellemetlen lehet a közoktatási kormányra és minden tanügy-barátra egyrészt maga a tapasztalat s bevallott oktatási eredménytelenség, másrészt pedig az eredménytelenség oly okainak felfedezése, melyek el nem háríthatók. El nem hárítható a Jelentésben említett három ok már azért sem, mert gyakran szoros összefüggésbe kerülnek egymással. A tanítóképesítést illetőleg soha semmiféle rendszabálylyal egyenlővé nem fog tétetni a hivatalba lépő s ott működő tanítóknak ismerete, hivatalos buzgósága és tanítási sikere. A legszigorúbb s legszabatosabb tanítóképesítő vizsgálat mellett is a képesített tanítók különbözőképen működnek az iskolákban, egyrészt hajlamaik, másrészt az anyagi és erkölcsi körülményeik különbözősége szerint. Egyik önképzéssel is, másik csak kenyérkeresettel foglalkozik; az egyik 800 — 1200, másik csak 300 forint fizetésért fárad; egyik városi rendes iskolában működik, hol a szülők is támogatják működését, másik falusi iskolában küzködik talán ellenséges elemekkel, szülők s tanulók rendetlenségével és önfentartási nyomorral. Hát a tanítók választása ? Eltekintve az esetleges igazságtalan protekciótól, mely ellen sehol sem vagyunk biztosítva, a választók különböző izlése, elvei vagy elfogultsága, sőt kényszer-helyzete sohasem lesz egyenlősíthető. A kényszer-helyzet igen gyakran e szavakban fejeződik ki: szegény a község, szegény az egyház, 200—300 forintnál nagyobb összeget nem adhatunk ; mivel pedig jobb valami tanító, akár képzetlen is, mint a tanítás teljes szünetelése, ennélfogva válogatnunk nem szabad, nem lehet a tanítókban. Már pedig ilyen állomásokra nem fog tolakodni a kitűnő oklevéllel biró tanító, sőt elégséges osztályzattal képesített sem; tehát éveken át tanítói előképzettséggel nem biró kísérletezők végzik az úgynevezett tanítás munkáját, egyik több, másik kevebb ügyességgel. Ha már rangkülönbség kell, sokkal jogosultabb volna a néptanítókat különböző rangosztályokba sorozni mintsem a középiskolai tanárokat, de ugy, hogy egy rangosztály tagjaitól sem szabad egyenlő működési eredményt várni, mert magok a népiskola viszonyai igen eltérő rangosztályuak. A népiskolai tankönyvek s taneszközök javítása érdekében a közoktatási miniszter rendeletileg állapított meg irányelveket a papir minősége, szine, fénye, a nyomás és árak tekintetében; folytatja az állam tulajdonát képező tankönyveknek átdolgoz tatását s javítását; a tankönyveknek gyakori változását azzal akadályozza, hogy a befogadott tankönyvnek legalább három éven át történő használatát kivánja; terjeszteni törekedett az okszerű méhészetet, a gyümölcsfatenyésztést és kosárfonást stb. Hogy hány 6—15 éves tanköteles volt 1890-hen, azt a miniszter bizonyosan megtudhatja. A megyei összeírás szerint volt 2.591.376; a népszámlálás szerint pedig volt 3,027.091 tanköteles. A két adat különbsége 435.715. E jelentékeny eltérést azonban leszállítani kenytelen a miniszter, elismervén azt, hogy a megyei összeírásból ki hagyattak néhol a község belterületén kivül tartózkodó béresek, kertészek stb. és czigányok s mások gyermekei; de tekintetbe veszi azt is, hogy a népszámlálás adatai sem teljesen hivek, mert némely szülők a megadóztatástól tartva s egyéb okoknál fogva 13—14 éveseknek vallották be 15—16 éves gyermekeiket. E zavar folytán a miniszter 2,591.376 számú tankötelest vesz fel Jelentésébe s e számhoz méri kimutatásait. A 2,591.376 tanköteles közül 2,117.582 járt isicolába az 1890/91. évben, tehát a tanköteleseknek 8171%-ja (az előző évben 81"51. %), még pedig a mindennapi iskolába járó 6 — 12 évesek száma 1,626.069 (86'4%, az előző évben 86'5%), az ismétlőbe járó 12—15 évesek száma 491.513 (69'3%, az előző évben 68-3%). Az előző évhez képest a mindennapi iskolások számaránya inkább csökkent mint növekedett, minek legfőbb oka a tankötelesek számának jelentékeny felszökkenése; ellenben az ismétlő iskolások számaránya 10°/0

-kal növekedett. Iskolai oktatás nélkül maradt 217.809 H 307%). A fiuk iskoláztatása ugy eddig, mint most is kedvezőbb, mint a leányoké, mert a tanköteles fiuk 85'9%-ja, a leányoknak ellenben csak 77'4%-ja látogatta az iskolát. Hitfelekezet szerint 1000 tanköteles közül iskolába járt: a. róm. katholikusoknál ...... 880 az ág. h. evangélikusoknál 879'4 az ev. reformáltaknál 850 2 az unitáriusoknál 817 az izraelitáknál 813 1 a görögkeletieknél 670 4 a görögkatholikusoknál 609 1 Ez adatokat az előző évi adatokkal összehasonlítva a görögkatholikusoknál és a görögkeletieknél apadás tűnik ki, ellenben növekedés a többi hitfelekezeteknél. Anyanyelvre nézve 1000 tanköteles közül iskolába járt: magyar . . . 865"2 szerb. . . 805.1 német.... 938 5 horvát . . 8102 román . . . 5877 ruthén . . 662'6 tót 832-5 Ez adatok az előző éviekkel egybevetve azt mutatják, hogy a horvát, román, tót iskolázok száma csökkent, ellenben egyéb anyanyelvüeké növekedett. Az iskolába járó 2,117.582 tanuló közül az iskolai évet bevégezte 1,798.239 (^=84-9%), be nem végezte 319.343 (= 15%). Félnapi mulasztás volt 15,184.567; ezek közül pénzbirsággal sújtatott 1.324,578 eset, miből az tűnik ki, hogy a mulasztások száma csökkent, de a bírságolt esetek száma növekedett (266.695-tel) az előző