Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-19 / 3. szám

beletette ezen §-ba az eszközt is, az egyházközségi könyv­tárak létrejöttének előmozdítását, s tagadhatatlan, hogy célját ezéltal legjobban megközelítheti. Ha most azt kér­dem, mi köze van a Társaság életerős tevékenységéhez a választmány gyakoribb összejövetelének? nehezen tud­nék rá feleletet adni, mert a kitűzött cél érdekében akár­mit határoz a választmány, a titkár azt végre hajtja. De, ha a havonként tartandó választmányi gyűléseket fel­olvasásokkal kontemplálom, ugy, hogy minden alkalommal legyen legalább egy felolvasás és azután választmányi ülés: igy már jobbban fel lesz híva az érdeklődés, kivált, ha beleilleszthetnők a budapesti vallásos estélyek program m­jába. Mikor az alapszabály-tervezetet Zsilinszky az egyházi lapokban kiadta: már akkor hangsúlyoztam a havonként tartandó választmányi üléseken a felolvasásokat a közvetlen érintkezés kedvéért, s csak üdvözölni tudom a kezde­ményezőket, ha most Társaságunk fejlesztése érdekében ezen hasznosnak ismert térre lépnek. Arra még nincs nékünk pénzünk, hogy a vidéki választmányi tagok útiköltségeit megtérítsük; de nincs is erre szükség, mert 10 választmányi tag határozatképes gyűlést alkot, s ennyi bizonyára megjelenik minden hónap­ban. Nobile officium levén a választmányi tagság, az ügy érdeke megkíván annyit, s el is várjuk tőlük, hogy legalább két gyűlésre elmenjenek évenként. így is jut minden hónapra nyolc vidéki választmányi tag; de bizo­nyára lesznek buzgóbbak, kik többször is el mennek. Csak pénzpazarlás lenne útiköltségeiket megtéríteni. A népies kiadványokra, a Monumentákra kell most az. Fontosabb ennél a fiókegyletek alakítása. S azt hi­szem, városon lakó választmányi tagjaink buzgólkodni is fognak ez ügyben. De micsoda munkakörük lesz ezeknek ? Felolvasások rendezése a vidéken, a protestáns öntudat ébrentartása, egyszóval az evangélizáció. De már erre a vidéki választmányi tagok száma kevés, s én azt hiszem a havi választmányi ülések is rendezhetnék ezt, olyformán, hogy a mely vidéki városainkban nincs protestáns szel­lemi központ, (Szegszárd, Kaposvár, Veszprém stb.) azok­ban az Irodalmi Társaság megbízásából, de mindenesetre a helyi lelkészekkel egyetértve, a közelükbe eső tagok felolvasásokat tartanának. Nem zárja ez azt ki, hogy szabad előadást nem lehet tartani. Falun pedig a lelké­szek munkáján kivül protestáns olvasó-körök életre hivása, a »Kis Tükör* s más vallásos lapok terjesztése egyelőre teljesen elég. S ezzel helyeslem azon tervet, hogy a »Koszorú* szerkesztőit bizza meg Társaságunk a népies iratok megindításával. A fővárosban egy protestáns »Otthon* berendezését is proponálja a Felhívás. Ez is rendkívül kívánatos, de csak ugy lenne értékes, ha egy nagy, nyilvános könyvtár is állana a látogatók rendelkezésére. Irodalmi Társaságunk még nincs olyan helyzetben, hogy egy protestáns muzeumot építsen, s abba egy nagy könyvtárt., levéltárt, olvasó termeket, könyvtárnokot állít­son be. Pedig erre kellene törekednünk, hogy lenne tár­saságunknak egy ilyen célokra berendezett palotája a fővárosban. Csakhogy erre 3—400.000 forint kellene. Meg­elégedhetnénk azért egyelőre kevesebbel is, de reménysé­günket nem adnánk fel, sőt gyűjtenünk kellene az épí­tendő protestáns muzeumra. Addig, mig a szükséges ösz­szeg összegyűl, a budapesti református egyházzal, illetőleg a dunamelléki egyházkerülettel kellene szövetkezni, hogy az egyház mérsékelt évi díjért a Társaságnak rendelke­zésére bocsátaná a hivatalos helyiséget, a theol. akadémia pedig a Ráday-könyvtár használását engedné át, mely ugy is jó részben az egyetemes egyház adakozásából vásároltatott meg. A »Protestáns Szemlé«-nek havi folyóirattá leendő átváltoztatása nehézségekbe, azt hiszem, nem ütközik, de felettébb kívánatos. Csakhogy terjedelmének is nagyob­bodni kell igy, mert havi folyóiratból három ív kevés. Kellene adnunk legalább 40—50 ívet évenként. A »Monográfiák« közé külföldi művek fordítását mindaddig nem lesz célszerű felvenni, mig legalább is egy olyan terjedelmű »Magyar prot. egyháztörténet*-et nem produkálunk, a milyet a derék Protestáns Egylet akart megíratni. Külföldön alig van valamire való kis egyház, mely múltjának történetét ne ismerné, nálunk még a főbb kérdések is megirójukra várakoznak. Ezeket Írassuk meg előbb, azután adjunk ki külföldi munkákat, mert ne hite­gessük magunkat azzal, hogy a külföldi theologiai vagy társadalomtudományi művek fordítását inkább akarja publikumunk olvasni, mint hazai egyháztörténetünket vagy annak egyes részleteit. Sőt nagyon kívánatos, hogy addig is, mig a Monumenták önálló kiadását elkezdhetjük, a Szemlének minden füzete hozzon legalább annyi »Egyház­történeti emlék*-et, mint a mennyi a folyó évi I. füzet­ben van. Itt említem fel, hogy »egyháztörténeti emlék­gyűjtő bizottságunk« még mindig csak névleg él, s ez érdemben is tennünk kellene már valamit. Ki van tűzve Irodalmi Társaságunk elé a sok nemes, magasztos cél: evangelizáció társulati uton az egész vonalon; protestáns muzeum építése; a Protestáns Szemlé­nek havi folyóirattá átalakítása s bővítése; a Monumenták kiadásának elkezdése; a népies iratok megindítása; de mindebből semmi sem lesz, ha a Magyar Sión fel nem kel mellette, ha mindenik tag még legalább egy uj tagot nem nyer a Társaságnak. Csak kálvinista lelkészek vagyunk vagy 2400 an, tanáraink közel 400-an; lutheránus lelkész és tanár vagy 1200, tehát közel 4000 olyan egyén, akinek ex offo tagnak kellene lenni s részt kellene venni a társa­ság munkájában. Hát a gondnokok, presbyterek, a protes­táns értelmiség mennyi ? Hol vannak tanítóink ? Bizony itt egy nagy misszió vár még a Társaságra és ha a tagok buzgólkodása meglesz, az eredmény el nem marad. Buzgólkodjál azért csak tovább is, Társaságunk hiv titkára; mondd mindenütt és minden alkalommal, hogy még mindig kevesen vannak a választottak; nagy, sok a feladat, messze még a cél: és lesznek mindig, a kik meg­hallgatnak és jó lészen ebből. Thúry Etele, vámosi református lelkész. ISKOLAÜGY. Népoktatásunk állapota. — A miniszter XXI. Jelentése szerint. — A vallás- és közoktatási miniszter ez évben rövi­debbre szabta az 1890/91. s részben 1891/92. évi köz­oktatásról szóló jelentését, mint a mily terjedelemmel ez az előző éveben bírt. Rövidebb ez annyiban is, a mennyi­ben a nagyobb állandósággal biró tényezők állapotáról — a tanfelügyelők irodai munkájának apasztása végett — a gyűjtéseket beszüntette, és csak a lényeges hullámzás alatt állókat vette figyelembe. A most érintetlenül hagyott részleteket azonban minden ötödik évben kimerítően fogja ismertetni.

Next

/
Thumbnails
Contents