Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-31 / 35. szám

désünkre is, de azon enyhítő körülménynyel, hogy igen sokszor a legügyesebb a legképzettebb tanító is kevés eredményt tud felmutatni az iskolába rendetlenül járó sokszor mulasztó gyermekek miatt. Most tehát lépjünk közelebb felvett tárgyunkhoz s nézzük, kik mulasztanak legtöbbet az iskolában ? Általában azon gyermekek mulasztanak először is legtöbbet, kik a családban el vannak kényeztetve, mert az ilyen szüléknek igazán majom szeretete, midőn gyermeke folytonos látása nélkül úgyszólván élni sem tud, megengedi azt, hogy a kis kedvenc se érezze magát sehol olyan jól, mint az édes anyja vagy apja ölében, igy azután ő lesz ur a háznál, a szülék pedig rabszolgái az ő helytelen szeretetüknek, rabszolgái kezdetben a kicsiny kedvenc szeszélyeinek, áldozatai majd öregkorukban a felnőtt, de rosszul nevelt gyermek vadságának, szemrehányó s engedetlen magaviseletének. Pedig elvitázhatatlan igazság az, hogy az ilyen gyermekben is vannak jó hajlamok, nemes tulajdonok. Igen, de az is igaz, hogy az elkényeztetett gyermek iskola iránti hajlama nagyon gyenge, sokszor változó, erőtelen, mit tegyen . itt a tanító, hogy a gyermek rosszul irányzott nevelésének ellentálljon s azt az igazi útra terelje ? Mit tegyen akkor a tanító, midőn a gyermek szeszélyes kívánságai a szülék által naponként tápláltatnak és kielégíttetnek? Az elkényeztetett gyermeket a naponkénti rendes iskolába való járásra szoktatni csak akkor lehet, ha a szüle a tanítóval együtt érez és gondolkozik. Hogy állításomról a tisztelt tanító urakat meggyőzzem, felhozok egy példát: a tanító p. o. elmondja gyermekeinek, hogy mily sokat fut, fárad a jó szüle gyermekeiért, mennyit nélkülöz, csakhogy elegendőt áplálékuk és ruházatuk legyen. Elmondja azután azt is, hogy az iskolába miért kell járni a gyermeknek; azért hogy ott meg a tanítók futnak, fáradnak azért, a mire már a szüle nem ér reá, vagy a melyre a család már nem képes ! Elmondja, hogy a tanító ád a község minden fiu és leány gyermekének egyforma nevelést, a tanító vezet be minden gyermeket személyválogatás nélkül az életre tartozó tudományok elemeinek birtokába. Elmondja azt, hogy az iskola ruházza fel a lelket az erény, az egymás iránti tisztelet, a hála, a tisztaság, a szeretet, a szorgalmatos munkálkodás ékes öltözetével, elmondja, hogy a tanító vigyáz a testre is, edzi az erőst óvja a gyengét, betegest — tehát figyelmezteti a tanító az elkényeztetett gyermeket arra, hogy iskolai kötelességét naponként végezze el; mert ezt meg is parancsolja neki az Isten törvénye minden iskolai törvényen felül — midőn azt mondja : »tiszteljed a te atyádat, anyádat, hogy hoszszu ideig élj e földön*; megkívánja saját jövőjük, megkívánjuk mi tanítók, megkívánja a társadalom, követeli tőlünk édes hazánk! A mit mondtam az iskoláról, ugy hiszem, elég nemes indok lehet arra, hogy minden gyermek a tanító parancsának engedelmeskedjék s az iskolába szorgalmasan járjon. De a legnemesebb indokból is származhatik az iskola iránt ellenszenv, vagy a tanító működését illetőleg félreértés, vagy rosszakaratú félremagyarázás vagy ferdítés. Egy gyermek p. o. a szülei háznál nem lát tisztaságot, nem lát szorgalmat, folytonos munkálkodást, nem lát békességet és egyetértést. Nem tudja sehogysem összeegyeztetni azt, a mit az iskolában tanul, azzal a mit oda haza lát: kedélye elborul, küzd a lelke önmagával a látott és naponként tapasztalt szülei gyengeségek miatt. Egy jobb órában lehet, hogy az iskola ereje — a tanító befolyása a gyermek lelkére — lesz a győztes, a gyermek halad a jó uton, eltakarja szülei gyengeségét; de az is megtörténhetik egy rövid percben, hogy a szülei gyengeség erősebb lesz az iskolánál, vagy a tanító befolyásánál a gyermek szivére; most a mit szólt a tanító a piszkosságról, a veszekedésről, a dologtalanságról: azt a gyermek otthon mind elbeszélvén, a szülőkre nézve minden szava egy-egy sértés volt ... itt eszembe jut egy példabeszéd, mely azt mondja, hogy — »a bokor hajlik; de a vén fa törik, vagy dől«. Mig a tanító a gyermek előtt általános szempontból az emberiség rossz tulajdonságait emlegette s azoktól őket óva-intve és figyelmeztetve, hogy egyik vagy másik nemébe ezen társadalmi vagy épen családi hibáknak, hatalmába ne jussanak: addig a szülők vonzalma az iskolához teljesen megsemmisült. A gyermek az iskolától igen sokszor elmarad. A tanítóra nézve, midőn legnemesebb irányú működése félremagyaráztatik vagy értetik: bizony meglepő és nagyon kellemetlen; de ez ok a mulasztásra nézve nem lehet, s ha a gyermek mégis elmarad, miután itt minden erkölcsi eszköz hiábavaló; tehát a törvény egész szigorúságával kell a tanítónak fellépni a végre, hogy a gyermek iskolába járjon. Ime az első olcát a mulasztásnak megtaláltam a szülei gyengeségben és az elkényeztetett gyermekben. Az iskolába nem járás másik okát ezen hasonlatra alapítom: A kertész elvetette a magot, de nem kelt ki, a féreg nem ette meg, mert a föld tiszta volt, de nem kelt ki, mert a magban nem volt életerő! Ha az iskolába feljön egy oly gyermek, a ki a szülei házánál mindig csak békességet, folytonos munkálkodást, rendet és tisztaságot talál, ki otthon eleven, víg, békeszerető, kinek büntetés odahaza egy komoly tekintet: az ily gyermek tele vágygyal és igyekezettel lépi át az iskola küszöbét. De ha a mit a szülei háznál látott, nem találja meg sem az iskolában, sem a tanító személyében, p. o. sok hiányzik a rendből, a tisztaságból, ha kevés van azon iskolai dolgokból, mely után kis szive annyira epedett, sok pedig az, melyet eszmélni alig tudó lelke megérteni nem bir, ha tanítója talán szerfelett szigorú, barátságtalan, tanulótársai veszekedők, árulkodók, ha hiányzik az iskolából olyan valami, a melynek még a gyermeki ész nem tud nevet adni, ha hiányzik a családiasság, ha a tanító tanítványai között személyválogató, talán dédelgeti a gazdag gyermeket, figyelembe alig vagy épen nem veszi a szegényt, ha különös megkülönböztetéssel cirogatással tünteti ki a csinos arcuakat, ha a testileg lelkileg gyengéket hátranyomja vagy gúnyos szavakkal illeti, s ezek között sokszor durva kíméletlen szavakat használ : bizony ne csudálkozzék azután, ha az ily gyermek az iskolától elmarad, hervasztja és pusztítja az ilyen munka a gyermek lelkében az iskolához való buzgalmat. A kertész munkálkodott, de a mustármagot nem ismervén: elvetette a gyom és gaz magvait. Az olyan tanító munkájában ki ugy dolgozik, nincs élet, mely a lelket táplálja, nincs szeretet, mely a szivet nemes érzelmekre szoktassa, nincs semmi nemesebb erő, mely a gyermek egész valóját áthassa. Ime megtaláltam második és merem állítani az elsőnél erősebb okát annak, ha a gyermek az isicolából elmarad és éven át sokat mulaszt. Az eddigiek elmondása után, mélyen tisztelt tanítói közgyűlés, kedves kartársaim, szinte látom azon figyelmeztetést, hogy az őszinteségben talán nagyon is messze mentem, midőn eddig nem iparkodtam mást bizonyítani, mint azt, hogy a gyermek iskolába nem járásának egyiP oka van a szülőkben, a másik pedig a tanítóban. Igenis én azt akartam először bebizonyítani, hogy az iskolába nem járásnak egyik belső oka a szülőkben, a másik pedig