Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-12 / 41. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztítsíg : IX. kerület, Pipa utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Tiktor könyvkereskedése (Akadémia óérháza), hová, as elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. KlŐflzetési ám : Félévr*: 4, frt BO kr ; egész érre : 9 frt, Kgyee fém ára, JiO kr. Belmisszió Budapesten és a vidéken. I. Ezelőtt mintegy tiz évvel történt. Budapesten, a mester-utczai iskolában egy kis társaság picinyke mustármagot vetett a földbe, apró gyermekek szivének földjébe. A szivetemelő ének és buzgó ima után, a társaság egyik tagja, az akkori budapesti ref. vallástanár, most már régóta lelkész a pesti egyházmegyében, megmagyarázta a gyermekeknek a magvetőről szóló példázatot, egyszerűen, érthetően és különös tekintettel a gyermekek gondolatvilágára. Azután egy theologus kikérdezte a gyermekeket s a jelenlevők imája még egyszer felszárnyalt a minden jók adójához, hogy áldja meg a szerény kezdeményezést. Az Úr nem is vonta meg áldását, sőt bizonyára már a kezdetnél is ő adta az erőt s a szent elhatározást arra, hogy néhány hive ingyen, semmiféle rendszabály által nem kényszerítve részesítsen másokat az evangéliom áldásaiban. A budapesti ref. theologusok sok nehézség és akadály dacára is, az 1883. év tavasza óta, évről évre fentartották a vasárnapi bibliai iskolák intézményét s a fővárosi kálvinistaság nagy buzgalommal támogatta a fiatal Timotheusokat. Az atyák szive a gyermekek felé fordult s a vasárnapi iskolákban hirdetett ige arra bírta a budai és kőbányai híveket, hogy az egyházi élet felélénkítésére a központtól távol eső részeken lépéseket tegyenek. Azután egyik jó gondolat szüli a másikat. Budán is, Pesten is hozzálátnak az újkori Tábithák és Lydiák az egyház elhagyatottjainak felsegéléséhez. Az egyház mindinkább tudatára jő annak, hogy az ige ma is hatalom, az evangéliom ma is Istennek ereje, s már az 1884-ik év elején először a theologiai akadémia körében, majd a nagy közönség részvétével hétköznapokon is felhangzik a dicsőítő ének, felszárnyal a buzgó ima és a templomi prédikálástól némiieg eltérő módon s azt kiegészítve beszélnek sokan az Isten csodás dolgairól, a melyeket az Úr nem csak régente cselekedett, de ma is cselekszik. A mozgalommal foglalkozni kezd a sajtó is s mivel élők neveit nem akarom emlegetni, csak azt hozom fel, hogy a »Prot. Egyh. és Isk. Lap« akkori szerkesztője dr. Ballagi Mór, aki oly kérlelhetlenül tudta cáfolni és bírálni a tételeket, a tanokat, a fejtegetéseket, amaz evangélizáló mozgalom iránt eleitől fogva a legteljesebb jó indulattal és érdeklődéssel viseltetett. Örömtől sugárzó arccal vett részt a vasárnapi iskolák első karácsonyi ünnepélyén. Lapja mindig nyitva állt amaz eszmék előtt, a melyek az evangélizálás tényeivel összeköttetésben állottak. Egy összejövetel után, a melyen épen a keresztyénség terjedéséről a pogányok közt volt szó, az asszonyok hamiskodtak vele, hogy: nos, Ballagi bácsi, hogy tetszenek magának az ilyen összejövetelek? »Hiszen — mondá az öreg ur — a szivem mindig ily dolgokért lelkesedett, hanem a fejem, a fejem! Sőt egy alkalommal igy nyilatkozott egy theologus előtt: »Önök attól félnek talán, hogy Szász Károly, ha püspök lesz, nem méltányolja az önök törekvéseit. Meglátják, épen Szász Károly lesz ügyök legbuzgóhb támogatója«. Annyira becsülte Ballagi Mór az ifjaknak épen nem tökéletes munkáját, hogy mindig a leggyöngédebb, elnéző szeretettel szólt arról, s ha kérdezzük, mi lehetett ennek az oka, tán azt felelhetjük: kiérezte, hogy a mozgalom, kellő fejlődés, erősödés és mélyülés után ki fogja szabaclitani az egyházat a chablon, a rendszabályok túlságos uralmának, s ama megcsontosodottságnak igája alól, a melynek oka az egyéni belső meggyőződésen alapuló hitnek, ezzel együtt az egyéni, magasabb értelemben vett keresztyén kötelességérzetnek megfogyatkozása. Annyi bizonyos, hogy még eddig a holt, vagy félholt egyházakat törvénynyel, intézkedések és szabályok tömkelegével nem lehetett életre kelteni, s az is bizonyos, hogy a Krisztus evangéliomának hirdetése és az evangéliomi igazságok megvalósítására irányzott komoly törekvés min-81