Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-07 / 36. szám

tul oltalmazza kegyelmetek mind magát, mind minket, mely a mi szent egyezségünkkel, mind az atyafiúi szerelettel ellenkeznék. Továbbá szerelmesim, kérem én kegyel -meteket (minthogy a mostani ideig az Úristen engedte gondot viseltem kegyelmetek között) hogyha valami fogyatkozás lehetett dolgaimban, a jó szeretetnek palástjával elfedezvén kegyelmetek, nékem megbocsásson; tehetségem szerint azon igyekeztem, hogy mind kegyelmetek személyének, mind tisztemnek, mind a kegyelmetek hallgató ekklézsiájának használhassak, de miért hogy ember vagyok, én tőlem sem idegen a vétek, s nem óvhattam magamat, hogy valami fogyatkozás nem eshetett dolgaimban a sok különböző dolgoknak igazgatásával. Köszöntse kegyelmetek áz én becsületes és nékem kedves uramat az én nevemmel, püspök uramat, és hogy igyekezzék ő kegyelme azon, hogy mikor Isten, Ő kegyelmének kegyelmetekhez való kimenetelt enged: igyekezzék azon ő kegyelme, hogy a Balatonon és Sión innen szembe lehessek ő kegyelmével. Az Úristen igazgassa szent lelkével és segítse kegyelmeteket ezen dologban, az ő szent nevének dicséretére és az ő anyaszentegyházának épületére szentfiáért Ámen. Dabam Csopakini 17. octobris, anno 1629. Nestr. R. amantissimi atque benevolentissi fratri in Domino minister ecclesiae csopakinae Stephanus Tholnaeus«.x Bizonyos tehát, hogy nem Pathai István miatt és alatt szakadtak el a somogyi ekklézsiák, és igy ezek miatt sem kellett Pathainak elszöknie. De lelkészi hivataláról sem mondott le. Kitűnik ez egy egykorú kézirati feljegyzésből, melyet Peuczer Gáspár »Commentarius de precipuis divinatiorium generibus. Servestae 1591.« című munkájának a kolozsvári reform, főiskola könyvtárában levő példányába jegyzett fel egykorú tulajdonosa Beökényi Gergely, melyben azt irja, hogy a bihari traktus esperese Decsi István 1631. junius 15-én meghalván : Pathai István belényesi lelkész követte az esperesi széken.2

A ki előbb egy kerület hajóját kormányozta, s a ki hányatott élete után nyugodalomra vágyott, azt a férfiút élete alkonyán, a bihari traktus az esperességgel tisztelte meg, s világosan áll ma már előttünk, hogy Pathai lelkészi hivataláról sem mondott le. Mint dunántuli püspök szigorú rendet tartott egyházkerületében. Mindjárt püspöksége első évében 1612-ben Köveskútra zsinatra hivta össze kerületét, melyen a püspök, esperesek tisztéről, a zsinat összehívásának módjáról stb nevezetes törvényeket hozott. Meghalt ez a jobb sorsra érdemes férfiú, mint belényesi lelkész késő vénséget érve 82 éves korában 1637-ben.3 Pathai mint egyházi iró is méltó az említésre. Felsorolom azért röviben e téren való munkálkodását: 1. »Az sacramentomokrol in genere. Es kivaldkeppen az Vr Vachorairol való köniuecske, melben kerdezkedeseknek es feleleteknek formaiaban, az keresztyeni tökelletes es igaz vallas, az Vr Christusnac teste etelenek es vere italanak igaz ertelemröl, befoglaltatic: es minden rendbeli tevelgyesek ellen, szent Írásnak igaz magyarazattal való heleivel megh erősíttetik. Pathai István pápai praedicator altal. Anno M. D. XCII.c Nyolcadrétü 167. levél. Ajánlotta Török István Hunyad vármegyei örökös főispán és Pápa város földes urának. Munkájának célja az volt, hogy az 1 Kívül: Reverendis viris atque dominis nostris ecclesiarum in Simigio constitutis, fidelibus etc. nobis dominis atque fratribus in Christo dilectis exhibeant. Földváry László váczhartyáni kartárs szivességébó'l a dunamelléki egyházker. levéltárából. 2 Eötvös Lajos közleménye : Révész Figyelmező. 1871. 185. 1. s Sipos Imre: »A belényes reform, egyház története.« Nagyvárad, 1883. 34. lap. urvacsoráról szóló Kálvin-féle hittételt a nép szivébe becsepeglesse. épen ezért a lehető népszerű nyelven, vagy mint Bod Péter mondja:1

»együgyüen, minden cifra nélkül« van írva. Könyvének ezen nemes tulajdonsága okozta az', hogy 1593-ban már uj címlappal, 1643-ban pedig teljesen uj kiadásban jelent meg I. Rákóczi György költségén.2 2. Szenczi Molnár Albert 1620-ban Heidelbergben megjelent »Imádságos könvvecské«-jében említi, hogy Pathai István lefordította Vives Lajosnak De officio mariti cimü munkáját, de nem tudom — úgymond — ha kinyomtatta-e. avagy nem. Molnár Albert ezen állítására támaszkodhattak mindazon íróink, a kik Bod Péter óta irják, hogy Pathainak ily munkája is van,3

holott ma sem tudunk többet, mint Molnár Albert tudott 273 évvel ezelőtt, mert könyvészetileg ilyen című munka ismeretlen. 3. Szabó Károly »Régi Magyar Könyvtársában (249. lap.) Pathai Istvánénak állítja, a következő névtelenül megjelent könyvet: »Amaz Het Feiv és tiz sarw fene bestián ülö Barsonnyal s Draaga Keoveckel fel ruhaztatotparazna BabUlonak, mellv az ő tisztatalan paráznaságának, arany pohárba töltött részegítő utalatossagaval megrészegítette ez földnek lakozoit mezítelenségének tüköré.« 185. levél. Hely és év nélkül. Pázmány említi, hogy Pápán nyomtatták 1626-ban. A könyv sárospataki példányán régi jegyzéssel Pathai István van szerzőjéül megnevezve. 4. Irodalomtörténeti értékkel bírnak levelei is, melyek közül Fabő András »Codex Diplomaticus«-ában 78 darabot kiadott, és a melyekből nagyon sok egyház és irodalomtörténeti adatot lehet meríteni. 5 A »Túl a dunai református püspökök életé*-ben közli Tóth Ferencz Pathainak egy énekét, melynek versfői Stephanus Pathai superintendens nevet adnak, és a melyet *Oh Izrael szerető népem« dallamára lelkészek avatásakor szoktak Dunántúl énekelni. 6. Szilvásujfalvi Imre halotti énekeskönyvében a 49. lapon van egy ének »Sok rendbéli próbák vadnac rajtunk ez életben« kezdetű, melynek versfőiből Stephanus Pathainus jön ki. 7. Hrabovvszky György azt állítja, hogy 1599-ben Beythe István védelmére írt: »Az körösztyénektől meghasonlott cpnfessionariusoknak ragalmazó articulusok ellen írattatott Igaz mentség« stb. című apologiát Pathai István írta. Fentebb is láttuk, hogy Pathai névtelenül is adott ki könyvet, nagy valószínűség van hát abban, hogy a méltatlanul bántalmazott Beythe mellett is ő fogott tollat. És most befejezem Pathairól szóló ismertetésemet. Nem állítom, hogy kimerítő életrajzot tudtam adni, de igyekeztem lehető hűséggel és tárgyilagossággal felsorolni mindazt, a mi csak bár némileg is tisztázhatja sokat hányatott, és kíméletlenül vádoltatott Pathainak életét. És azt hiszem, ha csak a dunántulról való elszökés vádját moshattam is le róla, nem cselekedtem haszontalan munkát egy olyan férfiúval, akiről némi önérzettel kell, hogy emlékezzék a mai dunántúli egyházkerület. (Folyt, köv.) Thury Etele. 1 »Magyar Athenas.« 216. lap. 2 Meg van a veszprémi reform, egyházmegye könyvtárában is. 3 Bod Péter: »Magyar Athenas.« 211. 1. Horányi : >Memoria Hungarorum III.« 43. 1. Sándor István : »Magyar könyvesház.* 68. 1. Tóth Ferencz: »Tul a dunai ref. püspökök élete.« 82. lap.