Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-13 / 28. szám

mert hiszen, mind a párisi, mind a római pápa, mikor a keresztyónségről szólnak, a katholicizmust értik alatta. Pedig a katholicizmus a maga egészében jóformán ellentéte a keresztyénségnek. Nem a sátán műve, a mint a régi reformátorok állították. Emberi mű a katholicizmus, a melyet a megalkotására felhasznált keresztyén eszközök nagyon erőssé tettek ugyan, de azért emberi mű, gyarló és tökéletlen minden tekintetben. Legirtózatosabb bűne különben az, hogy a keresztyénség helyét akarja elfoglalni s milliók elől zárja el ezáltal az isteni kegyelem forrásaihoz vezető utakat. A főkülönbség a keresztyénség ós a katholicizmus között abban áll, hogy mig a keresztyénségben a szívnek, a léleknek belső átalakulása, a meggyőződések megjobbulása, az élet megszentelődése, szóval a Krisztus által megismertetett Istennel való közösség a fő dolog, addig a katholicizmus lényegét a külsőségek teszik. A katholicizmus nem követeli a meggyőződéseknek belső küzdelem utáni megjobbulását, a fő dolog előtte az, hogy a lelkek bizonyos hitcikkek előtt, melyeket emberi tekintély diktál, meghajoljanak. A katholicizmus nem sokat törődik azzal, hogy a lélek átalakult-e, ha az egyház által kiszabott rendtartásoknak megfelel. A katholicizmus nem törődik azzal, közösségben vannak-e a lelkek Istenökkel, sőt az egyház alapgondolata, a pápai hatalom elve szerint a katholikusok nem is lehetnek közösségben Istennel, mert hiszen az, a ki e közösséget létre hozhatná, a Krisztus annyira távol van a földön lakó híveitől, hogy helytartót kénytelen maga helyett állítani. Szóval a dolog úgy áll, hogy a keresztyénség, mint szellemi hatalom lépett fel, s ezt sürgette, hogy az emberek fogadják sziveikbe Krisztus által megszerzett, a Lélek által közölt isteni kegyelmet, mert ha ezt teszik, okosabbak, jobbak és boldogabbakká lesznek. A katholicizmus, mint földi, hatalmas intézmény áll a világ elé, a melyben néhány ember, sőt most már, csak egy ember — esetleg XIII. Leo, de esetleg l-l orgia Sándor — azt kiáltja: hajoljatok meg előttem az élet legnevezetesebb kérdéseit illetőleg, mert én azt nektek úgy parancsolom. Az időpontot is megjelelhetjük, a mikor a katholicizmus a keresztyénség helyére lopódzott. Természetesen az időpont néhány évtized. Oh ez egy nagy világtörténelmi csalás volt, a molylyel az emberiség saját magát csalta meg. A mikor Nagy Konstantin idejében a keresztyén jelszavak alatt a pogány gondolkozás érvényesült teljesen. Azelőtt is voltak a keresztyének közt sokan, a kik csak ugy szokásból vagy sokszor érdekből, mindenesetre érdemetlenül léptek a Krisztus hivei közé. De a keresztyénség tiszta folyama mégis Konstantin idejében zavarodott meg úgy, hogy katholicizmus lett belőle. A mikor külső előnyökkel kezdték csábítani az embereket. A mikor fényes templomokat, tiszti rangot ós hivatalokat Ígértek azoknak, a kik a keresztyén tételeket s szertartásokat — ha meggyőződés nélkül is — elfogadják. A mikor a pogány állam világi hatalommal erőszakolta a keresztyén máznak elfogadását s a mikor a keresztyénnek nevezett intézménybe betódult a pogányság, hogy egy század múlva azt kiáltsa a pogány gondolkodásmódhoz becsületesen ragaszkodóknak : »Legyetek keresztyénekké, mert különben levágjuk a fej eteket«. Tudjuk, hogy manapság protestáns történetírók is minden áron tisztára akarják mosni a katholicizmust. Felhozzák a protestánsok tévedéseit és bűneit, pedig ezek csak azt bizonyítják, hogy a protestánsok között is sokan vannak, a kik a keresztyénség forrásaiból keveset, vagy semmit sem merítettek. Azután elmondják, mint pl. Macaulay Anglia történetéről irt nagy müvében vagy Froude Erasmus ós Luther koráról irt tanulmányában, hogy mi minden dicső dolgot mívelt a katholicizmus, persze hozzáteszik, hogy »mig le nem élte magáU. Ue hiszen azt mi is szívesen elismerjük, hogy a katholicizmus sötét fellegein is áttetszett" az üdvösség napja. Elismerjük, hogy Konstantin óta is voltak igaz keresztyének, a kiknek a Krisztus volt az ő nyereségük életben ós halálban. Nem kételkedünk azon, hogy a Szent Ágostonok, Kempiss Tamások ós Kenelonok szivében az isteni kegyelem működött. Azt lehet mondani, hogy mig a katholikusok nagy zöme pogány volt keresztyén színezettel, addig a fentebbiek s az ezekhez hasonló kevesek keresztyének voltak katholikus színezettel. Annyi bizonyos, hogy nem ezek szelleme vezette a katholikus egyházat. Nem az Ágostonok, hanem a VII. Gergelyek, nem a Kempiss Tamások, hanem a Teczelek, nem a Feneionok, hanem a jezsuiták tették a katholikus egyházat azzá, a mi. Azt is szívesen elismerjük, hogy nem minden pápa volt rossz életű és nem minden barát törte meg a fogadalmakat. Tudjuk, hogy durva, tudatlan s vérengző népek közül sok barát, középkori pap ós pápa tűnik ki eszességével, szorgalmával, tudományával, sőt erkölcsiségével is. De merjük állítani, hogy még egy XIV. Kelemen sem állhat meg a Krisztus ama mondásával szemben: En veletek vagyok a világ végéig s hogy a baráti rendszer és a coelibátus ha illusoriussá nem válik is, ellenkezik a keresztyénség szellemével, a mely szellem nem a világtól