Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-19 / 42. szám

a helyzet kellő ismerete megengedhetné komoly államférfinak, hogy ez igény elől kitérjen s a képviselőháznak, hogy adott szavával oly könnyedén hánjon el, mint — a kormány tevé. Mert hiszen a parlament nem áltathat senkit — »meddő Ígéretek«-kel. Az izralita vallás reeipiálása. Tárgyalás a képviselőház közoktatási bizottságában. A zsidő vallás receptiojáról szóló törvényjavaslatot tárgyalás alá vette a képviselőház közoktatási bizottsága, mely Schwarcz Gyula elnöklete és Pap Géza előadósága mellett működik. A bizottság két ülésben általánosságban tárgyalta s általánosságban el is fogadta a törvényjavaslatot. Tárgyalás folyamán a bizottsági tagoknak majd mindenike nyilatkozott, a nagy többség helyeslőleg, egy kis töredék (római k. papok) azonban ellenzőleg. A fontosabb észrevételek következők voltak: Pap Géza előadó azt kivánja, hogy a teljes viszonosság és egyenlőség kedvéért vétessenek föl a javaslatba az 1868: LIII. t.-c. 18—20. és 23. szakaszai is. (Ezek a §-ok a lelencek vallásos neveléséről, a vallásfelekezetek ünnepeiről, a szórványok vallási hovatartozásáról és a vallásfelekezetek arányos községi segélyezéséről szólnak.) Gróf CsáJcy A. miniszter nemcsak nem ellenzi, hanem szükséges kiegészítésnek tartja a javaslatnak az előadó által javasolt megtoldását. Másik fontos észrevételt Bánó József tette, mikor azt. indítványozta, hogy a bizottsági jelentésbe, tekintettel az Oroszországból való nagymérvű bevándorlásokra, vétessék fel az a kívánság, hogy a belügyminiszter minél előbb nyújtson be honossági és letelepedési törvényjavaslatot. Farbaky István pedig azt a kérdést vetette fel, vájjon nem lehet-e intézkedni az iránt, hogy az othodox zsidó községek is köteleztessenek magyar születésü rabbikat alkalmazni. Gróf CsáJcy A. azt válaszolta, hogy a recipiált zsidó vallással szemben igen is helyén lenne ilyen törvényhozási intézkedéseket tenni. E kiegészítő észrevételek mellett voltak egyszerűen helyeslő felszólalások, (.Bessenyei F., Srétcr Alfréd, Kammerer Ernő, László M., Schwicker), de voltak ellenző nyilatkozatok is, melyek a bizottság klerikális tagjaitól származtak. Igy Tódor József (kanonok) azt tartja, hogy a zsidóvallás egyenjogúsítása negációja a keresztyénségnek, ennélfogva a javaslatnak azt az elvét, hogy a ker. és zsidó vallás között oly viszonosság állapíttassák meg, hogy a keresztyének zsidókká lehessenek, nem teheti magáévá s ha ez az intézkedés nem módosul, nem fogadhatja el magát a javaslatot sem. Az áttérési viszonosságot ellenzi Hock János (plebánus) is, ezen kívül kivánja, hogy a zsidóknak az egységes egyházi szervezkedés feltétele alatt adassék meg a receptio, végül sürgeti, hogy a római kath. egyháznak autonomia adassék, tíévizy János (szerzetes) szintén az áttérési viszonosság miatt nem fogadja el a javaslatot. Ebből az okból, meg aztán azért, mert a zsidók a magok hit- és erkölcsi elveit még nem mutatták be Okolicsányi L. szintén a törvényjavaslat ellen nyilatkozott. A nyilatkozatokra gróf Csáky A. reflektált. Konstatálja, hogy a bizottság felszólalt tagjai nagy többségben a recepció eszméjét elvben helyeslik. Szólónak nem is volt erre nézve kételye, mert a recepció csak abból áll, hogy törvénybe foglaltatik az, a mi az életben tényleg meg van. A bizottság minden tagja belátta, hogy oly intézkedésektől, a melyek Európa-szerte már életbe vannak léptetve, mi sem maradhatunk el. Ámde ezen általános eszmével szemben különböző kifogások hozatnak fel. — Az egyházi szempontokat bármenyire becsülje is szóló, állami intézkedéseknél nem tekintheti irányadóknak s nem is tartja egy egyház felfogását az állami életben döntő alapul elfogadhatónak. Nincs is annak a jelen esetben gyakorlati jelentősége, mert a ki át akarna térni a zsidó vallásra, egyszerűen a határon kellene átlépnie s megtehetné. S hova lesz a lelkiismereti szabadság, ha kényszerítőleg kimondjuk, hogy valaki meggyőződése ellenére egy felekezet tagja maradjon. Nem lehet e tekintetben más alapra, mint a teljes paritás alapjára helyezkedni. — Egy másik kifogás a hitelvek bemutatását kivánja. Hogy egy felekezettől ezt követeljük, a mely évszázadok óta fennáll, a melylyel a kormány tényleg érintkezik, valóban furcsa dolog lenne, mert azt jelentené, hogy eddig nem tudtuk, kikkel van dolgunk. Á vallás szabad gyakorlata iránti javaslatba fel van véve a hitelvek bemutatását követelő rendelkezés, mert jövőben keletkező felekezetekről van szó. Mily jogalapon szabhatnók azon feltételt is, hogy előbb alakuljanak hierarchikus szervezetté, midőn azt egyetlen más felekezettől nem követeltük ? Nem is szükséges az, csak hogy valamely felekezet hitközséggé alakuljon, ez pedig a zsidóságnál megvan A mi végül a bevándorlás kérdését illeti, hogy más szempontokból kell-e idevonatkozó intézkedéseket tenni, annak lehetősége megvan, de ezt a recepcionális törvénynyel kötni össze nem lenne motiválható dolog. Hock a kath. autonomia kérdését is kapcsolatba hozta e javaslattal. Nem tudja, miért formál ebből a kormány ellen vádat, hiszen szóló nyiltan és határozottan kijelenté, hogy készséggel hozzájárul a kath. autonomia létesítéséhez és semmi tekintetben sem foglal el ezzel szemben ellenséges állást s készséggel támogatja létesítését, természetesen, ha első sorban az illető tényezők a maguk feladatát teljesítik. Azért nem foglaltatott be az izraelita vallás recepciója a szabad vallási törvényjavaslatba, mert újonnan keletkező felekezeteknek már a priori nem adhatjuk meg azon jogokat, melyeket a zsidóság tényleg élvez, a mi országos szempontból teljesen indokolt. A tárgyalás folyamán Kiss Albert (lelkész), miután kifejezte, hogy elvben elfogadja a javaslatot, egyszersmind azt is kijelentette, hogy a házban nem tudna megszavazáshoz járulni, ha a kötelező polgári házasság iránti törvényjavaslatot addig nem látja és meg nem bírálhatja. Ez iránt intéz kérdést a miniszterhez. Gr. Csáky miniszter válaszolja, hogy ahhoz nem férhet semmi kétség, hogy a kormány a maga programmját egészben keresztül kivánja vinni. Ennek megfelelőleg javaslatainak legnagyobb részét már be is terjeszté. Hiányzik még az, a mely a kötelező polgári házasságra vonatkozik. Szólónak biztos reménye van az iránt, hogy e javaslat is a közel jövőben be fog terjesztetni, s hogy, midőn a ház a jelen javaslattal foglalkozni fog, a szóban forgó javaslat is a ház asztalán leend. Kiss Albert köszönettel veszi a nyert felvilágosítást, mely, azt hiszi, nemcsak ő reá, hanem igen sokakra nézve megnyugtató. Ezután a bizottság a javaslatot általánosságban elfogadja. A részletes tárgyalásnál, mely a bizottság okt. 16-iki, ülésében folyt le, a törvényjavaslat cime és első §-a, mely szerint »az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik* változatlanul elfogadtatik. A 2. §-nál, mely szerint »az izraelita vallásró