Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

peritis Clarissimus ac venerabilis Dominus superattendens Gál Imre urunk tiszte szerint degradálta. Azért ha jövendőben kegyelmetek eleibe menne, legyen értésére kegyelmeteknek sorsa. Dátum in praesidio Veszprém 1651.« A dunántuli kerület püspöke jól gondolkozott. A makacskodó egyházat Dunamellék nem vette által, sőt egy év múlva az előbbeni megkeresésre a következő választ küldötte: 1 »Az Ur Isten kegyelmét és lelkibékességét kivánjuk kegyelmeteknek. Mart. 12. 1651. Veszprémben celebrált particularis conventusának alkalmával küldött levelére nem resolvalhattunk mind eddig is, minthogy a mi társaságunknak némi-nemü sorsa lett legyen néhai méltóságos püspökünk tiszteletes Paksi György urunk — ki immár az Úrban megboldogult — elmenése miatt kegyelmeteknek nyilván lészen és vagyon is. Most annakokáért Isten engedelméből bizonyos faciesben leszen kicsiny seregünk kegyelmeteknek kezünknél hűséges őrizettel megtartott levelére készek vagyunk illendő becsülettel és megegyező akarattal választ adnunk. Inter cetera fájdalmas szivvel jelenti kegyelmetek, hogy némely ekklézsiák kemény megátalkodott állapotjuktól viseltetvén, jámbor és Istenfélő tanítójukat meg nem becsülik, hanem minden illendő ok nélkül, kicsiny bosszúból megvetik: a kajának papjukat minden igaz ok nélkül búcsúztatták, kegyelmetek ellen magukat contumaciter opponálták, fenyegetőzvén szakadással és másuvá való folyamodással kérvén egyszersmind bennünket szeretettel. etc. (szórói-szóra következik az előbbi levél idevágó passusa). Az Ur oltalmazzon, hogy kegyelmetek injuriájára és a hálátlanok szarvuk emelésére vánkost puhog ássunk húsok alá, sőt bona fide magunkat arra ajánljuk, hogy akár hallgatói, akár pedig tanítói rend jövend elönkbe kegyelmetek testimonialisa nélkül, mint rebellisnek és irrequietusnak meg leszen válaszunk, kegyelmetek tetszése szerint. Kérünk azonban mi is szeretettel, hogy ti is azonképen cselekedjetek. Földvár, 1652. julius 9. Pest-Pilis-Solt, Nagy- és Kis-Heves, Tholna vármegyékben levő ekklézsiáknak seniorai*. A jó rendet tartó és tartató püspök meghalt 1655-ben 59 éves korában, veszprémi lelkészségének 32-dik, püspökségének 6-dik évében, István nevü fiát hagyván utódául a veszprémi lelkészségben. 4. Németujvári Lusaykovics András 1641—1642. A veszprémi reform, egyház anyakönyve 66. lapján ugy említtetik, mint egyik veszprémi reform, lelkész, ezen év február 5-én keresztelte meg Gál Imre veszprémi lelkész és esperesnek febr. 3-án született Imre nevü fiát. a ki később alsó-őrsi prédikátor lett. Lusaykovics pedig 1642. év tavaszán már mint alsó-örsi pap nősült meg Veszprémből, 2

tehát egy évig hivataloskodott Gál Imre mellett. 5. Gál István 1655—1669. Született 1621-ben.3 apja Gál Imre veszprémi lelkész volt. Tanulását a veszprémi iskolában kezdette, s valószínűen apja példájaként a debreczeniben végezte be. Már apja mellett Veszprémben lelkészkedett s annak 1655-ben történt halála után helyébe állíttatott s mint ilyen csakhamar esperessé lőn ; 1663-ban pedig Szeli György püspök halála után a dunántuli egyházkerület püspökévé választatott, mely tisztségét azonban 1 Ugyanonnan, Földváry László kartárs szívességéből. 2 A veszprémi reform, egyház 1614. éven kezdődő anyakönyve 204. 1. 3 Bizonyos ez apja ezen feljegyzéséből: »Veszpremini anno 1625. octobris 6. die aetatis meae 29. Stephanelli mei primogeniti quarto scrihebam. Tehát ha 1625-ben négy éves volt, 1621-ben kellett születnie. nem sokáig viselte, mert 1669. év elején meghalt 48 éves korában. Megemlítem itt róla, hogy Tóth Ferencz 1

azt állítja róla, mintha már 1.668-ban meghalt volna, mit a Séllyei István felett elmondott halotti beszédből következtet, a melyben az mondatik Séllyeiről, hogy »ő az egyházi társaságnak majd 24 esztendőktől fogva való generális inspectora volt«, holott ebből is világos, hogy nem volt Séllyei teljes 24 évig püspök. Különben halálára nézve teljesen eligazít bennünket a veszprémi református egyháznak általa is vezetett anyakönyve, melybe 1668. február 28-ról irja, hogy Péter nevü fia meghalt.2

Ezután már hiányosan vannak vezetve az anyakönyvek, mely azon feltevést engedi kövekeztetünk, hogy ezután valószínűen ágynak esett. Gál István utolsó beírása a veszprémi anyakönyvbe 1669. április 10-ről kél, s minden jel arra mutat, hogy ezután nem sokára meghalt, de igy egy évvel mégis hosszabbra nyujthatjuk élete fonalát, mint Tóth Ferencz tette. 6. Bátorkeszi István 1669—1674. Eredetét homály fedi; tanult a debreczeni főiskolában 1641. szept. 25-től fogva.3

Veszprémi lelkész lett 1669-ben, mely helyen való szolgálata gyászos emlékű időre esik, véres betűkkel levén ezen időszakasz protestáns egyháztörténetünk évkönyveiben felírva. Az 1674-diki pozsonyi rendkívüli törvényszék elé Bátorkeszi István veszprémi lelkész is megidéztetett, hol március 5-én megjelenvén, a törvényszék által feltétetett néki is a kérdés: lemond-e önkényt hivataláról, vagy száműzetésbe megy ? vagy római katholikus lesz ? Bátorkeszi jól érezvén ártatlanságát, ügyét a birák igazságos ítéletére bízta, a kik azonnal vasra verették s a város utcáin Séllyei István, Miskolczi Mihály és Czeglédi Péterrel együtt fel s alá kisértették a bámészkodó néptömeg előtt a többi megidézetteknek rettentésére. De biráik rosszul számítottak, mert cselekedetük ellenkező eredményre vezetett, a mennyiben a többiek bátorságot, kitartást kölcsönöztek tőlük arra nézve, hogy ha hasonló módon kínoztatnak, vagy megcsúfoltatnak, ugyanolyan önmegadással viseljék azt, ha Isten ugy akarja. Majd a pozsonyi várba kisértetett társaival együtt, hol mindanynyian szigorú őrizett alá vettettek. Május 29-én Berencsre kisértettek, s mielőtt a várba jutottak volna, a szekérről leszállíttattak, és a nagy hegy tetejére gyalog, a vasba romlással és fáradsággal felhajtattak, hol azután a pozsonyi vasakat sokkal nagyobbakkal cserélték el, s egy igen alkalmatlan, férgekkel teljes házba zárták őket, hol nyugodalmuk vajmi kevés volt. Fogságuk ideje alatt különféle terhes, szokatlan, s ezen felül aljas munkákkal sanyargattattak, mígnem kilenc hónapi szenvedés után 1675-ben a nápolyi gályákra, mint rabszolgák pénzért eladattak. Útközben Bátorkeszin egyik durvalelkü katona dárdáját összetörte. Különben egyike volt azon hét hitvallóknak és vértanuknak, kik Nápolyból Szicziliába vitettek a franciák elleni csatába. Bátorkeszi is megszabadult szerencsésen a gályákról, s társaival együtt Zürichbe érkezett, de élete történeteiről ezután semmit sem tudunk. 7. Losonczi Farkas János 1673—1702. Elvégezvén a hazában iskolai tanulmányait, 1655-ben az utrechti egyetemre ment ismeretei bővítése végett, honnan haza jővén, nagyszombati lelkészszé lett, hol 13 évig miután az Isten igéjét buzgóan hirdette volna, 1671. január havában a róm. kath. papok által a városból kiűzetett, a 1 Tul a dunai reform, püspökök élete. 120. lapján. 3 A veszprémi reform, egyház anyakönyve 377. 1. 3 Vesd össze : »Lampe-Ember Hist. Eccl. Reftae« 796. Bod Péter : Kősziklán épült ház ostroma 56. és Rácz Károly I. mű 35. 1.