Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-05 / 40. szám

Szép Lajos 1886. márciusig. Jelenleg balaton-kövesdi lelkész, a fiatal papi nemzedék egyik kiváló készültségü tagja. 17. Erdöbényei Bernjei/ Gábor 1886—1892. Sárospatakon tanult, Dunamelléken káplánkodott, a Moldva-Oláhországi misszióban Brajlán apostolkodott, majd a tolnai egyházmegyében Medinán, s az őrségiben Szentgvörgy völgyén Ielkészkedett; itt érte a veszprémi egyház választása. Szép költeményei jelentek meg a helyi lapokban; szerkesztette a hatvanas években a Ludas Matyit, s mint veszpémi lelkész, a Protestáns Néplapot. Meghalt 1892. novemberben. Mostani helyettes lelkész: Bóka Lajos. Jeles készültségü ifjú, szerették volna a veszprémiek rendes lelkészükül, de az egyházmegyei jelölő bizottság nem engedte, a mikor az egyház ugy vélte veszteségét kárpótolhatni, hogy 1893. évi junius 8-án. 18. Bernjén Márton kiskovácsi lelkészt lelkes ovációk között megválasztotta, kinek veszprémi működéséhez nem csak az egyház, hanem egyházmegyénk is nagy reményeket fűznek. A veszprémi iskolatanitók. A régi gyakorlat szerint többnyire theologiát végeztek, de igen korán segédeik is voltak. A nagyobb iskolában latinul is tanítottak poesisig; a tanítók előbb professoroknak, utóbb rektoroknak címeztettek. Neveik, szolgálatuk így következik: 1. Szűcs Gergely tanító volt 1628-ban.1 2. Gömöri István schola mester 1668-ban.2 3. Tolnai István veszprémi ref. iskolarektort az 1674. évi pozsonyi rendkívüli törvényszéken azzal vádolták, hogy a török vezérhez leveleket vitt titkos megbízásokban. De ez nem volt igaz. 4. Hodosi Sámuel 1676—77. 5. Csúzi János 1697. 6. Fodor Miklós 1783. febr. 4-től. Szentkirályszabadjáról vitték; szolgált 1799-ig. 7. Márkus József akadémikus a pápai főiskolából 1799. febr. 12-től. Nagy filozófus volt. Meghalt Veszprémben 1800-ban. 8. Daruvári Sámuel-i a pataki főiskolából hozták 1801-ben. 9. Liszkay János akadémikus 1802. 10. Kálmán András, akadémikus 1803. 11. Böszörményi József akadémikus 1804. 12. Péter Ferencz Palotáról hozatott 1805. 1806. 13. Szabó Pál akadémikus 1807—1810. 14. Bereczk József akadémikus 1811—1815. 15. Beregi András 1815—1818-ban Őrszentpéteren Vasvármegyében, prédikátor szülőktől; tanult Pápán, hol a theologiát elvégezvén, Veszprémbe ment akadémikus rektornak, hol mindig kitűnő iskolája volt.3 16. Sós János 1819-1821. Született Pápán 1795-ben, hol tanulmányait be is végezte. 17. Hollósi János 1822. Született Tökön Pestvárm. 1798-ban. Tanult Budán és Pesten azután Pápán, honnan Veszprémbe küldetett akadémikus rektornak. 18. Kis István 1823—1825. Született Görsönyben, Veszprémvárm. 1800-ban; tanulását Pápán végezte. 19. Bán András 1826—1831. Született 1795-ben Dadon, Komárom vármegyében. Tanult Pápán, honnan 1 A veszprémi ref. egyház 1614. éven kezdődő anvakönyve 178. lap. 2 Ugyanott 378. lap. 3 Ugy a Héregi Andrásra, valamint a többi tanítókra vonatkozó adatok a veszprémi reform, egyházmegye levéltárában őrizett Canonica-vizitatio naplóiból vannak merítve. 1820-ban Étére vitetett rektornak, tanítván 3 esztendeig, honnan Révkomáromba ment conjugisták és declinisták tanítójának, itt volt két esztendeig, mikor is 1825-ben Farkasdra ment rektornak, honnan a veszprémi ref. egyház mint az orgonáláshoz is jól értő férfiút, 1826 ban magához hozta; tanítványai egész a poesisig haladtak. 1831-ben pappá lett s mint sólvi lelkész halt meg. 20. Vida Ferencz 1832-1839. Született Ágyán, Aradvárm., 1803-ban. Tanult Hódmező-Vásárhelyen és Debreezenben, honnan, 1826-ban a tolnavármegyei Tengődre ment, hol hat esztendőket eltöltvén, Veszprémbe hozatott. (Folyt, köv.) Thury Etele. KÖNYVISMERTETÉS. Élet a halálban. Nagyobb és kisebb halotti beszédek és imádságok (185Í—1893). Irta Szász Károly. Vl+366 nagy 8° 1. Kiadja Kókai Lajos. Ára 2 frt 50 kr. I. »Én élek és ti is éltek*. Jézusnak eme felséges vigasztalása, e bizonyságtétele és e biztatása vet fényt arra a »vég«-re, a melyet az ember nem tud feledni és ez vonja glóriába azt a titokteljes homályt, mely a halál angyalát körülveszi. Élet van a halálban is, ez is evangélium, ez is örvendetes izenet nekünk abból a szellemvilágból, a hova csak hitünk szárnyain tudunk felemelkedni s csak a felmagasztosultság egyes pillanataiban tudunk látni és hallani »Szem nem látott és fül nem hallott* dolgokat. Boldog szemek, a melyek ezeket láthatják s át tudnak pillantani a »más világ fálvolán: a szemfedőn« és ott életet látnak, mely dicsőségben ingyen sem hasonlítható a mostani dicsőséghez! A halálban is életet mutatni fel s ez élettel vigasztalni a gyászbaborultakat, ez az igazi feladata minden halotti beszédnek és imádságnak. E feladat teljesítése egyike a legszebbeknek; de a legnehezebbeknek is. Erős egyéni hit, erős meggyőződés kell hozzá; a lélek látása, mely megnyilatkozott egeket képes szemlélni. Azonban a halálban is életet mutatni fel nemcsak metaphysikai értelemben lehet és kell, hanem abban az értelemben is, hogy a halál gyászleple alatt mindig egyegy élet képe tűnjék fel az ember lelki szemei előtt s erőteljes vonásokkal mintegy megelevenítse, jellemében és cselekedeteiben kidomborítsa azt, a ki elköltözött bár, de nem semmisült meg. Nemcsak azok, a melyek régen megirattattak, írattak meg a mi tanulságunkra, hanem minden egyes élet is a maga drámájával, sokszor tragoediájával a mi tanulságunkra szolgál. Azért érdemes egyegy élet képét szemlélni a halálban. A halotti beszédek e feladatának a megoldásához pedig az emberek külső és belső életviszonyainak az ismerete, tehát gazdag életismeret, sok megfigyelés, sok érzés, a legcsekélyebb jelenségeknek is méltányolni tudása, sok szeretet, nagy fogékonyság a legkisebb benyomások iránt is és végül bizonyos művészi alakító erő kell, a mely sokszor csak egy-egy vonásból meg tudja konstruálni az egész alakot vagy jellemezni az egyént. Ily kettős értelemben hirdetnek életet a halálban Szász Károlynak ez előttünk lévő nagyobb és kisebb halotti beszédei s imádságai. A terjedelmes kötetben 15 nagyobb, 71 kisebb beszédet (melyek némelyike imádsággal záródik) s 10 halotti imádságot (beszéd nélkül) állított