Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-01 / 22. szám

ez évi ápril 5—6-iki egyetemes közgyűlésén azzal a kérdéssel foglalkozott: »miért nem törülhetjük el az apostoli hitvallást?*, mely kérdés már formulázásában is túllő a célon, a mennyiben a Harnack-féle vitában nem az apostoli hitvallás »megszüntetéséről«, hanem csak fejlettebb irásmagyarázatunk és ev. prot. anyagi elvünk értelmében az azzal szemben való szabadabb evangéliumi állásfoglalásról van szó. Ez alapon a gyűlésen formulázott rezolució sem helyes, a midőn t. i. »protestál oly theologiai irány ellen, mely az irás s a hitvallásos könyvek tekintélyétől ment szubjektiv hitben látja a reformáció egyházának egyedüli jogos álláspontját«. Tisztán szubjektiv hitet, a melynek azt szülő és feltételező objektuma nem volna, a Ritschl-féle moráltheologia mégsem tanít, sőt inkább hirdeti az Isten szeretetkijelentésében vetett hitet s normálja azt, szubjektiv és objektív oldalára nézve egyaránt ugy az írással, mint a reform át ori hitvallásokkal. A Ritschlféle theologia és követőinek megítélésében ugy látszik még ma sem szűnt meg a »docta ignorantia«, s a szőrszálhasogató scholastikus eldisputálás még jelenleg is kisérti az egyes tulbuzgó orthodoxus theologusokat ! Hogy milyen gyümölcsöket terem az egyházban, a melynek érdekeit szolgálja a theologia, az orthodox betübiróság, mutatja három hassziai generálszuperintendensnek a lelkészi karhoz intézett legközelebbi közös »böjti pásztori levele«, a melyben Achelis és Herrmann, ismert nevü marburgi theologiai professzoroknak egyetemi tanári működését a hassziai tartományegyház hivatalos szolgálatával összeegyeztethetetlennek deklarálja. A szabadelvű theologiának — ugy olvassuk a szomorúan érdekes főpásztori iratban — »más Krisztusa* van, mint az írásnak s a hitvallásoknak, s »más evangéliumot« hirdet, mint a melyet Krisztus és az apostolok hirdettek. Jól mondja Beysehlag, hogy itt valóságos római anathemával, a Ritschl-féle theologiára s a nevezett két tanár előadásaira vetett középkori interdiktummal van dolgunk, mely főpapi tudákosságában önmagát, s nem a theologiát, mint tudományt tartja egyedül jogosultnak és illetékesnek dönteni ama kérdés felett, hogy melyik theologiai álláspont volna a hitvallásokkal s az egyházzal összeegyeztethető ? Régi kérdés az egyház és theologia egymáshoz való viszonyának a kérdése, mely, ugy látszik, még mindig nem talált kellő megoldásra bizonyos egyházi férfiak körében. Hogy vallásos hit és egyházi tan, keresztyénség és dogma, kijelentés és irás, isteni ige és theologiai formula nem azonosítható, sarkalatos keresztyén alapigazság, s csak egyes hatalmi és nem hitelvi érdekeket kereső főpapokra nézve terra incognita! Ilyen utak vezetnek Rómába, a csalatkozhatatlan hatalom és tekintély egyházába. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) VII. A bécsi békekötés s annak pontjai 1606. 1605. május tl-kén az uralkodó ház négy hercege Rudolfot arra kérte, hogy a magyarok elleni harcot szüntesse meg: »mert ha Magyarország el fog szakadni az ausztriai háztól, semmivé lesben az ausztriai ház. A jól értesült lllésházy István megirta ezt Bocskaynak, s egyszersmind erélyesen inti a fejedelmet, hogy a bécsi szép Ígéreteknek egy könnyen ne higyjen, s mondja ki bátran, hogy a Rudolftól való elszakadás és keresztyén verontásnak okai sem Bocskay, sem a magyarok, hanem az kamara az, ki az országnak minden törvényeit, szabadságát elrontá s az (kathol.) papi tanács az, kik lelkünkben, hitünkben fegyverrel és nem tanítással kergetének; sőt maga Rudolf, ki még most is tűzzel, fegyverrel persequálja a szegin országot.« Rudolf rosz néven vette testvérei figyelmeztetését; de később ezek egyikét — Mátyás főherceget — mégis megbízta az alkudozások vezetésével. Ez lllésházy Istvánt, a protestáns száműzöttet szemelte ki közbenjáróul, kik irránt a fejdelem is bizalommal viseltetett. Illésbázyn kivül Thurzó Györgyöt és Forgach Zsigmondot stb. A követek magukkal vitték a fejdelem békepontjait, melyekre Mátyás főherceg különféle válaszokat adott. Ezek tárgyalása végett a fejedelem Korponára nov. 16-kára gyűlést hivott. Mig itt a tárgyalás folyt, Rudolf titkon a budai basával kezdett alkudozni; de ez a cselszövényről értesítette a fejedelmet. Most egy hajszálon függött a béke; azonban lllésházy kivitte, hogy még egy kísérletet tegyenek, s a korponai országgyűlés Mladosevics Horváth Pétert adván lllésházy mellé, ezek Bécsbe siettek, hogy a békealkudozást ott folytassák Mátyással; másrészről pedig a fejedelem intézkedett, hogy hadai talpon álljanak s az erdélyieket is fegyverbe szólítá. lllésházy társaival 160(5. január 5-én érkezett Bécsbe s hosszas alkudozás után némi békepontokkal, február 9-kén hagyta el Bécset. A lehozott béke-pontok homályosak és könnyen félremagyarázhatok voltak. A fejdelem e pontokra adandó válaszát a magyarországi és erdélyi országgyűlések nyilatkozatától tette függővé. E célból 1606. március 9-kén megküldte Erdélybe az Erdélyt illető pontokat. Ezek a pontok sem Erdély önállóságát, sem szabad fejedelemválasztási jogát, sem a négy bevett vallás-szabadságát nem biztosították; sőt a fejedelem halála után, Erdélyt vissza akarták szállítani a magyar koronára. A fejedelem tehát seregeit erősítette: sőt az erdélyiektől 5000 fegyverest kért. Majd országgyűlést hirdetett Magyarországon is Kassára, ápril 24-kére. Az erdélyiek ápril 3-kán, oda utasíták a kassai országgyűlésre küldött követeiket, hogy sürgessék a szabad fejedelem-választásnak s az unitárius vallás szabad gyakorlatának is a békepontok közé iktatását. Az országgyűlés Kassán, ápril 24-kén nyilt meg, protestáns isteni tisztelettel. Elénekelték Luther énekét: »Erős várunk nekünk az Isten.« Aztán meghallgatták az egyházi beszédet, mely alkalomszerűen a vallásszabadságról szólott. Azután Alvinczi Péter a ^kálvinista prédikátor* a CXVI. zsolt. 12. verse alapján (Mivel fizessek az Ur jótétiért) lelkes szónoklatban buzdítá a rendeket és a fejedelmet arra, hogy támogassák az ügyet továbbra is és ne dugják addig hüvelybe kardjokat, mig a vallásszabadság kiviva nem lesz, végül elzengették az »Adj Isten békességet* kezdetű szép éneket s ezzel az istenitisztelet — melyet a fejedelem s a rendek, a fejedelem házi kápolnájában tartottak — befejeztetett.1 Az országgyűlés tanácskozásait Kátay Mihály kancellár nyitotta meg. Aztán lllésházy számolt be követségéről. Majd a békebontókat vették tárgyalás alá. Az erdélyi követek sürgették az unitárius vallás szabadságának becik-1 Schreiber Mihály korponai követ naplója. Győri történelmi és régészeti füzetek III. kötet 125. lap. Ez a »Petrus N.« kálvinista pap nem lehetett más, mint a fejedelemnek is udvari papja, Alvinczi Péter. U*