Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-24 / 34. szám

* Inkvizíció és felhívás. A mult tanév végén eredeti, jellemző eset történt Losoncon. Az itteni állami tanítóképző intézet igazgatóját, a róni. kath. vallástanár a róm. kath. alesperesnek bepanaszolta, hogy a róm. kath. növendékek templomba járásával nem gondol, hogy előadásai alkalmával a róm. kath. egyház ellen nyilatkozik. Az utolsó éves növendékeket a helybeli plébániára rendelték s rávették azokat az igazgató ellen kiállított kész nyilatkozat aláírására, azon biztatással, hogy az aláírásról az igazgató soha tudni nem fog és hogy a képesítő vizsgán a vallástanból megbukni nem fognak. Ilv módon kiállított nyilatkozat alapján a róm. kath. alesperes az igazgatónak elmozdítását sürgette. A püspöki közbenjárás folytán a vizsgálat feltűnő rövid idő alatt, a vallás és közoktatásügyi minisztérium által el lett rendelve. Csakhogy a nyilatkozat aláíróinak lelkiismerete nem szunynvadt. Ezek, mint félőrültek jártak, keltek, nyughatatlankodtak. S mikor épen a képesítőre legjobban kellett volna készülniük, képtelenek voltak a tanulásra. Végre is győzött bennök az igazság érzete, elmentek igazgató-tanárjukhoz s elmondták a történteket. Az igazgató csak annyit mondott nekik, hogy ha az. a mi a nyilatkozatban állíttatik, meggyőződésük szerint nem igaz, ez esetben állítsanak ki ellennyilatkozatot. Idő közben a képesítő vizsga elkövetkezett, a melyre a tanfelügyelő úr is megjelent s anélkül, hogy előzetesen értesítette volna az igazgatót az eszközlendő kihallgatásról: összehivatni rendelte az igazgató választmányt. A kihallgatás alkalmával, a vád alapját képező s a fenti módon kicsikart nyilatkozat felolvastatván, azt hitte a vádaskodó, hogy célját érte; azonban nagyot hökkent, midőn a vádlott igazgató az ellennyilatkozatokat nyújtotta be, a melyekben a gyönyörű eljárás le volt festve s a vádak a nyilatkozat szerzőire estek vissza. A növendékek szembesítve is leltek, s ekkor nyíltan el is fordultak papjaiktól s maradfak hivek igazgató tanárjuk mellett. S ugyanezen intézet iránt kaptunk egy oly tartalmú felhívást, a melyben figyelmeztetnek mind azon protestáns szülők, a kik fiaikat felekezeti tanítóképzőikbe szegénységüknél fogva nem küldhetik, miszerint azokat eme tanítóképezdébe küldjék, a hol jó és jeles osztályzat mellett, ingyen szállás és ingyen teljes étkezéssel láttatnak el; a kielégítő osztályzatúak pedig szállás nélkül, (mely különben a városban havi 3 frtért kapható), ingyen teljes élelmezésben részesítik. Hogy ez állami tanítóképző mellett a jól ellenőrzött vallástanítás mellett, az ifjúsági istentiszteletek és azokra következő ifjúsági gyűlések, mily megnyugtató szellemet költenek felekezetünk növendékeiben: arról megnyugtatólag biztosít az ottani evang. lelkészeknek (ref. és ágostai) ismert buzgósága. (Beküldetett.) * Lésznek, mint tövisek, a ti oldalaitokban. Ez az ótestamentomi jövendölés jutott eszembe, a mikor a budapesti unitárius pap hosszadalmas (Lásd P. E. I. L. 32. sz.) cikkét olvastam. Nem szólok arról, hogy mig egyfelől kesereg, miért kell az áttérni akaróknak a papok által szerzett torturán keresztül menniök s boldogoknak mondja a nazarenusokat (o par nobile fratrum!) mégis az újdonsült unitárius egyházak segédlelkészeinek nem adja meg a jogot, hogy felvegyék azok jelentkezését, akik unitárius tévelygéseikből az igaz útra visszatérni kívánkoznak. Abban meg egyet is értek vele, hogy az unitarizmus ujabb fellépése a reformátusoknak javára szolgált. T. i. eszére térítette azokat vagy legalább sokakat azok közül, a kik nem gondolták meg, hogy ha mi megtagadjuk a Krisztus igaz evangéliumát vagy nem követjük, ha kilökjük magunk alól az egyetlen biztos fundamentomot és hitetlenséget prédikálunk, persze csak ugy, hogy a nép ne értse meg egészen jól, de mégis kiérezze, vagy ha hirdetjük is az evangéliumot, de életünkön nem látszik meg, hogy szeretjük is: hát akkor híveink elmennek, mint Polgárdin és alapítanak egyházat, amelynek alapja nem a Krisztus, a megfeszített és feltámadott, hanem a pappal való veszekedés. Az ellen azonban tiltakozom, hogy a Tisztelendő úr egy református jellegű újságban felhívást intézzen híveinkhez, hogy legyenek unitáriusokká s »ha jó reformátusok voltak, még jobb unitáriusok lesznek.* A ki jó református, az egyáltalában véve nem is lesz soha unitáriussá. Ennek pedig épen ezer és egy oka van, de én csak azt az egyet hozom fel, hogy ha * valaki tokajit szüretelhet, hát bizony nem böngész az újmódi homok szőlőkön.« Egy jó református. * Nagy tiszt. Urházy Lajos urnák. Azt tartván, hogy az anyaszentegyház viszonválaszok nélkül is megél, minden megjegyzés nélkül hagytam volna Nagytiszteletüséged »igaz szavait*, melyek — magunk között legyen mondva —- félreértések és ellenmondások nélkül nem szűkölködnek, ha a cikkeimben foglalt adatok hitelességét azáltal nem akarná kétessé tenni, hogy engem ugy tüntet fel, mint a ki »a hazugsággal megtoldott rossz híreket készpénz gyanánt fogadja*. E szavakat nem a magamj hanem azoknak a papi férfiaknak szavahihetősége érdekében kötelességem visszautasítani, a kiktől egynémelyík adatomat vettem. Különben pedig megszivlelés végett Nagytiszteletüséged figyelmébe ajánlva Szász Károly püspök ur erdélyi levelének e lapok megelőző számában közölt részletét, valamint azt a körülményt, hogy az ön tekintélyes egyházában is fellépett már a gyermekirtás iszonyú bűne, a mi bizonyság előttem bármely gyülekezetre nézve az igazi lelkipásztori működésnek évtizedekre szóló elhanyagoltatása felől s megjegyezve, hogy e bizonyság ereje Nagytiszteletüséged néhány éves lovásberényi papi munkásságára nem terjedhet ki — maradok az ^Őszinte szavak* őszinte fentartója: Fraxinopolitanus. * A református tanítók országos választmánya augusztus 21-én Budapesten dr. Kiss Aron elnöklete alatt ülést tartott, melynek főtárgya az országos egyesület szervezése volt. A szegedi gyűlés által mult évben kiküldött szervező bizottság nem készítvén el "munkálatát, Sinlca Lajos előadó maga dolgozott ki egy tervezetet, melyet behatóan ismertetett. A gyűlés a szervezeti javaslatot Kis Sándor, Kiss Kálmán, Sólyom Antal és mások hozzászólása után általánosságban elfogadta s a részletek megvitatása céljából egy kisebb bizottságot küldött ki. Bizony ideje volna már, hogy református tanítóságunk életképes országos szervezetet, s érdekeinek szolgáló lapot alapítson, hogy ennek az oldott kéve-féle erősorvasztó állapotnak minél előbb vége szakadjon! * Anyakönyvi kivonatok hitelesítése tárgyában a vallás- és közokt. miniszter következő rendeletet küldött az egyházi főhatósághoz: »35,774. sz. A bécsi és német nagykövetségnek a közös külügyminiszter úrhoz intézett jegyzék-irata szerint az itteni lelkészi hivatalok által kiállított és Németországban való használatra szánt anyakönyvi kivonatok gyakran nincsenek ellátva az anyakönyvvezető feletti felügyeletre hivatott illetékes első fokú politikai közigazgatási hatóság hitelesítési záradékával, a mit pedig a hatóságok és közhivatalosok által kiállított