Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-19 / 42. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerke.dzIÍIsCg : IX. kirttlvt, Pipa-utca. 23. szám, hová a késiratok citnzendök. Kiadtf-hivatal : HornyAn.i*kn Tilctor lsönyvkefeshedés* (Akadémia oérliáza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévra : 4 frt JSO kr ; egész érre : 9 /M. K</;/«s Mám ára ISO hr. Belmisszió Budapesten és a vidéken. II. A mi most már azt a kérdést illeti, hogy mi történt eddig s mit kellene még tenni a vidéken, utalok arra, hogy több helyütt alakult egyházi énekkar, prot. nőegylet s a vallásos estélyeket is itt-ott megkezdték s református köröket és ifjúsági egyesületeket alapítottak. Megjegyzem különben, hogy vidék alatt én a nem nagyvárosias egyházakat értem, mert eltekintve Budapestnek az egész országra kiható nagy fontosságától, minden nagyobb, kivált prot. városnak központi jellege van s époly sajátos viszonyai, mint Budapestnek. Azért ily helyeken a belmissziói tevékenység tekintetében legalább is annyit kellene tenni s erős prot. helyeken többet is lehetne tenni, mint az ország fővárosában. Azért én a vidék alatt nem Magyarországnak minden helyét értem Budapestet kivéve, hanem mikor azt a kérdést vetem fel, mit lehetne tenni a belmisszió érdekében a vidéken, akkor a falusi, vagy kisvárosi egyházak vezérférfiaihoz fordulok és kérem őket gyenge szóval, kérem szivem nagy fájdalmával: Atyámfiai, férfiak! elmélkedjünk, gondolkodjunk, mi módon lehetne életre kelteni a megszáradt csontokat, mi módon lehetne kisebb helyeken lángra lobbantani a hitnek hamu alatt pislogó tüzét, s mi módon lehetne megépíteni a szellemi Jeruzsálemet, a melynek falain rést tört az ellen s a melynek kapui leégtek? Nem arról van szó, hogy a templomi igehirdetés fontosságát háttérbe szorítsuk. Furcsa belmisszió lenne az, a mely a hivek lelki életének erősítésére szolgáló legtermészetesebb alkalmat kicsinylené. Én a magam részéről a templomi igehirdetés központi jellegét nemcsak elismerem, sőt hangsúlyozom. Azonban feltétlenül szükségesnek tartom, hogy először is az a templomi igehirdetés igazán éltető forrás legyen a hivekre nézve. Ez azonban csak ugy lehetséges, ha a lelkész gyülekezetének lelki életét jól ismeri, ha prédikációját az evangéliom mélyeiről hozza fel, ha életével megbizonyítja, hogy az, a mit hirdet, neki élet és boldogság, s ha a hivek szellemi táplálékért, s nem nagy hangot és szép mondásokat hallani mennek a templomba, s ha végül a templomból nem azzal a gondolattal mennek ki, hogy most már megfizették megint egyidőre Istennek az adót, hanem azzal az elhatározással, hogy a templomban nyert erőt, kegyelmet, Szent Lelket nem veszik hiába, hanem fordítják kisebb vagy nagyobb körben az Isten országa terjesztésére, a bün és a nyomor ellen való küzdelemre. Mindezekből következik, hogy ha a templomi igehirdetést igazán azzá akarjuk tenni, a mivé annak lennie kell, akkor egyfelől arra a híveket készíteni kell, másfelől ugy kell intézni a dolgot, hogy a templomi igehirdetésnek a gyülekezet tagjai által folytatott keresztyén munkában folytatása következzék. Igy lenne gyönyörűség az élet s az emberek, a kik ma sokszor kicsapongásban, kártyázásban, rossz könyvek, rémregények olvasásában találják gyönyörűségüket, másfelől kicsiny, nyomorúságos, mindennapi bajaikban is csak ugy hull ajkaikról a sok ördög, fene, majd akkor belátnák, hogy »gyönyörűségek vannak az Úr elött«, s a legboldogabb élet a Krisztusnak való szolgálat. Csakhogy, mikor az egyházi élet felélénkítéséről szól valaki, evangélizálásról, vagy beimisszióról beszél, mindjárt rémület fogja el a lelkeket s felhangzik a harsány tiltakozás: Nem utánozzuk a németeket és angolokat! Ez ellen nincs is semmi kifogás. Az utánzás semmiféle téren se' jó, a vallás körében meg egyenesen káros, mert képmutatásra vezet. Azonban a Krisztus evangélioma se' nem angol, se' nem német. És én teljes mértékben csatlakozom azokhoz, a kik nem a németek és angolok utánzása által akarják egyházunkat mássá formálni, de abba már nem leszek társ, hogy ez utánzás elutasításának