Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-19 / 42. szám

Bertalan-éjt, csak azt sajnálják, hogy a vérfürdő nem volt teljesebb; a szabadelvű katholikusok azonban magyarázni igyekeznek e szörnyű tényt, egy zavaros korszak korlátlan szenvedélyeinek tulajdonítván. Igy Lord Adón, Gladstone »Expotulations*-ára felelve, azt állítja, hogy az egyház eme türelmetlensége már csak a múlté; Manning bibornok ugyanezt a tételt vitatja, s különösen hangsúlyozza, hogy az irlandi katholikusok sohasem üldözték protestáns testvéreiket. John Le.e »0n religious persecution« (A vallási üldözésről) cimü munkájában beigazolja, hogy az irlandi egyházi hatóságok még legújabban is helyeselték az eretnekség kiirtására irányult erőszakos rendszabályokat. Lord Actonnak azt lehet válaszolni, hogy IX. Pius, ez a becsületes ember, ez a szent, vallása dogmáinak engedelmeskedve, mindenütt kikötötte a konkordátumokban, a hol csak tehette, a többi felekezetek üldözését. Midőn Hollandia királya 1815-ben oly alkotmányt adott uj királyságának, mely szentesítette a vallásszabadságot, a püspökök ezt, mint »a katholikus egyház szellemével s alapelveivel ellenkezőt*, visszautasították. Midőn Belgium 1830. a modern szabadság-jogokat tartalmazó alkotmányt adott önmagának, XVI. Gergely ezt hires és sokat idézett encyklikájában elkárhoztatta. A IX. Pius által Spanyolországgal 1851-ben kötött konkordátum egyik cikke igy szól: »A katholikus vallás, mint a királyság kizárólagos vallása lesz föntartva oly módon, hogy az állam minden más felekezetet eltilt s keletkezését meggátolja*. Az Ecuador-köztársasággal 1862-ben kötött konkordátumban ez olvasható: »Ecuador vallása továbbra is a katholikus, apostoli, római vallás leend. Ennélfogva a köztársaság semmi más, az egyház által elkárhoztatott felekezetet, vagy társulatot nem fog megtűrni«. Midőn Mexikó kihirdette a felekezeti szabadságot, az 1856. dec. 15-iki encvklika kijelenté a világnak: »hogy ez a népek megrontására s a szent vallás gyökeres kiirtására irányzott szörnyű merénylet«, »ad populorum móres animosque corrumpendos ac detestabilem teterrinamque indifferentiae pestem propagandam*. Természetes, hogy a katholikusok szinből megtagadják a türelmetlenség dogmáját a protestáns vagy pedig az olyan államokban, melyekben a szabadság modern eszméi a nép meggyőződésébe mentek át, de ha ők az urak, akkor alkalmazzák, Egyik Róma által leginkább elismert írójuk, Louis Veuillot egész cinikusan mondá: »MidÖn a protestánsok vannak többségben, követeljük a vallásszabadságot, mert ez az elvök, de midőn mi vagyunk többségben, visszautasítjuk, mert nekünk más az elvünk*.1 Tocqueville a vallásnak a Egyesült-Államokra való befolyásáról szólván, ezeket mondja: >A keresztyénségben sőt még a katholicizmusban sincs semmi olyan, a mi merőben ellenkeznék a demokratikus társadalmak szellemével, de sok, nagyon kedvező van benne*, ő itt nyilván összezavarja a katholicizmust a keresztyénséggel. A keresztyénség, eredetét s lényegét tekintve, demokratikus vallás, ennélfogva bizonyára nagyon kedvező a demokrácia föntartására. Láttuk, mint alkotta meg s tartotta fön Hollandiában s az Egyesült-Államokban a köztársaságot és a szabadságot. Ellenben a katholieizmus, mint az önkényuralom tökéletes mintaképe, sugalmazta II. Fülöp és XIV. Lajos zsarnokságát, támadta s megbuktatta a francia 1 Mily pompásan ráillik e jezsuita morált lehelő mondás a mi viszonyainkra, midőn a legridegebb ultramontánizmus a természeti jog nevében követel a vegyes házasságban élő szülék részére gyermekeik vallását illetőleg szabad elhatározást. Persze azért, hogy minden gyermek katholikus lehessen. Nyíltan beismeri ezt a magyar püspöki karnak az egyházpolitikai reformok tárgyában a kormányhoz intézett emlékirata is. Fordító. forradalmat, s napjainkban az arisztokraciával szövetkezik, hogy a hol csak lehet, helyreállítsa a, régi uralmat.1 Oly vallás, mely a csalatkozhatatlanság hallatlan kiváltságával ruház föl egy emberi teremtményt, mely tulhalmozta önmagát az evangéliommal ellenkező szertartásokkal és babonákkal, mely annyira eltávozott Krisztus tanításától, mint a sötétség a világosságtól, különösen pedig a melyik elitéli a modern szabadságeszméket, mindenekfölött a lelkiismeret szabadságát: az oly vallás nem lehet a jövő polgárosult népeinek vallása. Dr. Bartha Béla. A veszprémi reformált egyház múltja. (Folytatás és vége.) 23. Kajos Lajos 1853. 24. Nagy Gábor 1854. Később balaton-kis-szőllősi tanító. 25. Kovács Sándor 1856. 26. Simon István 1857. 27. Pap István 1858. Később inotai tanító. 28. Szöllösi Gergrly 1859. 1860. A veszprémi reform, egyháznak két elemi iskolája van, külön-külön a fiuk és leányok számára berendezve. A leányiskola felszereléséhez Balogh Károly presbyter mintegy kélszáz forinttal járult. Elismerés az érdemnek. Az iskolaköteles gyermekeket Szász Ferencz és Koncz Kornélia kitűnő sikerrel tanítják. X. Egyházi vagyon. Szent edények. Bíjlerelek. Mint majdnem minden református egyházunk, a veszprémi is az egyháztagok adományaiból és évi egyházi adójából tartja fenn magát. Vagyona tehát a lelkek számában van. S dicséretükre legyen mondva, az egyházfentartás gondjait a szentírás szavai szerint oldották meg, az ahhoz járulás évi 25 és 1 forint között levén megállapítva. A kinek több adatott, több is kívántatik attól. S ha voltak a múltban áldozatra kész lelkek, a kik az alapítás munkáját híven elvégezték, ma is vannak buzgó utódaik, kik az anyaszentegyház hálájára méltók. Az egyház kezelése alatt a következő alapítványok vannak: 1. A veszprémi takarékpénztár 25 éves fennállásának jubileuma alkalmából 1871. évi január 25-én tartott közgyűlésében a veszprémi református iskolának 150 frtos takarékpénztári könyvecskét adott, melynek 5°/0

-os kamatait, mmdig januárius hónapban, felveheti az egyház. A tőke csak a takarékpénztári igazgató választmány beleegyezésével mondható fel. 2. Kajdacsi István budapesti orvos a veszprémi ref. egyháznak hagyományozott 1200 forintot, melyet az egyház nagyobb részében közszükségeire elköltvén, helyre állítandó leszen. 3. Véghely Sarolta konfirmálása alkalmából édes apja Véghely Dezső királyi tanácsos, egyházmegyei gondnok ur 100 forint alapítványt tett a veszprémi reform, egyház leányiskolájának. 1 Mintha csak a mi mostani viszonyainkról, egyházpolitikai és társadalmi reformjainkról, a mi arisztokráciánkról és főrendiházunkról beszélne Laveleye s bizony itt is várva várja helyreállítását az »ancien régime.* Fordító.