Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-08 / 23. szám

A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatról. Részlet a tatai ev. ref. egyházmegye lelkészértekezleten 1893. május 31-én tartott elnöki megnyitó beszédből. A kormány által eddig az országgyűléshez beterjesztett egyházpolitikai törvényjavaslatok közül a harmadikat, a vallás szabad gyakorlatáról szólót tartom én egyházunkra nézve legfontosabbnak, mint a mely valóban nemcsak szabadelvű, de radikális eszméket tartalmaz és oly nagy lépést tesz az egyházpolitika terén, a mekkorát századok alatt sem tett meg ezideig a magyar állam. A törvényjavaslat ugyanis kimondja a feltétlen lelkiismeretszabadságot, a melynek nincs egyéb korláta, mint az állam törvényei és a közerkölcsiség kívánalmai. E törvény megváltoztatja a vallások eddigi osztályozását, a mely eddig bevett, tűrt és tiltott vallásfelekezeteket ismert, .lövőre lesznek bevett vallásfelekezetek, törvényesen elismert vallásfelekezetek és lesznek mindegyiken kivül álló egyének. A törvényjavaslat három fejezetre oszlik, az első szól az »Általános határozatok «-ról a második a »Törvényesen elismert vallásfelekezetekről®, a harmadik »A bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül állókról*. Nagyon feltűnő, hogy a törvényjavaslat semmit sem szól a bevett vallásfelekezetekről, a melyekhez tartozik pedig az ország majdnem összes lakossága, elenyésző csekély kivétellel; meg sem nevezi, hogy melyek ezen törvényesen bevett vallásfelekezetek, hanem az általános határozatok utolsó §-ában igy intézkedik: »A latin és görög szertartású katholikus, az ev. református, az ág. hitv. evangélikus, a görögkeleti szerb és görögkeleti román, valamint az unitárius egyházakra és híveire, nemkülönben az izraelitákra vonatkozó jogszabályok, a mennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel nem ellenkeznek, változatlanul fentartatnak*. Szándékosan-e, vagy a fogalmazás hiányosságából, de a bevett vallásfelekezet és törvényesen elismert vallásfelekezet fogalma a javaslatban annyira össze van olvasztva, hogy a megkülönböztető jelleg, de még a megkülönböztetés is egészen elenyészik. Ezen összeolvasztást csak erősíti a Ili. fejezet cime, a mely »a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül állókról« szól. Mert itt az és összekötő értelemben van használva, hogy a bevettnek a törvényesen elismert csak pótlását, kiegészítését képezi. Mert ha a vallásfelekezetek két csoportját egymástól meg akarta volna különböztetni a III. fejezet cime, akkor azt kellett volna mondania: »A bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül állókról«. Általában, bár tudom és érzem, mily csekély egyéniség vagyok ahhoz, hogy ily nagy,!

korszakalkotó javaslatot megbíráljak, a melynek minden szava nagy tudományu és politikailag magas színvonalon álló egyének és testületek által megbiráltatott, mielőtt a nyilvánosság elé került: mégis meggyőződésem arra kényszerít, hogy kimondjam, miszerint csekély véleményem szerint a javaslat logikai szerkezete nem üti meg a kellő és a benne foglalt nagyszerű eszmék által megkívánt mértéket. Mert elsőben is a javaslat ezen kifejezései »bevett és törvényesen elismert« semmiképen nem felelnek meg annak a fogalomnak, a mit jelenteni kívánnak. Hazánkban ugyanis, alkotmányjogunk és történelmünk tanúsítása szerint nincsenek > bevett*, hanem vannak »törvényesen bevett* vallások. Mert az 1608-ik évi és sok más törvény vette be a helvét hitvallású és ágost. hitvallású evangélikusokat, az 1791. XXVII. és más törvények a görögkeletieket, az 1848. XX. t.-c. az unitáriusokat és majd egy megalkotandó törvénycikk az izraelitákat. Ezek tehát törvényesen bevett vallásfelekezetek. Viszont a mely felekezetek a javaslatban »törvényesen elismert«-eknek vannak mondva, nem lesznek törvényesen, vagyis törvény által elismerve, hanem csak kormánvhatóságilag jóváhagyva, ha ugy tetszik, miniszterileg jóváhagyva, mert vallásgyakorlatuk engedélyezése nem tartozik a törvényhozás egyetlen faktorának hatáskörébe sem, még csak tudomásul vétel tekintetében sem. De nem áll a kellő logikai alapon a javaslat a felosztás tekintetében sem. Mert, mellőzve a hosszas indokolást, és tekintetbe véve a fentebb említett fogalom tisztázást, a törvényjavaslat helyes felosztása alig lehet más, mint a következő: I. Fejezet: Általános határozatok. II. Fejezet: A törvényesen bevett vallásfelekezetekről. III. Fejezet: A kormányhatóságilag elismert vallásfelekezetekről. IV. Fejezet: A törvényesen bevett és a kormányhatóságilag elismert vallásfelekezeteken kivül állókról. Annyival inkább vélem fogalomszerünek e felosztást, mert én ugy képzelem a dolgot, hogyha talán jövőben valamely kormányhatóságilag elismert uj felekezet tagjai megszaporodnak és a régebbi felekezetek jogaiban akarnak részesülni, a törvényhozás tényezőinek beleegyezésével országos törvény intézkedése folytán, törvényesen bevett felekezetté lehetnek. Mindezeket azonban nem azért hozom fel az értekezlet tisztelt tagjai előtt, hogy a javaslat logikai értéke felől tájékozva legyenek, hanem azért, mert a javaslatban levő homályosságtól vagy világosságtól, fogalmi tisztaságtól vagy zavarosságtól ev. ref. felekezetünknek fontos jogai függenek. A javaslat ugyanis a törvényesen elismert (recte kormányhatóságilag elismert) vallásfelekezetektől a 8. §. a) pontjában azt mondja, hogy »ingatlan vagyon szerzése csak imaházak, paplakok, iskolák és egyházi vagy iskolai alkalmazottak részére szolgáló lakházak építéséhez szükséges telkekre s temetőkre szorítkozhat ik.* Ugyanazon §. b) pontja azt mondja: »egyházi adó s egyéb szolgáltatások csak a jóváhagyott szervezeti szabályzat vagy az egyházközségi szabályokban meghatározott alapon és módon vethetők ki. Ezen szolgáltatások közigazgatási uton való behajtásának azonban nincs helye.« Már most a 6. §-ban a bevett vallásfelekezetekről az mondatván, hogy »a rájok vonatkozó jogszabályok, a 45*