Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-26 / 4. szám

egyházi épületek a németországiakkal nem állják ugyan ki a versenyt, de Auvinen pótlólag hozzáteszi, nogv nem is az állam építette ám. A magyar protestáns egyháztörténet a magyar áldozatkészséget bizonyítja; mindazáltal külmisszióra meg nem gyűjt a magyar protestáns egyház; bel misszió is csak néhány egyháznál van. Ama kiváló férfiak közül, kikkel ittlétekor alkalma volt megismerkednie, megemlíti Szász Károly és Kiss Áron püspököket, Szőts. Balogh és Géresi főiskolai tanárokat, és Moody Andrást, a skót misszió vezetőjét. Szóval körülbelől husz lapra terjedő cikkében a magyar egyházi életnek meglehetős kimerítő és eleven képét nyújtja, mely annál inkább is jó benyomást tesz az olvasóra, mert minden sorából a legmelegebb érdeklődés nyilatkozik. Cikkét következőkép fejezi be: «Magyarországi látogatásom kedves emlékezetet hagyott hátra bennem. A püspökök, papok és egyéb polgárok, kikkel érintkezésbe jutottam, a legnagyobb barátságot tanúsították. Vendégség volt gyakorta. Különösen eszembe jut egy debreczeni esti mulatság, melyet a finnség tiszteletére rendeztek, noha a finnségnek azon alkalommal csak két képviselője volt jelen: társam és én. A magyarok minden áron azon vannak, hogy idegen ember az ő hazájukban kellemetlenül ne érezze magát. Kiváló örömünkre szolgált az is, hogy Vikár Béla úrral az ő házában szeretett finn nyelvünkön beszélhettünk*. Egyetemeinken belül valamit hisznek a finn rokonságból, azokon kivül semmit sem. Nem tudom. Török Aurél űr mit szól e kérdés felől az anthropologia szempontjából. Én sem Auvinen úrban, de felesége arcán még ugy sem találtam fel a magyar arckifejezéssel csak egy parányi rokonságot sem. De ha minden finn olyan szives, meggondolt, érdeklődő és jóindulatú, mint a milyeneknek Auvinenéket ismerem: akkor velük lelki rokonságban lenni a mi fajunknak cáak dicséretére szolgál. Álljon itt végezetül mutatónak egy finn egyházi ének: Autuas kausa, kaupunki, Kuhunka Jesus tuleepi, Giell1

aina rauba, rakkaus. Miss' Jesuksen ou asumus, Boldog a város és a nép, Amelylyel Jézus frigyre lép; Mindig van béke, szeretet Ott, hol Jézus tart lakhelyet. •Budapest, 1883. január 16. Balogh Elemér. Németországi egyházi állapotok. A mult évi németországi egyházi állapotok kevésbé örvendetes és biztató képet nyújtanak. Beyschlag lapjának >Zur Jahreswmde« cimü cikke szerint az elégedetlenség, sőt elkeseredés oly tetőpontra hágott, a milyenen a legpeszimisztikusabb felfogás sem képzelte volna. A mindenfelé észlelhető szétszakadozottság, a tartományegyházi specialitások egész sora, a Canossába induló egyházpolitikának Rómához való folytonos közeledése s a theologiai pártviszályok kiélesedett ellentéte oly állapotokat teremtett, a melyek nem igen igazolják a német protestantizmusnak, mint a német népegyháznak haladását és intenció-megerősödését. Nem csudálkozhatunk tehát azon, ha Barimann, az Unbewusst bölcsészeiének komoly irója, a »Gegenwart« egyik vezércikkében a Harnack-féle vita alkalmából arra a meggyőződésre jutott, hogy a német protestántizmus mai egyházpolitikai állása az evangéliumi keresztyénség alapelveivel összehangzásban állónak egyáltalában nem mondható, sőt inkább hierarchiás és bureaukraciás törekvéseivel s az akadémiai tanszabadság ellen intézett támadásaival uj katholikus irányba^ tereltetett. Az »uj katholikus* jelzővel, azt hiszem, eltalálta e filozofus az igazat. A hol az evangéliumi keresztyénség sarkalatos alapelveit, sőt magát a Jézus Krisztust az irás és a symbolikus könyvek betübiróságának vetik alá, ott többé nem evangéliumi protestáns, hanem tényleg »neokatho!ikus« utakon vagyunk, a melyek tudvalevőleg Rómába vezetnek. Az egyetemi theologia s annak tanszabadsága régóta szálka az egyházi körök szemében, az egész modern történetkritikai bibliatanulmány a lelkészi értekezletek részéről régóta átok alá van vetve, s a pozitív irányú tanároknak (p. o. Tier holsteini prépost esete) eretnekítése és csalhatatlan betübiróság alá helyezése napnál világosabban bizonyítja, hogy a tudományos theologiai kérdések tekintetében Quenstedt és Hollaz, nem pedig az evangéliumi szabadság álláspontján állanak ma Németországon. S amint Rómában az egyháztörténetet a csalatkozhatlan pápaság, ugy protestáns részről a bibliai tanulmányt a mechanikus »verbálinspiráció« akasztja meg, mi mellett az irás csalatkozhatatlan betübirósága egészen természetszerűleg a hitvallások betübiróságára vezet. Mily élesen különbözik ez az »uj katholikus«-nak jelzett »orthodoxia« attól a pozitív evangélikus hitű időtől, a midőn p. o. egy Nitzsch még »de naevis et erroribus librorum svmbolicorum«-ból is examináltatott, vagy az 1846. porosz egyetemes zsinat szellemétől, mely még az Apostolicum egy kitételét is »nem fundamentálisnak«, tehát nem is egyetemesen kötelezőnek deklarálta! Bizony Schleiermacher, Rothe, Nitzsch s a már megujult evangélikus theologia és egyházias élet egvéb korifeusai is neokatholikusnak jelezték volna ez ujabb keletű orthodoxiát. S mik ez uj katholikus orthodox rendszer egyházi gyümölcsei ? Hát az, hogy a kasseli zsinat legközelebb anathemát mondott Aehelis tanárra a Harnack-féle vitában való nyilt felszólalásáért, s az, hogy a tudományos theologiai vizsgarendszerből az orthodoxia inkvizíciója fejlődött ki, mely aztán vagy római sacrifició d'intelletó-ra, vagy pedig képmutatásra vezet. Sőt ujabban valóságos heccrendszer fejlődött ki a lelkészi körökben a Ritschlféle theologia követőivel szemben, mely theologia pedig korántsem egyoldalulag kritikai, sőt inkább közvetítő jellegűnek és gyakorlati egyházi tekintetben nagyon is áldásosán működőnek mondható. S a milyen szellemű az egyházi, ép olyan a tanítórend is. Az irás betűszerinti inspirációjának vallása lehetetlenné teszi Isten igéjének életeleven felfogását és értelmezését. Nem áll-e ma a bibliai tanítás a semináriumokban a szellem- és értelemellenes magyarázatnak átka alatt, mely aztán a tanítói kar sokat hangoztatott vallás- és egyháziatlanságát eredményezi ? Pedig a protestáns egyház, mint a hivők közössége mindenben bensőségre, igazságra és szabadságra törekszik, a hol a személyes meggyőződésen és érett elsajátításon fordul meg minden. A