Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-10 / 32. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Pipu utca 23. szám, hovi a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hortiyánstky Viktor könyvkereskedés• (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ira : Félérrt: * frt BO kr ; «gész érre : 9 frt. K<jy*s i«4m ára 90 tcr. A jövő munkája. II. Sok embertől — és pedig papi embertől — hallottam már, hogy az evangólizációval csak csinján kell bánni, mert az a magyar embernek nem való s vagy teljesen elriasztja az egyházi élettől, vagy baptistává ós nazarónussá teszi. Hogy e nagyfontosságú dolognak ajtóstul neki nem ronthatunk, azt én is vallom, de hogy helyesen alkalmazva ne volna a magyar embernek való, azt el nem ismerhetem. Egy pár sikertelen s néhol szomorú következményekre vezetett kísérlet miatt az egész ügyet elitélni s alkalmatlannak jelenteni ki, nem lehet. Ha azok a kísérletek, melyeknek következtében az evangélizáció magasztos ügye gyanússá lett, nem a kellő eredményeket hozzák létre, azt bizonyára nem magának a dolognak eredendő bűnei okozták, hanem mindenesetre az eszközöknek s a módszernek nem alkalmas megválasztása. Mert igaz ugyan, hogy az evangélium csak egy, de az evangéliumi elvek, erők s szellem közlése igen sokféle lehet, majdnem annyiféle, a hány emberrel vagy egyházzal azt közölni akarjuk. S a dolog sikere abban rejlik, hogy az alkalmas közlési módot megtaláljuk. Hogy e tekintetben óvatosságra s alapos körültekintésre van népünkkel szemben szükség, azt elismerem, mert tudom, hogy a magyar ember a szemforgatást, a vallásosságnak uton-utfélen való farizeus fitogtatását soha nem szerette s ma sem szereti, s ki igy akarna hozzá közeledni, gúnyt és visszautasíttatást találna csak. De másrészről azt is tudom, hogy a magyar nép nem volt soha vallástalan s ma sem az. Vallásos történetében igaz, hogy nem fordultak elő skót és amerikai systemáju »revival«-ek, de nem fordult elő a franczia, minden szentet leromboló hitetlenség sem. Csendesen ós méltóságosan, haladó, de soha ki nem apadó folyam volt a magyar nép vallásossága, mely a körülmények hatása alatt mégis nem egyszer zajdult föl s mutatta meg mélyén rejtőző kincseit. Ha ma talán elapadni látszik az s mélységei elsekélyeseclni, az sok tekintetben a körülményektől is függ, de függ attól is, hogy kellőleg nem szabályoztuk, nem tisztítottuk s nem sokan akadtak búvárjaink, kik mélységeibe leszállván, kincseit napfényre hozni törekedtek volna. Hogy e méltóságos folyamot újra tisztává, mélylyé, az evangéliumi életnek igazán élő vizévé tehessük, elismerem, hogy nem importálhatunk minden válogatás nélkül külföldről eszközöket, mert a mi ott kellő eredményt hozhat és hoz létre, az minálunk, legalább még most a dolog kezdetén, meglehet, hogy épen kárt okozna. Külföldön — a mint szerencsém volt tapasztalni — az evangélizáció fája már teljes virágzásában áll s gondozásának számtalan aprólékosságig kiterjedő módozatai vannak, nálunk azonban e nemes csemete még csak csirájában rejtőzik, de épen azért annál gondosabb ós körültekintőbb ápolásra szorul. A mi ocla künn az erőteljes fa gondozására alkalmas, az sok tekintetben nem volna alkalmas a mi gyengéd hajtásunkra, s hogy nem is alkalmas, bebizonyították egynehány helyen a sikertelen kísérletek. Ez azonban korántsem azt teszi, hogy semmit se tegyünk, vagy hogy külföldi hitrokonainktól ne tanuljunk. Mert gondoljuk meg, hogy sem Angliában, sem Hollandiában, sem Amerikában, sem Németországon, sem Schweitzban nem voltak a dolgok egykor ugy, a hogy most állanak. A evangélizáció fája ott is kicsiny csirából indult ki, mint kiindul nálunk, ha az ég kegyelme vele leend. S ne gondoljuk, hogy minden jó és tökéletes ocla künn; sok-sok minden van még ott is javítani, orvosolni való. Sem az angol, sem a holland nem született s nem születik az evangélizációval együtt, ott is sok gondos munkára van szükség, mig az eredmény elérhető. Ők sem voltak egykor jobbak nálunknál, de hiszem, hogy mi sem voltunk rosszabbak. Csak