Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-19 / 3. szám

Tanárok mozgalma. Lapunk mult számában ismertettük röviden az állami és közvetlen állami felügyelet álló középiskolák tanárai­nak mozgalmát s a tanári kongresszuson elfogadott hatá­rozati javaslatot, melynek alapján feliratot intéznek a képviselőházhoz a fizetésrendezési törvényjavaslatnak a középiskolai tanárokat érzékenyen sújtó intézkedései ellen. Most még két ujabb mozzanatot emelünk ki az országos mozgalomból. Egyik a kolozsvári középiskolai tanárok tiltakozása, melyben az autonom (református és unitárius) iskolák tanárai is részt vettek; másik a tanítóképző inté­zeti tanárok csatlakozása a mozgalomhoz. ,4 kolozsvári tanárok. A kolozsvári összes középiskolák tanárai e hó 7-én értekezletet tartottak Szabó Sámuel (református főgim­náziumi tanár) elnöklete alatt s ezen, hosszabb eszmecsere után, a következő határozatot hozták: 1. »A kolozsvári összes középiskolai tanárok mély megütközéssel értesültek arról, hogy a magyar ország­gyűlés pénzügyi bizottsága, a vidéki középiskolai taná­rokat, szerzett képzettségük, eddig kivívott társadalmi állásuk és a hazai közmivelődés előbbvitelében kifejtett hasznos munkásságuk méltányló tekinteten kivül hagyá­sával, a hivatali rangosztály IX. fokozatába osztotta be. Ennek folytán a pénzügyi bizottságnak a magyar közép­iskolai tanári testületet lenéző és sértő határozata ellen óvást emelnek s feliratot intéznek a képviselőházhoz, melyben kérni fogják, hogy: 1. A tanárok ne osztassanak be semmiféle hivatali rangfokozatba, hanem számukra külön státus alkottassák, melyben ne legyen különbség fővárosi és vidéki tanárok közt. 2. Ha e kérés teljesíthetőnek nem találtatnék, ez esetben minden középiskolai rendes tanár, az ötödéves korpótlék épségbenhagyásával, a VIII. rangosztályba vé­tessék fel, olyanképen, hogy ennek III. fokozatán minden tanár 30. szolgálati évének, szóval három tiz éves ciklu­sának megfelelő előléptetéssel átjuthasson. 3. Hogy az igazgatói állás valóban előléptetés legyen, óhajtandó, hogy a középiskolai igazgatók a VII. rangosztályba, és pedig annak a szolgálati éveknek megfelelő fokozatába osztassanak be. 4. Tekintettel azon körülményre, hogy a vidéki közép­iskolai tanártestületek közül már is többen hoztak hatá­rozatokat jövő magatartásukat illetőleg : a kolozsvári taná­rok jelen közös gyűlése, bár elvileg helyesli távoli kar­társainak elfoglalt álláspontját, a saját jövő magatartását illetőleg, nevezetesen: az országos középiskolai tanár­egyesületből való kilépését, egy vidéki tanáregyesület ala­pítását. egy a vidék érdekeit képviselő folyóirat megindí­tását stb., ... az országgyűlésnek sérelmeinkre hozandó határozatáig, várakozó állást foglal el. De megbízza a a gyűlés elnökét, hogy annak idején a nagy értekezletet ismét összehívja. 5. Kérelmünknek az országgyűlésen való hathatós pártolására az országgyűlés elnöke, valamint az országgyűlési pártok elnökei kéretnek föl, valamint Ko­lozsvár város képviselői. A tanítóképzöbeli tanárok. Az állami tanítóképzőintézeti tanárok, ép ugy, mint a középiskolaiak sérelmesnek tartják magukra nézve a képviselőház pénzügyi bizottságának rájuk vonatkozó hatá­rozatát a rangosztályozás és fizetés-rendezés dolgában. Most a központi egyesület elnöke, Péter ffy Sándor és titkára, Nagy László, körlevelet intéztek az összes tanári testületekhez, melyben kifejtve a sérelem miben való állását, egyöntetű akcióra szólítják fel azokat. A sérelmek a követ­kezők: 1. a rangosztályba sorozás; 2. a vidéki tanároknak és igazgatóknak a fővárosiaknál egy fokkal alacsonyabbá való helyezése; 3. a vidéki zene-, rajz- és tornatanárok­nak, a gyakorló iskolai tanítóknak, a segédtanítónőknek a X. és XI. rangosztályba való sorozása. Az egyesület annak idején folyamodott a képviselőházhoz s a vezető férfiak most azt óhajtanák, ha ugyanily értelmű folyamod­ványt menesztene a képviselőházhoz minden tanártestület. Azt ajánlják tehát a tanári testületnek: í. terjeszszék fél ugyané kérvényt ők is képviselőik utján ; 2 határozataik­ról értesítsék a Magyar Tanítóképző szerkesztőségét és a napilapokat; 3. támogassák hírlapi cikkekkel a mozgal­mat. A körlevél szerint, kívánságuk lényege az, hogy a tanítóképző tanítók fizetése a hozandó törvény életbelépése után, azonnal és nem évek múlva, fokozatosan, egyenlő­síttessék a középiskolai tanárokéval. A képviselőház közoktatási bizottságából. Az évenként szokásos közoktatási bizottsági tárgya­lások az idén különösebb érdeklődést keltettek. Az eddigi tárgyalásokból Bánó Józsefnek egységes kultur-politika iránt beadott határozati javaslata és László Mihálynak az országos közoktatási tanácsról tartott szigorú bírálata magaslanak ki. A Schvarcz Gyula elnöklete alatt folyó tanácskozá­sok elsején az általános tárgyalás alkalmával Bánó József következő határozati javaslatot terjesztett elő: Méghagyatik a közoktatási minisztériumnak, hogy tekintet nélkül Magyarország pénzügyi állapotára, de tekin­tettel a politikai helyzetre, a különböző vallásfelekezetekre és nyelvekre, dolgozzon ki az egész ország területére terjedő oly közoktatási tervet, melynek hivatása kimutatni, hogy legrövidebb idő alatt mily eszközökkel lehetne Magyar­ország közoktatását és közművelődését oly polcra emelni, mely a nemzet saját hivatásának és ama fontos misszió­nak, mely reá a dualisztikus államban, sőt Európában vár, teljesen megfelel. Minthogy a közoktatásügyi miniszter bécsi utja miatt nem lehetett jelen a bizottság tanácskozásain, Berzeoiczy államtitkár kérésére a határozati javaslat tárgyalását elhalasztották arra az időre, amikor az egész jelentés le lesz tárgyalva. A bizottság második ülésén, mikor gróf Gsáky Albin miniszter is jelen volt, László Mihály az újonnan szer-6*

Next

/
Thumbnails
Contents