Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-07 / 36. szám

tátik. Csak az elnevezés uj; a teendők ugyanazok, a mik a presbyteriuméi voltak. A 4-ik cím felsorolja az egyházközségi tisztviselőket s magában foglalja az 58—78. §§-kat. Legfontosabb határozatok e cím alatt azok, melyek a lelkészre vonatkoznak. A 65. §., hogy lelkésznek megválasztható minden végzett magyarországi, 24 éves ev. hitjelölt, ha az előirott kellékekkel bír, mulatja, hogy az érdemek szerinti előléptetés nem is kisértetett meg azon egyszerű okból, hogy az egyházközség szabadválasztási joga meg ne szoríttassék. Az iparkodás és jellemes versenynek tehát tág tér nyittatott, azaz fentartatott. A mi pedig magát, a lelkészválasztás végbemenetelét illeti, a 72. §. azt határozza, hogy erre nézve az egyházkerületek szabályrendeleteket fognak megalkotni, melyek az egyházegyetem jóváhagyását igénylik. Erre vonatkozólag már is megindultak az egyes cikkekben az eszmecserék s különösen a körül forog a vélekedés, ki- és mikép legyen jogosítva jelölni, mert a jelöléstől függ rendesen a lelkészválasztás szerencsés vagy szerencsétlen megejtése egyesek nézete szerint. Azt bizonyítgatják, hogy ha a főesperesnek kezébe tétetik le kizárólag a jelölés és a főesperes huzamosb időn átvételi tisztét, rendesen családi dinasztiák fejlődnek ki az egyházmegyékben, s ezek aztán dominálják az egész egyházmegyei életet és vannak az egyházmegyei lelkészek között kiváltságosak és jogfosztottak. Részünkről szabályrendeletileg ugy oldanók meg az ügyet, hogy az egyházközségnek az összes pályázók közül, ha valamelyik ellen kánoni akadály fenn nem forog, megengednők a választást, de a f'őgondot arra fordítanók, hogy az egyházi téren semmiféle korteskedés végbe ne menjen. Hiszen a nagyvárosi egyházközségek amúgy is így cselekesznek s magukat a főesperes által dominálni nem hagyják, mért nem lehetne a falusi népnek is ezen engedményt adni. Különben erről alkalmilag egy önálló cikkben még bővebben fogunk szólani. Átmegyünk immár a II. rész §. címére, mely az egyházmegyéről szól, s azt meghatározza. Gondoskodva van itt uj egyházmegyék alakulásáról is. Uj intézkedést foglal magában a 81. §., mely a szabad királyi városok eddigi különállását beszünteti és ezeket is az egyházmegyékbe beosztja. A 6. cím szabályozza a 82—91. §§-ban, az egyházmegyei közgyűlést; tagjai részint hivataluknál fogva, részint választás szerint soroltatnak fel. Hatásköre tüzetesen körüliratik, de ugyanaz, a mi eddig is volt. A szavazás módja határozottan rendezve van. a mi annyiban új intézkedés, mert eddig rendesen nagy vita támadott, ha valamely ügy szavazás alá került, hogy kik is vannak jogosítva a szavazásra. A 7. cím szól az egyházmegyei tisztviselőkről. A felügyelőt és főesperest választják az egyházmegyei egyházközségek, a többi tisztviselőket az egyházmegyei közgyűlés. Következik a 8. cím, mely az egyházkerületekre vonatkozó határozatokat tartalmazza és melyről egy legközelebbi cikkben fogunk szólani. B. G. ISKOLAÜGY. Mely okok miatt mulaszt az iskolás gyermek, s minő erkölcsi eszközökkel lehet az ellen a tanítónak működni? Felolvastatott a Bács-Bodrog vármegye ref. tanítói egyesület Zombor szab. kir. városban tartott rendes közgyűlésen 1893. jul. 10-én. A mulasztás okát a szegénység után megtaláljuk a szülök könnyelműségében. Itt már nem volna hiány sem ruhában, sem tankönyvben, de a. szülők nem akarják sehogy sem megszokni a rendet, ugy fogják fel az iskolát, mint az ő gyermekkorukban volt, tanul ki-ki tetszése szerint egy vagy két évig, legfölebb négyig. Kiáll akkor, a midőn neki tetszik, tanulja azt, a mi neki tetszik. Akaratos, hajolni nem tudó természetök sehogy sem tud megbarátkozni olyan dolgokkal, a melyeket ők nem tanultak, mint p. o. nyelvtan, természetrajz, természettan, ezekre a tanítót előre is figyelmezteti, hogy az ő gyermekét ne is tanítsa, ő erre nem vesz könyvet sem, vagy pedig megteszi azt is, hogy Jancsit inkább elküldi a zsidó iskolába. Hogy az ilyen szüle gyermekét az iskolába rendesen küldje, ne ellenkezzünk vele, hagyjuk meg őt azon boldog hitben, hogy gyermeke az iskolában éppen azt tanulja, melyre neki legnagyobb szüksége van, t. i. irni, olvasni, számolni, bocsássuk el őt néhány barátságos szóval, és mi végezzük kötelességünket. Azzal, midőn a felületes gondolkodású szülék a tudományt, kevésre vagy épen semmire sem becsülik, nem kell törődnünk semmit, mert nem attól félnek ők, hogy gyermekeik majd nagyon sokat fognak tudni és az ő egyszerű észjárásukat majd kinevetik, hanem félnek igen is attól, hogy a nagyon szétforgácsolt idő nem lesz elég arra, hogy irni, olvasni és számolni jól megtanuljanak. Oh milyen áldott könnyelműség ez, midőn a szüle elébe akar állni a sok iskolai hiábavalóságnak, midőn nem kiván gyermekétől egyebet, mint azt, hogy legyen csak jó erkölcsű, engedelmes, békeszerető, tudjon irni, olvasni, számolni, azután menjen ki az Isten szabad ege alá szántani, vetni, földet munkálni. Az ilyen mulasztás nagyon indokolt, az ilyen ellen tiltakozni nem lehet. Azonban ha a mulasztásoknak olyan jelenségeit veszszük észre, midőn a szülék az iskolának minden működését ellenszenvvel fogadják: itt már szembe áll velünk a vétkes könnyelműség. Meg kell itt az oly szülővel értetni gyermeke által, hogy verejtékkel — szerzett vagyonát, — ha gyermeke testi és szellemi nevelését elhanyagolja, az élet küzdelmeire elő nem készíti: a tudatlanságot, értelmetlenséget folyton figyelemmel kisérő, ravasz, kapzsi ember, könnyen zsebre vágja. Szólni kell a gyermek előtt arról, hogy a vagyon mily mértékben Isten áldása, s mikor válik az ember kezében saját nyomorúságának, általa a családnak és a társadalmi életnek szerencsétlen okozójává. Meg kell értetni az ilyen szülővel gyermeke által, hogy az értelmes, józan eszű, felvilágosodott, korral haladni tudó ember kezében, a vagyon jobban megmarad, mint a tudatlan, vagy nagyon korlátolt eszű, számítani nem tudó ember kezében. Íme, mélyen tisztelt tanítói közgyűlés! Igy gondolom én, hogy hathatunk azon emberre, ki gyermekét a vétkes könnyelműség, vagyis az anyagiak után esengő telhetetlen vágya miatt fogja el az iskolától. Oka lehet a rendetlen iskolábajárásnak maga a gyermek vérmérséklete. A legtöbb gyermeknek ingerlékenv.