Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-28 / 39. szám

pápa legújabb enciklikájának jó tanácsai biztosítják, hanem biztosítja azt egyesegyedül ez a vallástétel: »a Haza minden előtt!« Az igy érező honfiak azon veszedelmek nagyságával, a melyek az ország békéjét és nyugalmát Róma felől fenyegetik ma, a hit hűségnek hazaszeretettel párosított nagyságát állítják szembe s a legnemesebb erénynek, a hazaszeretetnek erejével legyőzetlenül fogják viszszaüzni a római sereg minden támadásait, mert a hithűségnek és hazaszeretetnek ezen nagyságán még Róma kapui sem vehetnek diadalmat többé ! Tudják ezen férfiak azt is, hogy »a Nyugat« jólétéért leginkább nem a római pápától kell segítséget nyerniök, nem az ő jó tanácsaira kell hallgatniok, hanem Németországra, Angliára kell tekinteniük, mert csak ily módon kerülheti el Magyarország azon viharnak rombolásait, a melynek vészterhes felhői Keleten támadnak fel. Ez a vihar csak ugy vonulhat el nagyobb rombolás nélkül hazánk felett, ha ennek lakosai megadják a tiszteletet a különböző hitvallásoknak s a krisztusi szeretet nagy törvényének betöltésében megismeri itt mindenki a maga saját napi kötelességét s azt buzgón teljesítendi. Valóban szivem nagy fájdalmával látom, hogy midőn a róm. egyház jogai Magyarországon messze túlhaladják azon jogokat, melyeket itt a többi egyházak élveznek s azok a kiváltságok, melyek a római egyháznak jutottak itt osztályrészül, szemmel láthatólag csökkentik a többi egyházaknak cselekvési képességét; ugyanakkor mégis a római pápa a csalatkozhatlanság igényével azt hirdeti, hogy Magyarországon a római k. vallás üldöztetik. A világos tényekkel homlokegyenest ellenkező ily izgató jelszavak miatt nincs vallási békesség, ezért nincs kívánt nyugalom ebben az országban. Szükséges azért, hogy a magyar állam jogállam legyen immár, azaz minden törvénye a jogegyenlőségen alapuljon s hogy kiváltságot egyetlen hit felekezet se élvezzen többé Magyarországon. Szükség, hogy olyan dolgok legyenek itt törvényerőre emelve és megtéve, a melyekből mindenki, a papok ugy, mint a világiak, tisztán megismerjék : mi szabad nekik s mitől tartoznak őrizkedni. Szükség, hogy a törvényhozás a kiváltságolt pápistaság kedveért egy hajszálnyira se térjen el azoktól az elvektől, a melyek a vallásszabadságra és a jogegyenlőségre tartoznak! Szükség, hogy a törvényesen bevett hitvallások hívei között ne csupán csak az egyéni jogegyenlőség és viszonosság biztosítt&ssék, hanem hogy a nemzeti kultúrát és törekvéseket híven szolgáló többi egyházak, mint testületek is, a római egyházzal egyenlő közjogi és vagyoni helyzetbe juttassanak az országos törvényhozás által. Szükség, hogy a házasságkötés és felbontás feltételeit egységes elven alapuló országos törvény szabja meg; mert csak igy lesz megtörve azon sok rossznak ereje, a mit az egyedül idvezítő hitben való felfuvalkodás s a lelkiekben való kevélykedés szül, a melyek a szent dolgokban minden közösséget és érintkezést tiltanak a római hitvallásuaknak a más hitvallású hazafiakkal. Ezek és nem az encikiikának kizárólag a római hit egységét és uralmát szem előtt tartó valláspolitikai tanácsai biztosítják hazánk nemzeti haladását és vallási békéjét. Az igazság és hamisság sajátos vegyüléke s a mellett következetlen is az enciklika azokban a pontokban is, hol Pál apostolra hivatkozva azt ajánlja a klérusnak, hogy : »Istennek egy bajnoka sem elegyedik világi dolgokba, hogy annak tessék, a kihez szegődött!« s kevéssel alább már Nagy Gergely intésével fordul a klérushoz, ezt mondván annak: »Bizonyos, hogy a külső világi vonatkozású ügyeket. a lelkiekről való gondoskodás közben, el nem szabad hanyagolni« s még alább: »A papság egész buzgósággal törekedjék a világiak társulatának, konfraternitásának régi hatásukba való visszaállítására«. És: »a világi ügyek bizonyos mérséklettel tűrendők«. Ha ilyen alakban tünteti fel az igazságot maga a római pápa, milyen alakban fogják azt feltüntetni a »kedves testvérek« akár egyenként, akár akkor, mikor egymással tanácskoznak, hogy közös ítélettel állapítsák meg a céljaikra legszükségesebbeket ? Végre, hogy mennyiben teljesülhet a pápa ezen reménye: »nem fog hiányozni bizonyára a ti uralkodótoknak jóakaró támogatása!« e tekintetben teljes megnyugvást nyújt nekünk királyunk azon válasza, melyet Boros-Sebesben épen a róm. kath. klérushoz intézett. Ezen válaszban a vallási nyugalom ápolását és a polgárok békés egyetértésének megóvását kötötte lelkére ő Felsége a római klérusnak. Az egyházpolitikai üdvös reformok ellen, és a többi hitfelekezetek ellen indított harcok mellett, különösen a pápai enciklika megjelenése után, mély értelme van a király ezen atyai intésének. S ez az értelem nem lehet más, mint ez: Magyarország királyának jóakaró támogatása hiányozni fog ott, a hol az enciklika egyoldalú törekvéseinek megvalósításáról lészen szó! Igenis, megérthették világosan a nekiek adott válaszból a »kedves testvérek« azt, hogy a magyar király változatlan kegyelmére és jóakaratára bizton csak azon törekvésében számíthat a klérus, mely a vallási nyugalmat és békés egyetértést felekezeti különbség nélkül ápolja a lakosságban. Megérthette a görögkeleti román küldöttségnek adott királyi válaszból bárki is azt, hogy a ma-