Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-15 / 24. szám

kijelöltettek a Golianus-Weller-féle görög nyelvtan, szótárul Fasor kis görög lexicona, fordításra az Ujtestamentom és Lucianus Dialógjai. Megjegyzendő, hogy ez az osztály újonnan állíttatott fel azon célból, hogy a görög nyelv a logikától különválasztva, annál behatóbb tanulmányozás tárgyává tétessék. A VIII. osztály, »octava classis Logica« tanulja a logikát, ontologiát és mathesist. Kézi könyvül Baumeister Logicája és Ontológiája szolgál. Ugyanennek Definitivája, mely a filozofiai definíciókat tartalmazza, könyv nélkül tanítandó. A gimnáziumi osztályokat publicus praeceptorok vezették. Ezekre nézve ajánlja a Commissio, hogy a jók több évre is megtartassanak s melléjük minden kollégiumnál tanvezető tanár (paedagogarcha) neveztessék ki, kinek gondja legyen az előirt módszer és tanrend megtartására. A nyolc alsóbb osztályt sikerrel végzett ifjak a felsőbb tanfolyamra léptek át, mely négy tanszakot foglalt magában és minden szak tantárgyainak előadására rendes tanár (professor) volt alkalmazva. I. A theologiai tanfolyam tárgyai voltak: a dogmatika vagy vitázó theologia (Theologia Eleuctica), catechetika, erkölcstan, egyháztörténet és az egyházi szónoklattan (Methodus concionandi). Kötelességévé teszi a commissio a theologiai professoroknak, hogy eme tárgyakat négy év alatt mind előadják, sőt a dogmatikát két izben is; vasárnap délelőtt »remek beszédek«-et tartsanak, délután magyar nyelven katechizáljanak s a legátusoknak prédikációkat diktáljanak. II. A filozofiai tanszak tanárainak három év határoztatott tantárgyaik eltanítására, a mely idő alatt következő tudományokat adták elő: logikát, metafizikát, tiszta mennyiségtant és számtant, mértant és háromszögtant, kísérleti fizikát és természeti filozofiát, gyakorlati filozofiát és alkalmazott mennyiségtant, azaz csillagászatot, földrajzot és chronologiát. III. A filologiai professoroknak szintén három év alatt kellett előadni tárgyaikat, melyek a következők voltak : világtörténet, zsidó és görög nyelv, római, görög és zsidó régiségek, hazai történet és irodalom. A IV. A jogi tanszakban az egyetlen jogtanárnak Kolozsvárott polgári és hazai jogot, természetjogot és hazai történetet kellett tanítani. A felsőbb tanfolyamra lépő diákok aláíráskor (subscriptio) tartoztak kijelenteni, hogy egyházi vagy világi pályára készülnek-e. Az egyháziak vizsgatétele után tógátusokká öltöztek be és jótéteményekben részesültek. A tógás diákok két csoportra különíttettek. Az első három évben egyházi és világi pályára készülők mindnyájan együtt hallgatják a bölcsészeti és nyelvészeti tárgyakat meg a katechetikát; de a világi pályára lépők a zsidó és görög nyelvek és régiségek, ugy szintén egyházi szónoklás tanulására nem kényszeríttetnek. A három év leteltével szigorú vizsgát tesznek és csak a jó előmenetelitek bocsáttatnak fel a második osztályba, melyben ismét három évig, főként a theologiai tudományok tanulmányozásával foglalkoznak. A beiratásnak év végén, júniusban kellett történni, hogy szeptember 1-én a tanítás pontosan kezdődhessék; a tanév junius végéig tart. A tanulók válogathatnak az órákban céljuk vagy képességük szerint, de az egyszer választott leckékre eljárni kötelesek. Az itt rövid kivonatban ismertetett szervezethez egy latin szövegű Methodus Studiorum volt csatolva, mely első felében általános paedagogiai, másodikban részletes módszertani utasításokat ad az egyes osztályok tárgyainak tanítására. Ez utasítások némely pontja nem közönséges fejlettségű paedagogiai érzékről s a nevelés művészetének elméleti és gyakorlati ismeretéről tesz bizonyságot. Igy pl. midőn ajánlja, hogy a vallástanítás célja a vallásos érzés félgerjesztése legyen, hogy a tanító csak oly dolgokat tanítson, melyeket tanítványai felfogni képesek; midőn tiltja a verést tanítás közben, s helyette a vetélkedés felköltését, a kihivási versenyt ajánlja; midőn inti a tanítókat, hogy a felesleges könyvnélkülöztetést kerüljék s inkább az értelem fejlesztésére törekedjenek, mintsem az emlékezetet túlterheljék: oly elveket hirdet, melyek a paedagogia mai fejlettségi fokán is érvényben állanak és alkalmazásuk a mai iskolázásnak is sok félszegségét volna képes megszüntetni. Nevezetessége ez utasításnak, hogy az irva-olvastatást, melyet némelyek az ujabb kor találmányának tartanak, félreérthetetlen szavakkal ajánlja, midőn igy szól: »Már itt (t. i. az ábécések osztályában) kezdjék a tanulók az eléjök irt szótagokat és betűket utánozni s irásközben egyszersmind olvasni, hogy igy az olvasást ítéletük segélyével könnyebben megtanulják*. — Végre módszertani tekintetben külön figyelmet érdemel a Commissiónak amaz utasítása, mely szerint »minden professornak szoros kötelessége lészen a maga tanítványait informálni in história litteraria eius disciplinae, melyet fog tanítani, hogy minemű könyveket, minemű renddel és móddal olvassanak és tanuljanak; a fonsokat indicálják, a jó és nevezetes könyveknek authorairól, ezeknek ediciójáról instruálják. Nosse enim libros, magna pars est eruditionis*. (Folyt, köv.) Marton Sándor. KÖNYVISMERTETÉS. A protestáns kor áttekintése. (1526—1606.) * Hazánknak XVI. századi története a leghatározottabban ellentmond azon közönséges felfogásnak, mintha csakis a politikai hatalommal, anyagi jóléttel járhatna együtt az irodalmi fölvirágzás. A magyar nemzet aligha élt szerencsétlenebb korszakot, mint a melynek kezdetét a mohácsi vész jegyzi, végét a magyar nemzetet két ellenséges táborra osztó Bocskai-féle szabadságharc határolja és a melynek minden esztendejét török, német és magyar fegyvertől kiontott honfi vér festi emlékezetesen pirosra. S mégis a török jaras, a német dúlás ez éveiben, a magyar állami és társadalmi rend teljes felbomlásának e napjaiban, »Zápolya öldöklő századjában« ébred föl igazán a magyar szellemi élet, ekkor születik meg tulajdonkép a magyar irodalom. Csodálatos jelenség ez, melyet nem értet meg más mint az eszmének, egy uj eszmének minden akadályon diadalmaskodó ereje. Egy uj eszme, a hitbeli és erkölcsi megujulás, a reformáció mívelte a csodát, hogy a magyar nemzet, bár a török évről-évre pusztította várait és hasogatta ki a hazából a legszebb részeket, föl tud lelkesedni templomok és kivált iskolák építésére, hogy, bár ezer és ezer magyar nyögött rabszijon Konstancinápoly partjain, főurak és egyházak nem sajnálják az áldozatot tanulni * Mutatvány a Beöthy Zsolt szerkesztette Képes Magyar Irodalomtörténet cimü díszmunka 5-ik füzetéből. Az itt lenyomatott cikk szerzője a XVI. század, a méltán úgynevezett »prolestáns kor< irodalmi tevékenységét sikerülten méltatja. Szerk.