Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-02 / 44. szám

VI. 1619-1622. I. Bethlen előnyomulása. Pozsony elfoglalása; a pozsonyi Te deum és országgyűlés. 1619. 1619. szept. 27-én Kassáról Pozsony felé indult Bethlen Gábor fejedelem ; 11. Ferdinánd a német birodalomban keresett segélyt. A pozsonyi polgárság 1619. október 14. nagy diadallal fogadta a fejedelmet: Forgách Zsigmond nádor pedig képtelen lévén az ellenállásra., átadta a pozsonyi várat, melyben a korona és a koronázási egyéb jelvények is a fejedelem kezébe kerültek. A fejedelem a nádorral országgyűlést hirdetíetett Pozsonyba. Ez alatt a szövetséges cseh hadak vezére gróf Thurn és a fejedelem sógora Rhédey Ferencz Bécs felé nyomultak. Az előnyomulást azonban meggátolta Homonnai, ki Lengyelországban toborzott hadaival leütött és a fejedelem egyik vezérét Rákóczy Györgyöt, 1619. nov. 22. a homonnai mezőn megverte. A fejedelem kénytelen volt erejét megosztani és Széchy Györgyöt Rákóczy megsegítésére küldötte. A fejedelem kíséretében Alvinczi Péter is megjelent Pozsonyban s karácsony első ünnepén az isteni tiszteletet ő tartotta; a másodikon pedig Kanizsai Pál fi János dunántuli szuperintendens. Ez eseményt az utóbbi saját kerülete jegyzőkönyvébe bejegyezvén, többek között ezt mondja: »Az egyházi beszéden Bethlen Gábor fennséges fejedelemmel együtt jelen voltak Magyarország karai és rendei is. Kommunikáltak pedig nagyságos Bethlen István ur ő fennsége testvére; nagys. Rhédey Pál ő fennsége főkomornyikja, nagys. Rákóczy Zsigmond, továbbá Kassai István fejedelmi .'ügyigazgató, Rákóczy János, Strucz Ferencz nógrádmegyei alispán és a városi őrség kapitánya, Csérnél István, Szikszay István urak és sok mason, kiknek neveit részint nem tudom, részint nem tartom szükségesnek ide feljegyezni*. »A megelőző napon, azaz Krisztus születésének irmepén az egyházi beszéd után, amaz ostyás Alvinczi, az igaz hitűek megbotránykozására, szinte kitette a maya ostyáit; de nem volt több communicalója, csak 17, és ezek is csaknem mindnyájan igen közönséges emberek. Nekem pedig hála Istennek, több mint ötannyi is volt*.1 Ezen bejegyzésből világos, hogy a dunántuli reformátusok az udvari pap eljárásán megbotránkoztak, annyival inkább: mert a dunántuli egyházkerületben épen a XVII. század elején cserélték fel az ostyát rendes kenyérrel, a communio alkalmával is épen Patay s ennek utóda Kanizsai Pálfi János szuperintendens buzgólkodása folytán. De világos másrészről az is, hogy a hires polemikus Alvinczire, a dunántuli szuperintendens némi irigységgel tekintett, mert Alvinczit »amaz* csekélylő kifejezéssel illeti. A fejedelem pedig az alatt, még a Forgách nádor által hirdettetett országgyűlés összeült, a bekövetkezhető szerencsétlen fordulatot sem feledve ki számításból, megkezdé II. Ferdinánddal az alkudozást; de egyszersmind a csehekkel is. Az országgyűlés végre 1619. nov. 18-kán megnyílt Pozsonyban. II. Ferdinánd megtiltá híveinek, hogy azon megjelenjenek. Az országgyűlési tárgyalások csakhamar igen ingerült irányt vettek; Ferdinándot le akarták tenni a rendek s helyette Bethlen Gábort királylyá választani. De a fejedelem óvatos volt s csupán csak abba egyezett bele, hogy Magyarország fejedelmévé válaszszák. Ugyanezen országgyűlés elrendelte, hogy a protestánsoktól elfoglalt templomok visszaadassanak; sőt Pozsonyban és Nagy-1 A Kanizsai Pálfi J. latin bejegyzését e magyar fordításban közié Révész Imre »Magy. prot. egyh. és isk. Figyeímezó'je* 1871. foly. 67-fí8. lapján. Szombatban egy-egy r. katholikus templomot is átadott a protestánsoknak; a hol pedig csak egy templom volt, ugy rendelkezett, hogy azt a protestánsok és katholikusok közösen használják. Továbbá: a jezsuitákat számkivetette; az országból kimenekült kathol. főpapokat és főurakat a közjó és szabadság elleneinek nyilvánította; Pázmányt s barátját Balázsfit, valamint Homonnait száműzte. II. Ferdinánd e végzéseket ignorálta; Pázmány pedig ellenök mondott; mindamellett a király a fejedelemmel nyolc hóra fegyverszünetet kötött. Minthogy pedig a csehek időközben a pflalzi választófejedelmet V. Frigyes név alatt királylyá választották s a magyarokat szövetségre szólították: abban állapodtak meg a rendek Pozsonyban, hogy a viszonyok végleges rendezése végett, 1621. május 31-kén Besztercze-Bányán országgyűlés tartassék. Bethlen a maga háborúit és alkudozásait, mondja Szilágyi Sándor, oly tapintattal és ildommal folytatta, hogy terveinek, célzatainak módosítására mindig szabad keze maradjon. A legmagasabb, mondhatni ideális célt tűzte mindig maga elé, de ez sohasem tartá vissza, hogy ne szabja magát a viszonyokhoz s a körülmények szerint elérhetőnél meg ne állapodjék. A háromfelé darabolt Magyarország egyesítése volt a legutolsó cél, melyre törekedett, melynek útját egyengette. Egyénisége, tehetsége, jelleme méltóvá tették a koronára. Oly fényes hadvezéri tehetségekkel birt s oly jól ismerte a törökbirodalom gyengéit, hogy az elfoglalt részeket vissza tudta volna szerezni a portától. A vallásos türelem nála nem vallásos közönbösség volt; azt a felekezeti gyűlöletet pedig, mely a magyar korona alattvalói közt annyi viszályt hintett el, ő bizonyára megszüntette volna*.1 (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. IRODALOM. ** »Őrálló* cimü, hetenkint kétszer megjelenő, szabadelvű, demokratikus politikai lapra hirdetnek előfizetést dr. Bartha Béla mint szerkesztő és Cscnycy Gyula mint főmunkatárs. Felhívásukban kifejtik, hogy a szabadelvű demokratizmusnak s a protestántizmusnak szövetkezniük kell. mert diadalt csakis egyesített erővel arathatnak az egyesült ellenségek ellen. Az »Őrálló*, minden vallási elfogultságtól, vagy szűkkeblű felekezetieskedéstől menten, épen e kettő testvéri szövetségét, nyílt, őszinte, becsületes, minden önző érdektől ment védelmezését tűzte ki feladatául. Meg akarjuk oltalmazni — irják — a protestantizmust a klerikális hatalomvágy túlkapásai ellen, mert a protestáns szellem szülte a modern felvilágosultságot és demokratikus, szabadelvű társadalmat s annak ma is egyik leghatalmasabb támaszát, képezi. De épen ezért küzdelmeinkben számítunk minden, hazáját s a szabadságot őszintén szerető ember közvetlen, vagy közvetett támogatására, odaértve a felvilágosodott katholikusokat, a zsidó polgártársakat, a politikai s társadalmi szabadelvüség minden barátját, minden szövetkezetét. A pápa maga mondja, hogy a betű ellen betűt kell állítni. Tanuljunk tőle. Az elhatalmasodott ultramontán sajtó ellen hatalmas S2abadelvű sajtót kell állítanunk. E sajtó szerény, de lelkes munkása akar lenni Lapunk, híven teljesítve az »Őrálló* kötelességét. A magyar hírlapirodalom roppant fejlődést mutat s nagy érdemeket szerzett, a szabadelvüség védelmében nem egy közlönye 1 Szilágyi Sándor »Bethlen Gábor életrajza*. (Pozsony, lí-85. 16. lap.