Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-17 / 33. szám

emberek jobbról fognak meggyőzni, egy pillanatra sem fogok habozni, hogy a magam nézeteit fel­adva, ama jobbhoz csatlakozzam. Adja Isten, hogy ugy legyen, de főként adja az Isten, hogy e nemes munka ne csak papiron tárgy altassák, hanem tényleg meg is induljon s haladjon jobb­ról-jobbra, egyházunk boldogítására, felvirágzá­sára, hogy azon a pokol kapui se vehessenek soha diadalmat. Hamar István. ISKOLAÜGY. Veteményes kerteink. II. Evangélium szerint reformált keresztyéneknek nevez­zük magunkat; a Krisztus evangéliumát valljuk már közel 400 esztendő óta hit- és erkölcsi életünk zsinórmértéké­nek: és imé manapság általánosabban hangzik a panasz, hogy az .evangéliumtól eltértünk. Kifejezésemnek magyarázatát kell adnom, hogy félre­értésre ne adjak alkalmat. Hogy az evangélumtól eltértünk, ezt ma nem ugy értjük, mint amilyen értelemben őseink a római keresztyénségről mondották. Mi nem vegyitettünk hittudatunkba emberi találmányokat, de nem is használ­juk fel az evangélium erejét és tartalmát oly mértékben, amint ezt tennünk kellene. Istenitiszteletünkből már régen kiveszett a bibliaolvasás, sőt a családok körében is meg­szűnőben van ez a régi szép protestáns szokás; a biblia magyarázását újabban ismét felvettük ugyan, de sok helyen az eredeti szentírást még mindig a Heidelbergi káté tartja kiszorítva. Papjaink ma is a bibliából veszik ugyan beszé­deik alapigéit, de csak kevesen szólnak meggyőző lelke­sedéssel a Krisztus szellemében; a többség beszédéből — fájdalom — hiányzik az evangélium ereje. Amit igy általánosságban mondottunk egyházi életünk jellemzésére, ugyanaz áll nagy részben iskoláinkról is. Kezdjük a népiskolákon. Nem akarom állítani, hogy vallásos oktatásunk, főként a falusi és kisvárosi iskolákban sikertelen volna. Felekezeti iskoláinkon még mindig a vallási tárgyak domi­nálnak és én elismerem, hogy ezekben az iskolákban az éneklést jól begyakorolják, a bibliatörténeteket és katechiz­must jól, sőt értelmesen is megtanulják. Sok helyen megvan a vallástanítás külső sikere, elérik a tudás kisebb vagy nagyobb fokát, de hiányzik a lélek, mely megelevenít. Régen elismert elv az, hogy nem elég csak tudni, hanem érezni is kell a keresztyénség igazságait. Keresztyén érzü­letet pedig csak evangéliumi buzgóságu, vallásukért lelke­sedő tanítók csepegtethetnek tanítványaik szivébe; ilyen tanítóknak vagyunk ma már nagy hiányában. Tanítói karunk egy része kényelmetlen tehernek érzi az egyház érdekeinek szolgálását és vágyakozik az állami közoktatás után, a mely őt az egyházi függés alól felszabadítja. Korántsem akarom vádolni a tanítókat, mert jól tudom, hogy a hiba nem ő bennök van, hanem az intéz­ményben és a társadalomban, mely őket nevelte és elő­készítette. És én nem habozom kimondani, hogy a meg­elevenítő lélek hiánya abból származik, hogy kihalt keb­lünkből, sőt meg sem született a meggyőződés a felől, hogy az evangélium Istennek ereje minden embernek üdvözítésére. Hajdan a reformáció első évtizedeiben, alkalmas segédeszközöknek hiányában, vallástani kézikönyveknek nagy drágasága mellett is a vallásos buzgóságnak igazi melegágyai voltak iskoláink; ma, a midőn könnyű szerrel elláthatjuk növendékeinket imndenféle kézikönyvvel, sőt a bibliát is olcsón kezébe adhatjuk minden tanítványunk­nak, alig tudunk annyira menni, hogy vallásunk igazságai felől meggyőződve hagyja el az iskolát ifjúságiink. Csak­hogy akkor a reformátorokat a lelkesedés lángja hevítette, hogy a népnek tanítói legyenek; akkor a tanítók szemé­ből a meggyőződés ereje sugárzott. Pedig régen igaznak ismert mondás az, hogy ha másokat megakarunk győzni egy igazságról, magunknak kell előbb a felől meggyőződést szereznünk és ez a mondás ha valahol, ugy sokszoros mértékben a vallásos oktatás terén érvényesül. Kezünkben tartjuk tanítóink képzését; talán lehetne eszközölnünk, hogy tanítóink több egyháziasságot, egyházi ügyeink iránt melegebb érdeklődést, mindenekfölött pedig őszintébb val­lásosságot szívjanak be már a képzőintézetek falai között. Én azt hiszem, hogy ha iskola és egyházi társadalom összeműködnék, felekezeti iskoláink felekezeti érdekeinket jobban szivükön viselő tanítókat nyerhetnének. Jól tudom, hogy könnyebb a meggyőződést sürgetni, mint megszerezni; de mégsem lehetetlen, csak nem kell az akadályoktól visszariadnunk. A hit hallásból vagyon — mondja Pál apostol; a nyugati prot. népek vallásos buzgóságát bibliaszeretetük eredményezi — mondották már sokan sokféle alkalommal. Próbáljuk meg mi is; vigyük be a régi porleple bibliákat az'iskolákba, a hol tanulnak a népnek fiai és a nép fiainak leendő tanítói; olvasgassuk minél gyakrabban, magyarázgassuk minél szivesebben: hátha rajtunk is be­telik az apostol mondása: a hit hallásból vagyon; hátha mi is átalakulunk, a mi régen voltunk, bibliaszerető buzgó protestáns nemzetté. Vallottuk minden időben és valljuk ma is, hogy vallásos életünk kiinduláspontja az evangélium : induljunk hát ki már a népiskolában az evangéliumból. Öntsünk éltető lelket a katechizmusok száraz betűibe az örök élet forrásából; magyarázgassuk a keresztyénség igazságait azokban a gyönyörű képekben és hasonlatokban, melyek­ben a kicsinyek által is felfoghatólag példázta Jézus a vallás titkait és mélyértelmü igazságait, ismertessük meg a megváltó Krisztust ugy, a mint élt és tanított, a mint ezt a hozzá közel állott szemtanuk látták, hallották és nekünk Írásban hagyták. A fővárosban szervezett u. n. vasárnapi iskola mintá­jára falusi népiskoláinkban is és pedig a felekezetiekben ép ugy, mint a községiekben vagy államiakban, meg kellene honosítanunk a bibliai órák tartását. Hogy ez a felekezeti iskolákban sem felesleges munka, arról meg­győződhetünk, ha meggondoljuk, hogy a tanító a tan­tárgyaknak oly nagy sokfélesége mellett, 6—8 havi tanév alatt bizony nem igen ér rá a vallási tárgyaknak, annál kevésbbé pedig a bibliának részletes magyarázására. Épen azért az evangélizálás munkáját az iskolákban is a papok­nak kellene megkezdeni és rendszeresíteni; mert a falusi papnak erre bőségesen jut ideje, de meg már képezteté­sénél fogva is Ő van hivatva arra, hogy a bibliát ma­gyarázza a kicsinyeknek is, valamint a nagyoknak. Ezek a bibliai órák mig egyfelől gyermekistenitiszteletekül szol­gálnának, másfelől sokkal sikeresebbé tennék a tanító vallástanitását, sőt a konfirmációi oktatást is. Mert ha hetenként csak egy történetet magyaráznánk meg rész­letesen, ha csak egy példázat értelmét és vonatkozásait fejtenénk ki meggyőzően, esetleg történeti példákkal, val­lásos elbeszélésekkel megvilágítva: már ezáltal sokat ten-

Next

/
Thumbnails
Contents