Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

törjön és majd szárban megizmosodva, gazdag terhe alatt hajladozó kalászt hajtson ; isteni kézzel intézé a mindenható, hogy a kipattant rügy bimbóba fakadjon s a tarka virágból előteremjen a bogyó, melyből a nap forró heve mosolygó, zamatos almát érlel. Valóban az év is csak akkor tölti be hivatását, ha a virágos kikeletnek nyomában a kalászérlelő nyár, és a gyümölcs koszorúzta ősz után ám boruljon az anyaföldre a pihentető tél bótakarója. Hát az ifjúság, életkorunk eme tündér tavasza betöltené-e rendeltetését, ha puszta játék volna egész hivatása, ha csak a gyönyör és élvezet gyöngyöző poharának mohó ürítgetése volna egyedüli feladata ? Ne véljétek édes gyermekeim ! A világteremtő isteni bölcsesége, tengernyi jósága irántunk ott tündöklik legragyogóbban, midőn a magával jótehetetlen kisded piciny agyába belé leheli saját lénye szikráját, hogy az fejlődvén és fejlődvén, a napok sokasodásával az elébb gondatlan, boldog gyermek ábrándos ifjúvá, végre mint munkára hivatott férfiú, a testi és lelki erők páncéljával fölvértezve, a teremtés remekévé, a föld hatalmas urává izmosodjék. Azt az égi szikrát azért ápolnia kell az iskolának, de táplálnotok kell főleg magatoknak, hogy az folyton éledő és fokozottan tisztább és tisztább fényű lángban lobogjon fel. Elismerem; hosszú kitartást követelő munka, de teljesítése mindenkinek, főfő kötelessége pedig a tanulónak. Mert jegyezzétek meg jól: szép és derék minden életpálya, mert valamennyinek végcélja hasznos és derék tagot képezni annak a nagy testnek, melynek neve: társadalom; de valamennyinek koronája a tanulói pálya, melynek feladata: egész embert nevelni. De e tisztesség épen azért kötelez is; egyikhez sem kötünk annyi várakozást, mint hozzátok kedves tanítványok! legyetek kicsinyek, vagy nagyok, szegények, vagy gazdagok. Ti vagytok első sorban hivatva, hogy egykor egész emberek, a mint a szentkönyv mondja: a földnek sava, a világnak világossága legyetek. Azért magatok egész tartásából, szavaitok és tetteitek összeségéből, valóban a gyémántból a sötétben is elősugárzik a fény, tündököljék ki a tanulói pálya valódi bélyege mindenhol, ugy a családban és társaságban, valamint mindenek fölött az iskolában. Ezek körül csoportosítom most hozzátok intézendő szavaimat. A mi a virágágynak a rózsabokor; a gyümölcsösnek a dúsan termő fa: dísze, ékessége a családnak az egészséges gyermek, a virulóan fejlődő ifju. De visszatetszéssel fordulok el a rózsabokortól, ha alatta mérges varangy ütött tanyát; kevésre becsülöm, legyen bár megrakva, a fát, melynek gyümölcse fanyar és férges. Istennek legédesebb áldása a szelid, szófogadó, a szivében és dolgaiban tiszta gyermek, dús örömforrása a kötelességét szerető, az erkölcsileg önbecsét érző ifju; sötét bánat és keserűség forrása a dacos, szófogadatlan, külsejében is ronda gyermek; áldás helyett átok a tisztében hanyag ifju és a ki erkölcsi tisztaságát, ezt a legfényesebb és értékesebb kincset elvakultan az elmerülés iszapjába dobálja. Kedves tanítványaink, serdülő gyermekek és ifjak! Érzitek-e, tudjátok-e, hogy ti reménye és aggodalma, legbecsesebb kincse, legédesebb öröme, — de a melyre nem egyszer a bánat fellege árnyalódik, — vagytok a ti értetek és bennetek élő, javatokért fáradozó szüleiteknek ? Már születésiek örömórája volt a családnak, majd gyermeki játékaitok, ártatlan vidámságtok, még apró bajotok, kicsi fájdalmatok is mennyi boldogság kútfeje volt a naphosszant körültetek forgolódó édes anyának és mennyi derűt vont a napi izzadásából övéi körébe visszatért édes apa homlokára ! Hát a midőn a fejledező testtel együtt bontakozott burkából a lélek világa, midőn már messze jövőtökre is kellett gondolniok: mennyi aggodalom és reménykedés, mennyi hit és kétely — mint hajót a háborgó tenger hullámai — hányják folyton tépelődő sziveiket! Ha a munka fáradalma izzadást hajtott arcukra: örömmel eltűrték, hisz fáradságuk gyümölcse a ti boldogulástok; ha kényelmükről lemondottak: könnyen ment. hisz rátok gondoltak ; ha szükséget kellett szenvedniük : örömük tellett a szükölködésben. csakhogy ti bővölködjetek. Csak a mostani beiratások alkalmával is meghatottan el elnéztem, hogy az egészen szegény apa is szinte lázasan esengett, csakhogy gyermekének helyet biztosíthasson; hogy a reménykedő anya mint kereste elő reszketeg kézzel megtakarított összegét, hogy szive magzata tandíját letehesse. Viszont láttam, minő fájó keserűség borult annak arcára, a kinek gyermeke számára már hely nem jutott. Óh végtelen mélysége a szülői szeretetnek, mélységesebb nálad csak a nagy Isten jósága és kegyelme lehet! Nosza édes gyermekeim! és ti a kiknek értelmét a tudomány napja világosítja, a kiknek szivét a nevelés heve melengeti: ennyi jósággal szemben érzéketlenek maradnátok ? Lehetetlen. Nincs súlyosabb terhe a földnek a hálátlan gyermeknél, csak ha az rá még tanuló is. Szeressétek szívből szüleiteket, örök adósai vagytok. De hát hogyan szeressétek ? Azzal az ösztönnel, a melyet az oktalan állat is érez az iránt, a kinek életét és első táplálékát köszöni? Ez a szeretet a természeti ösztön beszéde, az okos lélekkel felruházott, a tudomány és nevelés nemesbítette tanulótól többet követelünk. A szeretetnél nincs fönségesebb érzelem; és az Üdvözítő vallása azért lesz örökké a vallások vallása, mert a szeretet kőszikláján nyugszik. Nem elég azonban a szeretetet csupán érezni, tettekben nyilatkozzék meg az. Ha te édes gyermekem rajtad csüggő szülőid akaratát szemeikből kiolvasván, hódoló hűséggel teljesíted ; ha szavaiknak odaadóan engedelmeskedel: ha intéseiket jó szívvel fogadod; kívánságaikat zúgolódás nélkül megteszed; ha testvéreidet gyöngéden szereted, rokonaid iránt benső ragaszkodást; ha a házi környezettel szemben, főleg a cselédek iránt emberies bánásmódot tanúsítasz, jól megjegyezvén, hogy a cselédek embertársaid, testvéreid, ugyanazon jó Isten teremtményei és a midőn bennök az embert megaláztad, önmagadat alacsonyítottad le; ha továbbá az érdemesek, az öregek iránt a köteles tiszteletet meghozod ; ha egész lényeden, szavaidon és tetteiden az illendőség érzete, a tisztességtudás kinvomata tükröződik vissza; ha végül öltözetedben tiszta és gondos, könyveid, játékszereid megőrzésében rendes és pontos vagy; szóval: ha minden mozdulatodra rá van nyomva a derék tanuló bélyege: édes anyátok arcán a boldog mosolyban ragyogó öröm, édes atyátok halántékán a megelégedés sugárzása ékesen szóló tanúi lesznek, hogy szeretitek szüléiteket és ők is forrón szeretnek benneteket. Az ily nemes magaviseletet várja meg növendékeitől az iskola; ez legyen nektek az iskola köztársaságában, a hol mindenki egyenlő, és csak a kifogástalan erkölcsnek, a kitartásnak és sikernek van nemes levele, nagynak és kicsinynek egyenlően becsvágyatok célja, önérzetetek méltó alapja. Tanulói állástok, kivált a serdültebbeknek, nemcsak szívesen nyit, hanem olykor követel is számotokra helyet a szűkebb, vagy szélesebb körű társaságban. A társaság manapság erős próbaköve a tanuló külső műveltségének. Régebben a sima föllépésre, a módos magatartásra, a hajlékony ügyességre, az elmés, fordulatos beszédre nem adtak annyit, mint napjainkban. Ha másként a tanuló esze és szive helyén volt, ha osztályjegyei kitűnőek valának : az a kis nehézség a megjelenésben, az a kis esetlenség a magatartásban legfölebb egy-egy eltakart mosoly-