Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-10 / 32. szám

keletkezését nem tudjuk. Midőn Kassa a reforrnatiót bevette, az iskola is ennek szolgálatába állott s a város tartotta fenn; de egyes jóltevők is segítették, mint Franciscus Literátus, ki bizonyos öszszeget hagyományozott, hogy annak kamatait a tanács külföldön tanuló ifjaknak adományozza. A város pedig házi pénztárából hetenként 25 dénárt fizet ki szegény tanulók számára. A kassai iskola — a külföldi minták után — következőleg volt szervezve: Az I. osztályban tanulták az olvasást oly kézi könyvekből, melyek az abécze mellett imákat is tartalmaztak. Ugyanekkor Donatus erkölcstanát és Cato erkölcsi mondatait s naponként néhány latin szót emléztek be. Miután az olvasásban jártasságot nyertek, kezdték az irás tanulását. Egyszersmind énekelni is tanultak. A 11. osztályban a latin nyelv elméleti és gyakorlati része volt a főtárgy. A reggeli órákban Aesopus meséiből, Terentius és Plautus műveiből olvastak és elemeztek. Közvetlen délelőtt a nyelvtan elméleti része, az etymologia, syntaxis és prpsodia adattak elő. A délutáni órákat ismét Aesopus meséinek, Mosellanus Paedologiájának, Erasmus Colloquiainak olvasására és magyarázatára fordították. Hazamenetkor a tanító mindig egy költői mondatot jelölt ki megtanulás végett. Hetenként egy napot vallási oktatásra szenteltek. Olvasták Máté evangéliumát, Pál és János leveleit és a bölcsesség könyvét s néhány zsoltárt beemléztek. A 111. osztályban átismételték a latin nyelvtant s nagy súlyt fektettek a verstanra. S ebben kellő jártasságra tevén szert, a reggeli órákban vitatkozás — és szónoklattant tanultak. Délután pedig Virgilius Aeneisét, Ovidius Metamorphosisát és Cicero »De Officiis* c. művét olvasták s hetenként egyszer írásbeli dolgozatot készítettek. A görög nyelvtant is tanulták; a főcél a remek-írók megértése volt. Értelmezték Euripidest, Aristotelest és az Újszövetségi szentírás görög szövegét. A német nyelv sem maradt el. Olvasták Luther, Melanchton, Justus, Menius és Pontanus német munkáit. A bölcsészet részei gyanánt tekinték a vitatkozás-tant, a szónoklattant, számtant, természettant, csillagászatot és a£ erkölcstant. Az előadásoknál Aristoteles. Euklides, Ptolemeus, Quintilianus, Joannes de Sacro Busco és Peuerbach munkái szolgáltak alapul. A történelmet csak az erkölcstan függeléke gyanánt tekinték és igen felületesen tárgyalták. Plinius, Salustius, J. Caesar és Svetonius mellett vezérkönyvül szolgált Melanchton műve »Chronicon Philippi, quod Carionis nomine est vulgatum«. Az ünnepeket s vasárnapokat az isteni tiszteletnek és vallási gyakorlatoknak szentelték A tanítás és iskolai társalgás nyelve a latin volt. Vizsgálatot minden évszakban tartottak. Az iskolára a lelkészek, egy tanácsos és a jegyző ügyeltek fel, kik az iskolát gyakran látogatták. Szent-György és Sz.-Mihály-nap körül hosszabb-, farsang végén és vásárok alkalmával három napi szünidőt engedélyeztek. Szokásban voltak az iskolai játékok is. Szent Gál napján kakasviadalokat rendeztek; de később," részint mivel e miatt a tanulmányokat elhanyagolták és a kisebb tanulókat nem ritkán baj érte, a kakas-viadalokat betiltották. A színdarabok előadása is szokásos volt. A kassai tanács 1557-ben két frt jutalmat szavazott meg a tanítónak ily színdarab előadása után. A tanítok évi fizetése Kassán 1557-ben a következő volt: A főtanítóé 40 frt; a collaboratoré 16 frt; a kántoré 20 frt. Ennek dacára némelyik tanító kedvez.ő viszonyok közé jutott; mert külső vagy belső városi tanácsossá, jegyzővé, sőt biróvá is választatott; de a legnagyobb rész nyomorral küzdött s hivatásával nem egyező mellékfoglalkozásra kényszerült, hogy élhessen. A kassai iskola tanítói közül különösen Bocatius János 1

tünt ki, kit a vallási civódást támasztó Grawerius Albert helyére hívott meg a kassai tanács 1599. máj 11. Ő pedig miután két évig igazgatta a kassai gimnáziumot, Németországba távozott. Bocatius alatt a kassai iskola a virágzás tetőpontjára jutott. Híre a nemes ifjakat nagy számmal vonzotta a kassai iskolába. A polgárság szerette s becsülte egyenes szivüsége, igazságszeretete és a jogtudományban való jártassága miatt s ezen szeretetét kimutatta iránta, midőn végre biróvá is megválasztotta. Bocatius, mint biró is tanított. 2 Alvinczi alatt az iskola egyátalán nem hanyatlott s ha nagyobb intézetté nem nőhette is ki magát, mint például a sárospataki főiskola, annak oka egyedül a viszonyok hatalmában rejlett. (Folyt, köv.) II. Kiss Kálmán. IRODALOM. ** A lovagi intézményről érdekes és szép könyvet írt dr. Zsindely István, a sárospataki jogakadémián a jogtörténelem és jogbölesészet ny. r. tanára. A fiatal szerző jogíörténelmi monográfiáját szakszerűleg ismertetni és érdemileg méltányolni nem a mi feladatunk. De mint mindig, most is örömmel regisztráljuk tanáraink irodalmi működését a szaktudományoknak Lapunktól távolabb eső mezején is. A munka, melynek egy részletét szerző tanári székfoglalóul olvasta fel, a lovagi intézménynek főként jogi és politikai oldalát tartja szem előtt. Ismerteti a lovagi intézmény eredetét, összeköttetését a hűbéri nemesség kifejlődésével, a keresztes hadakhoz való viszonyát, a lovagok nevelését, kiképeztetését, a lovaggá ütést és következményeit, a tornajátékokat és lovagi fegyverzetet, a lovagi intézmény rendi és társadalmi hatását, a lovagi intézményt a nők szolgálatában, a lovagi intézmény hanyatlását és megsemmisülését, s végül a lovagi intézményt Magyarországon. Érdekesen mutatja ki szerző, hogy a lovagi intézmény hazánkban igazában nem tudott meggyökerezni, mert lényegileg a hűbériség hajtása lévén, csak ott jutott virágzásra, hol a hűbéri szervezet általános érvényre emelkedett, Magyarországon pedig a hűbériség soha ki nem 1 Bocatius eredetileg Bock János, ki magát a kor szokása szerint Bocatiusnak irja. Született 15í9-ben Wetscbauban Lausitzban. Tanult a jól szervezett szászországi iskolákban. Nálunk elébb a Szepességen működött több helyt, 159 í-ben az eperjesi kollégium igazgatására hivták meg s nagy hírnévre tett szert tudományossága állal. Rudolf »csász. koszorús költővé* nevezte ki; 1598. aug. 12-én pedig magyar nemessé tette. 1599-ben nov. 21. kassai szenátorrá; 1603-ban pedig a város birájává választották. »Mikor 160í-ben Belgiojoso elvette az Erzsébet templomot s Kassa város 28 faluját is lefoglaltatta, Bocatius Samsdorfer Tamás, Magdeburgi Joachim tanácsosokkal, január 9-kén megindult a királyhoz Prágába. Több hónapig voltak Prágában, de Rudolftól kihallgatást sem nyerhettek. 1604. május végén visszatért Bocatius Kassára. Majd a Bocskay fölkeléséhez csatlakozott. Végül mint Bethlen Gábor fejedelem történetirója halt meg.« (A kassai praeniontrei r. főgimn. 1884/5-ki értesítője.) 2 Á kassai praemontrei főgimn 1884/5-ki értesítője.