Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-27 / 30. szám
reformált egyház anyakönyve, melyben 1723. évben keresztelt s az anyakönyvbe beirt gyermekek nevei között ezt olvashatjuk »hic inhibentur vespremienses per Comitatum effere liberos suos ad saerum baptisma*. (Folyt, köv.) Thury Etele. BELFÖLD. Protestáns egyetem és a millennium. Nem aktuális s talán nem is igen népszerű a protestáns egyetem létesítésének kérdése, de csakugyan azzá kell tennünk előbb-utóbb. A budapesti református zsinat ugyanis kimondotta a nagy szót, hogy : legyen! . . . hogy legyen — mint felhívásában mondja — »egy — a debreczeni főiskolával kapcsolatban álló teljes bölcsészeti kar, mint középiskolai tanárképző intézet, és egy — esetleg a kolozsvári tudomány egyetemmel is kapcsolatba hozható református theologiai kar*... s ha egyszer már kimondotta a döntő szót, félúton megállani többé nem lehet: a tervezett két fakultás felállítása a hazai reformátusság becsületbeli ügyévé vált. Hogy mikorra öltsön testet az elhangzott ige. a zsinat nem határozta, nem is határozhatta meg. Akkor, a mikor az ismeretes protestáns áldozatkészség elő bírja teremteni a még hiányzó alapokat.... De ime, akadt egy buzgó és praktikus esperes, a ki azt gondolta szivében s rögtön ki is adta a jelszót: »Csináljuk meg az egyetemet a millenniumra!*... Ha már a legutolsó községe is e hazának valami állandó s nagyobbszerü alkotással akarja magára nézve emlékezetessé tenni az ezeréves ünnepet: hordjuk össze mi is —két milliónyi reformátusság — szerény filléreinket, szent vallásunk s a hazai tudományosság oltárára, s alkossuk meg a millenniumra a protestáns egyetemet! Ez eszme nagyon tetszetős, nagyon életrevaló s egy kis jóakarattal kétségkívül meg is valósítható. Legalább mi nálunk Vértesalján, élénk visszhangra talált ez a nagyfontosságú jelszó, melyet egyházmegyénk ismert buzgóságu és erélyű esperese: Koncz Imre. ur, hangoztatott először és röpített világgá, előbb -esperesi szemléje alkalmaval, majd ama nyomtatott körlevelében, melyet a zsinati felhivás és mellékletei kapcsán intézett, a vértesaljai egyházmegye területén lévő református hitsorsosokhoz. illetve gyülekezetekhez. Csak a jó ügy érdekében cselekszem, ugy vélem, midőn ez esperesi körlevelet tágasabb körökben is ismeretessé kívánom tenni a következőkben. Koncz Imre esperes ur, előre bocsátva, hogy az említett két fakultás felállításához még mintegy 280,000 frtnyi összeg szükségeltetnék, ekkép folytatja körlevelét: »Ezen 280 ezer forint egybegyűjtését reményű, kéri és várja az egyetemes zsinat, magyarországi két millió lelket számláló református vallású híveitől. Ezen nagy összeg akkor jönne egybe, ha minden lélek 14 kr. adakozással járulna. Ámde népünk nagyrésze nem fog 14- krral járulni; reményünk azonban van, hogy nem marad el 2—3 kr. áldozatával. Lesznek azonban, sőt már vannak, kik 10, 50. 100, sőt ezer forintjaikkal segítik a nemes cél elérhetését. Felemlítem ezek közül ]>üspökünket, ki 500 frtot ajánlott fel. Felemlítem egyházmegyénkből a 80 éven felül lévő Széles Lajos, dobozi lelkésztársunkat, ki régrendeletileg, a debreczeni egyetem orvosi fakultása felállításához 5000 frtot igér hagyományozni. Egyházmegyénk 40 ezer lélekkel foglal helyet a két millióból álló nagy és diszes testület kebelén Ezen egyházmegye nem szokott elmaradni segedelmével soha ott, hol református anyaszentegyházunk felvirágoztatásáról volt szó. Nem fogunk tehát elmaradni most sem.* »Áldozatot kiván tőlüdk anyaszentegyházunk. De micsodaáldozat ez, a mult századok fotyama alatt élt hitbuzgó őseink azon áldozataihoz képest, melyeket ők a pozsonyi, eperjesi vértörvényszékekhez, a különféle kinzóhelyekre, börtönökbe, sőt a nápolyi gályákra vittek áldozatul ref. anyaszentegyházunkért?! Micsoda áldozat ez ahhoz, midőn a ref. részről, a szegény néptől, a zsarnok hatalom, az istentelen ármány templomait szedte el, és ez a szegény nép, önerejéből, ezek helyett újakat emelt, melyekben könyörgött Istennek a szabadításért ?! . . . Ők életöket és vagyonukat vitték: mi néhány fillért viszünk áldozatul.* »Az adakozáshoz több rendbeli ívet küldött szét a zsinat. Adakozni ezek bármelyike szerint szabadságában áll mindenkinek. Mivel azonban az adakozásnál semmi korlátot nem állított fel a zsinat, hanem a szegényektől filléreket, a vagyonosabbaktól nagyobb adományokat kér, ez évi esperesi szemle alkalmával, a gyülekezetek elöljárói, lelkészei, tanítóival megbeszélvén a dolgot, mi az adakozáshoz a következő eljárást választottuk: 1896-ban ünnepli a magyar nemzet ezer éves itt lakásának nagyszerű ünnepét. Az ünnepély fényét emelni kívánja a tudomány, művészet, ipar, kereskedelem, földmivelés teréről felmutatható magyar termékeivel. Mi magyarországi reformátusok, mutassuk be magunkat Európa, sőt a világ előtt, hogy a mult századok zsarnok üldözései nemcsak nem pusztíthattak el bennünket, hanem ime élünk, és hogy szeretett magyar nemzetünk, Európa kulíur-népei közt illő helyet foglalhasson el, e célra közreműködünk, és most az ezeréves ünnepély díszítésére Debreezenben, Kolozsvárit egyetemet állítunk fel és mutatunk be a világnak.« »Ezen eljárásunkat kerületi úton elfogadás végett a konvent elé óhajtjuk terjeszteni*. »Felkérem ezek folytán hitsorsosimat, hogy a debreczeni, kolozsvári egyetem felállításához járuljanak segélyeikkel. A szegényektől filléreket, a vagyonosoktól nagyobb összeget kérünk. A nép ajánlatát lelkésztársaim lesznek szívesek minden egyházban névszerint egy adakozó ívre feljegyezni. Az alább megnevezettt hitsorsosim, lesznek szívesek ezen ívre, neveid után, ajánlataikat sajátkezüleg feljegyezni. Nem különben lelkésztársaim és tanítóink is feljegyzik ide a már nálam bejelentett ajánlataikat. Ajánlatunkat három cv alatt, 1893., 94., 95.-ben mindenkor aratás után fogjuk befizetni.« — Im, ezeket tartalmazza a vértesaljai esperes körlevele, melyet ajánlunk megszívlelésre általában minden magyar református embernek, de ajánlunk különösen a minden nemesért melegen érdeklődő espereseink és lelkészeink buzgó figyelmébe. Itt, Vértesalján, már is kedvező eredménye mutatkozik a lelkes felhívásnak. Lelkésztársaim 3—6—8—10 frtot, tanítóink ez összegek félét ajánlották fel. mit három évi részletekben fogunk befizetni. Földbirtokosaink egyenkint szólíttatnak fel az adakozásra s már is arról értesülök, hogy Szüts Sándor, abai buzgó ref. földbirtokos, legközelebb 100 frtnyi alapítványt tett a szent czélra. Lelkészi karunk Nesztora: Széles Lajos dobozi lelkésztársunk szintén kiállította már nevezetes alapítványáról, az öt ezer frtról szóló adománylevelét, a leendő, prot. egyetem orvosi fakultása javára (Mellékesen megjegyezve: nem a kis dobozi egyház szerény javadalmából került ki ez a nagy összeg). Reméljük, hogy gyülekezeteink sem tagadják meg