Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-06 / 27. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SzerhfsztSség: IX. kerillvt, Pipa-ulru 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kifuió-liivatal : Hornyátisttky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csiitörtököu. Előfizetési Ara : Félérrt: 4 frt SO kr ; egész érre : 9 frt. Kyyes szám ára tiO kr. Tanúságok nemzetünk történetéből. I. Nincs kétség a felől, hogy az evangelizálás fenséges jelszavát nagyon kevés magyar ember irta eddig zászlajára. »Pesti jelszó az még ma« — a mint Kecskeméthy a múltkor elnevezte és fájdalom, nem az egész magyar protestántizmus — még kevésbbé a magyar nemzet jelszava. Pedig Budapesten is csak annyira haladt még az evangelizálás, mint a mennyire a kis fiu, a mikor egyik széktől a másikig segítség nélkül el tud menni, vagy mikor a kis madár az eresz alól rárepül a két lépésnyire lévő fa ágára. Még Budapesten is kevesen vannak, a kik öntudatosan kiváló nagy gyönyörűséggel, minden másnak elibe téve az evangélium terjesztésének nagy munkáját, lankadás nélküli buzgósággal forgatnák az élő, igaz Isten fegyvereit. S ha még Budapesten is a kezdet kezdeténél vagyunk csak, mily szomorú gondolatok kell hogy eltöltsenek bennünket, ha azt látjuk, hogy százezreknél nincs érzék nem az evangélizálás munkája, hanem amaz igazságok iránt sem, a melyek egyedül képesek ily munkának létrehozására, hogy sokan a hitetlenség árjába vannak elmerülve, másokat a vakhit éjjele vagy a betüorthodoxia sötété borít s hogy sokan még azok közül is bizonyos bizalmatlansággal tekintenek az evangélizálás munk asaira, a kik különben, ha a hitcikkekről van szó, nem mulasztják el annak a hangsúlyozását, hogy milyen nagyon elfajult az egyház s hogy végül még azok is félreértik az evangélium merészebb szóvivőit; a kik különben az igazság ügye iránt teljes méltánylással viseltetnek. (Igy értette félre pl. Justus Kecskeméthy cikkében azt a mondatot: evangelizálni mindennel lehet, még a prédikációval is. Hiszen nem baj, hogy félreértette, mert Czinke lelkésztársunk e Lap hasábjain megjelent cikksorozatának egy nagy hiányát pótolta ki a prédikáció központi jellegének s főfontosságának kimutatásával. De már mégis észrevehette volna, hogy Ivecskeméthynél az a mondat csak satyrikus fordulat, épen arra való tekintettel, hogy sokan a prédikációt csak a hatásvadászat eszközének tekintik.) Nem jól van ez igy. Mert jaj annak az országnak, a melyben az evangéliumot, Istennek ez erejét meg nem becsülik. Már pedig bizonyos, hogy közéletünk nélkülözi az evangélium savát és világosságát. A napi sajtó a legselejtesebb morált viszi híreivel és regényeivel a nép tömegébe. A politika, a mulatozás (sokszor egy-egy primadonna képében) s a legjobb esetben a komoly hazafiság képes lángra gyújtani a lelkesedést, de az evangélium zászlaja alatt, ha nem mint frázis, hanem mint cselekedetekre, az élet megjavítására, a társadalom sebeinek orvoslásara ösztönző erő áll elő ez az evangélium, csak vonakodva haladnak azok is, a kik még el nem vetették. Egy nagy gát, egy óriási akadály van előttünk, t. i.: az, hogy nemzetünk múltját nem látjuk kellő világításban s ennél fogva nemzetünk jövőjének, a jövőben hatalmas és boldog voltának tényezőit nem igyekezünk kellőképen biztosítani. Pedig jó hazafiak akarunk lenni minden áron. Macaulay egy angol előkelőséget igy jellemzett egyszer : »Jó protestáns volt, de rossz keresztyén«. Mi is ilyenformán vagyunk, de ha esetleg vannak, pedig vannak sokan közöttünk, a kik még jó protestánsok sem akarnak lenni, azt minden esetre biztosítani akarják maguknak, hogy jó hazafiaknak nevezze őket mindenki. Azonban a dolog kétségkívül úgy áll, hogy a ki nem jó keresztyén, az nem is jó protestáns, mert nem képes alkotni és építeni. A ki pedig Magyarországon rossz protestáns, az nem is lehet jó hazafi. Mert tökéletesen igaz az, a mit sokan hangoztatnak, hogy a protestánsoknak felekezeti érdekeiket alá kell rendelni a nemzet