Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-21 / 38. szám

T Á R C Z A. A veszprémi reformált egyház múltja. (Folytatás.) Harmadik kérvényére csakugyan megkegyelmezett néki a király. Lehet, hogy épen a Rákóczi Ferencz által pro Deo, Patria et Libertate kezdett szabadságháboru is közbejátszott, de tény az, hogy 1703. őszén a szegedi börtönből szabadon bocsátották. Az Ur eme felkent szolgájának, börtönben kiállóit szenvedéseit híven ecseteli a szikszói anyakönyv eme feljegyzése: 1

két lábszárain a vasaktól vert fekete s kék szint mutató Jézus bélyegei halálakor is megtetszettek, melyekkel meg fog állani birája előtt * Kiszabadulásakor hova ment volna máshová, mint Veszprémbe, rég nem látott családja s kedves hallgatói körébe, folytatni a félben maradt munkát, az Isten országának építését. Mint veszprémi lelkész és esperes e téren kiváló buzgóságot és bölcseséget tanúsított. Losonczi Farkas János, a dunántuli egyházkerület püspöke 1702. január 8-kán meghalván, a Rákóczimozgalom pedig kitörőfélben levén, a Kollonicsoktól való félelmükben, hogy reájuk ne fogják a felkelőkkel való titkos szövetséget, nem mertek a kerület lelkészei synodust tartani s igy püspököt sem választhattak egész 1708. augusztus 8-dikáig mely napon a kerület lelkészei püspökválasztás végett Pápán megjelentek. A felsődunamelléki vagy komáromi egyházkerületnek sem levén ezen időben püspöke: meghívták a tatai egyházmegye tekintélyes esperesét Rimaszombathi Kies István kocsi és Sallai András környei lelkészt, hogy a megválasztandó püspök hivatalba iktatásánál közreműködjenek. A gyűlésen Rimaszombathi elnökölt, aki megkérte a jelenlevő atyafiakat, hogy a mit a szentlélek igazgatása alatt, az egyházi törvények szerint a gvülés végezend, abban mindenek megnyugodjanak. A tanácskozást a szentléleknek segítségül való hívása megelőzvén, a jelenlevők 120 szavazatából 114 Hodosi Sámuelre esvén, a dunántuli egyházkerület püspökévé választották, és hivatalára a szokásos szertartások megtartása mellett azonnal fel is szentelték. Ugyanez alkalommal az uj püspök is felszentelte, a hat év alatt lelkészi szolgálatra lépett ifju lelkipásztorokat, közöttük Rákosi Mártont, a nagyrákosi egyházba meghívott lelkitanítót.2 Hogy mily érdemes férfiura esett a dunántuli egyházkerület papságának választása, azon egy körülmény is eléggé igazolja, hogy Hodosi mindjárt püspökké választása esztendejében, október havában, meglátogatta az őrségi egyházmegye gyülekezeteit, melyben akkor 54 anya- és leányegyházunk volt. Csakhogy az apostoli buzgalmu püspök, az ékesen szóló pap, a nagy reményekre jogosító egyházfő, a hivatása magaslatán álló közhivatalnok, nemes ambitióval elkezdett munkálkodásának kevés ideig örvendezhetett egyházkerülete, mivel — mint Tóth Ferencz írja róla 3

— »börtönből való kiszabaduláskor oly térítvénvt adott magáról, hogy soha oly dolgokba nem keveredik, mint a minőkkel vádoltatott. Rákóczi seregei pedig arra kényszerítették, hogy prédikáljon nékik, s így kénytelen volt Veszprémben, Lovason és Alsó-Őrsön a szószékbe felerőszakolt püspök egyházi beszédet tartani, melyért az 1 Az idézett helyen. 2 V. ö. Tóth Fer. i. m. 145. 1. és Mol'os Gyula : »A tatai egyházmegye esperesei* című közleményét a Prot. Egyh és Isk. Lap 1893. évfolyam 314 lap. 3 Idézett műve 150. lapján. akkori veszprémi róm. kath. püspök, Volkra, ki Hodosit különben sem szenvedhette, térítvénye erejénél fogva Veszprémből kiűzte, és hogy újra bajba ne keveredjék, ezt az egyházkerületet elhagyta és a tiszamelléki egyházkerületbe, Szikszóra menvén, ott még 1732-ben is prédikátori hivatalt viselt, hol be is végezte szerencsétlen életét, élvén közel 90. esztendőket«. Igy irt róla Tóth Ferencz. Mivel pedig Hodosi Sámuel haláláról és Veszprémből való kiűzetése utáni hivataloskodásáról a szikszói református egyháznak általam fentebb is említett anyakönyve annál bizonyosabb adatokra tesz figyelmesekké bennünket, közlöm azt szószerint, egész terjedelmében, a mint következik:1 »1712-ben Hodosi Sámuel Torjai István helyébe hozatik Átányról; csináltat 1734-ben a prédikáló székre egy szőnyeget; egy uj óntálat, egy uj abroszt az urasztalához. Szolgál 1712.', 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22. Lorántházi Ferenczczel, ki kétségkívül gyermektelen és jótehetségü lévén, az ekklézsiának mind maga, mind felesége sok jószágokat, pénzt ajándékozott életében, testált halálakor. Rizonyos részt szokott adni halála élőtt egynehány esztendőkbe jövedelméből a debreczeni kollégiumnak is, melyért a kollégium minden sátoros ünnepekben egy pár diákokkal tisztelte meg a szikszói ekklézsiát Lorántházi Ferencz haláláig. Azután szolgált Hodosi Sámuel 1723.,.24., 25., 26., 27., 28., 29., 30, 31., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39. és 40-ben Szentpéteri Györgvgyel, ki Rőcsről hozatott ide. Ekkor Hodosi Sámuel öregsége miatt nem szolgálhatván, itt idősb Körtvélyesy István házában csendesen élt, mig 95 esztendős korában meg nem halt, minekutánna a veszprémi ekklézsiában 26, onnan kiűzetvén,2

a rimaszombatiban l,a pápaiban 3, az átányiban t1

/2

, a szikszóiban 28, hivatal nélkül 9 esztendőket töltött volna. A veszprémi superintendentiában esperesi és superintendensi hivatalokat viselvén és a pápistáktól tömlöcbe, vasláncokba, bilincsekbe vettetvén, sok szenvedések, Ínségek, mezítelenségek között a székesfehérvári börtönben 5, az esztergomiban 7, a szegediben 3 hónapokig gyötörtetett. Két lábszárain a vasaktól vert fekete s kék szint mutató .Jézus-bélyegei halálakor is megtetszettek melyekkel meg fog állani birája előtt. A veszprémi püspök azért üldözte, mert a kurucoknak prédikált«. Meghalt ez a jobb sorsra érdemes, kitűnő készültségü férfiú 1748-ban, november 23-án 94 éves és öt hónapos korában Szikszón, hol december 1-én az akkori tiszamelléki püspök Csáy Márton miskolczi, Igaz Sámuel alsó-vadászi és Őri Pál borsodi esperes, sajószentpéteri lelkészek által ünnepélyesen eltemettetett. Hodosi Sámuel, mint egyházi iró is méltó az említésre, s csak az akkori viszonyokban kell keresnünk annak az okát, hogy eme hírneves egyházi szónoknak csak két munkája látott napvilágot. Egyik az, melylyel 1680-ban lelkészi állomására beköszöntött Veszprémbe, és a másik, melylyel a dunántuli református egyházkerület püspökét, 1 Nt. Varga József szikszói reform, lelkész ur szívességéből. 2 A szikszói anyakönyv ezen feljegyzése, nem egyez meg az időszámítással. Hodosi 1710-ben űzetett ki Veszprémből, tehát teljes 30 évig volt itt lelkész. Pápán sem szolgálhatott 3, Átányon 1V2

esztendeig s Rimaszombaton 1 évig, mivel 1710. és 1712. esztendők között csak egy év telt el. Ezt az egy évet hol töltötte ? nem tudom eldönteni. Á pápai egyházban Hodosi nem lelkészkedett soha, valamint Átányon sem volt, mint ezt az illető egyházak nt. lelkészei is szivesek voltak velem tudatni. Lehet, hogy megfordult bennük ezen idő alatt, de az is feltehető, hogy az 1711. esztendőt épen Rimaszombaton töltötte, a honnét — sajnálattal legyen feljegyezve — lelkészi hivatalunk semmi felvilágosítást nem adott kérésemre. á