Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-21 / 38. szám

tokkal is, melyek csakugyan vérlázítók, s melyekre a prcssio szó igen gyenge. Egyebekre, melyekkel még a jellembe is bevágni akar, nem reflektálok. Majd ha az tfju Máté úrból idősebb lesz, tán megbánja s megresteli iíjui heveskedését. Addig is, azután is béke velünk! Derzsi Károly. A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. I. Ez évi közgyűlésünket szeptember 5-én tartottuk a szokott helyen, Kápolnás-Nyéken. Előző nap a különféle bizottságok üléseznek; a közgyűlés a nevezett napon d. e. 9 órakor vette kezdetét a templomban. Koncé Imre esperes és gróf Dégenfeld Lajos gondnok urak előlülése s a szép számú gyűlési küldöttek részvétele mellett. Esperesünk buzgó imája nyitotta meg a közgyűlést, melynek — mint rendesen — első nevezetes tárgya az esperesi évi jelentés volt. Sok örvendetes dolgot tartalmaz e jelentés, de van egy nagyon sötét pontja is, melyet örömest leleplezetlen hagynánk, ha lehetne. Az esperesi jelentés bevezetésében mindenekelőtt az aktuális egyházpolitikai kérdésekről emlékezik meg, de csak röviden, nem óhajtván e kérdések miként leendő megoldása felett találgatásba bocsátkozni. »Mi reformátusok — úgymond — a haza érdekével ellenkező irányú álláspontot nem foglalunk el . . . Várjuk tehát nyugodtan a törvényhozó testület ez érdemben teendő intézkedéseit«. A budapesti zsinatról is csak röviden szól, ellenben kiemeli a zsinat egyik nevezetes alkotását: a Debreezenben és Kolozsvárit felállítandó egyetemet. Megemlíti, hogy egyházmegyénk milyen eljárást követ a protestáns egyetemre való adakozás céljából a nagyobb érdeklődés és áldozatkészség felköltése végett, t. i. (mint már e Lapok hasábjain közölve volt) az egyetemet a millenniumra kívánnák felállíttatni s addig minden évben meghozzuk áldozati filléreinket. E szándékunkat és óhajtásunkat kifejezésre juttatni kivánjuk a konvent előtt is . . . vajha pium desideriumnak ne maradna! Harmadik helyen egyházmegyénk misszió ügyéről emlékszik meg az esperesi jelentés, hangsúlyozva annak fontosságát. Erről alább még bővebben szólok. Végül örvendetes eseményképen említi fel a jelentés egyházházmegyénk egyik köztiszteletben álló világi tanácsbirájának: Sarkozy Aurél urnák, Fejérmegye alispánjának, kettős kitüntetését; a mennyiben nevezett tanácsbiró ur egyfelől a dunamelléki egyházkerület világi tanáesbirájául választatott meg, másfelől 0 Felsége részéről, (a mult évben harmad osztályú vaskorona-renddel), a jelen évben császári és kir. kamarási méltósággal tüntettetett ki. Ez érdemes férfiú iránt közgyűlésünk is élénk éljenzéssel fejezte ki meleg elismerését. Ezek után tért csak át a jelentés a szokott egyház látogatási mozzanatok felsorolására. Ritkaság számba megy, hogy Bodméron, Gárdonyban, pénzkivetés nincs (csupán némi gabonát fizetnek egyházi adóba), Káp.-Nyéken pedig semmifele egyházi adó nincs (kivéve természetesen a közalapot.) Annál nagyobb sulylyal nehezedik az egyházi adózás a többi egyházakra, melyek közül csupán négy egyházban folyik be pontosan, ellenben a többi helyeken többé-kevésbbe hátralékban marad az évi egyházi adó. »Ez mindenesetre szomorú jelensége egyházi életünknek, — úgymond az esperesi jelentés — mert ha vannak is a hátralékosok közt, kik konokul, különféle ürügyök aiatt megtagadják az egyházi adó befizetését, mégis a legnagyobb rész, szegénysége miatt nem képes befizetni adóját.« Szükséges volna azért valamiképen könnyíteni a népre polgári és egyházi uton rakott terheken. Hogy mily rohamosan emelkedik a teher az egyes egyhazakon, kitűnik abból, hogy a mely egyház 1850-ben 100 frtot, ugyanaz az egyház ma 600 frtot fizet állami s közegyházi adó címén. A különben is roskadozó ettyeki kis egyházunk — fájdalom — már ki is mondotta, hogy — mint népessége megfogyatkozott — a maga erején nem képes tovább magát fenntartani. Az országos közalap annak idején nem hallotta meg jajkiáltását, hogy felvette volna a tőkéssegélyre, most ime kitűnik, hogy jajveszéklése mily indokolt volt. A templomoms a téli időszakban mindenütt kielégítő, nemcsak ünnep és vasárnapokon, de hétköznap reggeleken is. Több egyházban (hét helyen) hétköznap is tartatik bibliamagyarázat. A nyári hónapokban — természetesen — megritkul a templomiátogatók száma minden egyházban. A buzgóságnak és áldozatkészségnek igen szép jeleivel találkozhatunk gyülekezeteink csaknem mindegyikében. Aba 200 frt. Ácsa 212 frt, Sárkeresztur 296 frt, Nyék 800 frt erejéig építkezett. Uj iskolaépületet emeltek: Iváncsa 640 frt, Páty 600 frt, Tinnye 1343 frt, Pátka 2385 frt költséggel. Abán egy uj harangra 540 forintot adakoztak a hivek. Dián az egyház 4000 írtba került díszes paplakot építtetett, melyhez az egyház birtokos tagjai ingyen fuvart, a zsellérek pedig ingyen napszámot végeznek, mely mintegy ezer forintnak felel meg. Bicske egy negyed telket vásárolt s annak évi haszonbérét minden évben kiegészíti 100 frtra s e félretett összeghez és kamataihoz nem nyul épen száz évig. Igy akarja anyagilag biztosítani magát minden jöhető rázkódtatás ellen. Ugyancsak Bicskén 146 frt folyt be adakozásból; Nagy Sára pedig 100 frtot hagyományozott az egyháznak. — Csákvaron egy régebben hagyományozott 1000 forintnyi összeg kifizetése vált az idén esedékessé. Jónás Gergely ugyanott 50 frtot hagyományozott. Az egyházban működő dalegylet 100 frtos filharmoniumot vásárolt, melyre az egyház tagjai 45 frtot adakoztak. Iváncsán ingyen iskoláztatás van, Gárdonyban, Nyéken (mindkét helyen a Balassa-fele alapítvány jövedelméből) 3—400 frt erejéig könyvel, ruházattal láttatnak el az iskolás gyermekek. Bátyori a telkes gazdák és jogos zsellérek, a vadászati haszonbérből 200 frt évi adományra kötelezték magukat és maradékaikat. Sárkeres&turon a hivek közmunkával 120 frtot kerestek egyházuknak; közadakozásból 120 frt folyt be. Seregélyesen a község a mult évben is, mint már több évben, 530 frtot adott egyház-iskolai célokra. Szentpéteren özv. Simon Istvánné egy aranyozott urvacsorai kelyhet ajándékozott az egyháznak. Zámolyon a lelkész neje és Malomsoki Róza kisasszony díszes urasztali kendőket ajándékoztak. Adakozásból 300 frtnyi öszszeg folyt be. Baracskán Margitay Tihamérné és Mariska úrnők a szószékre díszes terítőt készítettek. Mindezen itt felsorolt és fel nem sorolt kiadások, adakozások összege 18,730 frt. A buzgóság e tényei örömre hangolok és megnyugtatók ; mig másrészről mélyen leverő az esperesi jelentésnek általam előbb érintett az a sötét pontja, mely a sukorói egyházban a jelen év kezdetén kitört viszályról s az ennek következtében történt tömeges kitérésről emlékezik meg. Nevezett egyházunkban ugyanis a hivek lelkészükkel meghasonolván, annak dacára, hogy az egyházmegyei törvényszék saját hatáskörében mindent elkövetett a viszály lecsendesítésere, s a panasz orvoslása végett kétszeri vizsgálatot s három izben rendkívüli ülést tartott,