Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-01 / 22. szám

ügyi minisztérium megbizottja, a ki az »Eötvös-alap országos tanítói-egyesület« működését alapszabályaink értelmében figyelemmel kisérni tartozik és az egyesület vagyonának kezelését ellenőrizni van hivatva. Ezen igazgató-tanács a »Magyarországi tanítók házát« és a benne elhelyezett »Eötvös-intézeteU az »Eötvös-alap orsz. tan. egyesülete* által megállapítandó szabályoknak megfelelőlég gondozza és kormányozza. A »Magyarországi tanítók házának* ez az igazgató-tanácsa készíti elő és készítteti el az épület tervrajzát és ügyel fel arra, hogy az »Eötvös-alap orsz. egyesületének* közgyűlése által is elfogadott épületterv szerint a megkötendő szerződések megtartásával épüljön fel kettős intézetünk. Az igazgatótanács hat-hat évi időtartamra választja meg a tanítóegyesületek otthonának a háznagyát s az »Eötvös-intézet* felügyelőjét; ez erősíti meg és bocsátja el az illető felügyelő és háznagy által javaslatba hozandó intézeti szolgaszemélyzetet és ez köti meg a tanítók otthonában alkalmazandó vendéglőssel a részletes szerződést. Ugyancsak az igazgató-tanács készíti elő a »Magyarországi tanítók házának* az »Eötvös-alap orsz. tan. egyesülete* által helybenhagyandó évi költségvetést és ennek az elnöke utalványozza ki az »Eötvös-alap* központi pénztárából a költségvetés keretén belül a szükséges kiadásokat. Az igazgató-tanács teendői közé tartozik továbbá az is, hogy a tanító-egyesületek otthonában az egyes irodai helyiségek fölött intézkedjék, azokat az illető egyesületek rendelkezésére bocsássa és az egész otthonban követendő házi rendet, a háznak hatáskörét, a szolgaszemélyzet teendőit megállapítsa, továbbá, hogy az »Eötvösintézet* házi szabályait, a felügyelő hatáskörét és az intézeti cselédség teendőire vonatkozó pontozatokat elkészítse s azoknak a megtartása fölött őrködjék. A >Magyarországi tanítók igazgató-tanácsa* hirdeti ki végül az »Eötvös-intézetben* betöltendő helyekre vonatkozó pályázatokat és ez intézkedik végérvényesen a beérkező folyamodványok ügyében, azaz ez fogadja be a jelentkező ifjúságot és szükség esetén ez távolítja el az intézetbe fölvett ifjak közül azokat, a kiket az intézet felügyelőjének és az ifjúság köréből választandó ifjúsági bizottságnak egybehangzó Ítélete szerint az »Eötvösintézetben* megtartani nem lehet. TÁRCZ A. Evangéliom és hazafiság. Felolvastatott a budapesti ref. ifjúsági egyletnek 1893. ápril. 27-iki felolvasó estélyén. (Folytatás és vége.) A kérdés felvetése nem felesleges, megoldása nagyon fontos, mert gyakran hallani olyan beszédeket, hogy »nekünk Magyarország előbb való mint a mennyország, a hazafiság többet ér, mint az evangélium, vagyis inkább a vallás*. Hát, ha ezek a beszédek alaposak és hasznosak, én azonnal megszűnöm az evangélium hirdetésétől; ha pedig nem azok, akkor vessük el már valahára az ilyen értelmetlen szavakat. Mert mit jelentenek ezek a szavak: »Magyarország előbb való. mint a mennyország; a hazafiság, mint a vallásosság?* Egyszerűen azt, hogy van egy egyház, melynek hívei látják, hogy előttük idegen nyelvű, rájok nézve érthetetlen varázsigék nyitják meg a mennyország kapuját, hát azt hiszik, hogy ha az Ur dicséretében már itt lent idegen nyelvé a főszerep, odafönt majd egy szót sem lesz szabad magyarul mondani; azt, hogy van egy egyház, melynek feje egy idegen uralkodó, a ki mindenféle nemzethez tartozó hiveit a maga világuralmának visszaállítására s erősítésére akarja felhasználni, mincl fogva Isten és a vallás nevében sokszor kiván tőlük olyat, a mi hazájuk érdekeivel ellenkezik, sőt egyenest hazaárulás. Ők tehát sokszor kerülnek abba a fájdalmas helyzetbe, hogy választaniok kell két árulás között: hazájukat árulják-e el, vagy vallásukat. És ha nekik egy kívülről rájuk adott jelen boldogság és a szivükkel összenőtt haza között; és ha nekik egy honfi érzelmeik megtagadása árán ígért kétes jövő boldogság és a haza által adott bizonyos örömek és boldogság között kell választaniok: mint magyarok nem is tehetnek másként, mint a hogy tesznek, nem is mondhatnak mást, mint a mit mondanak: előbb a haza, aztán a vallás. De a mi ajkainkon van e értelme ezeknek a szavaknak ? Bizony nincsen. Mert a mi vallásunk az evangélium, az pedig mindennél előbb való épen azért, mert az igaz hazafiságnak egyedüli alapja, s a nemzet valódi boldogítására az egyetlen erő. A mi egyházunk feje igaz, hogy az egész világ felett uralkodik, de ennek a földnek is királya, még pedig szerető, bölcs, erős királya, a ki igazán javát akarja népének, s tudja is, hogy mi szolgál javára, s van is hatalma, hogy azt végrehajtsa: ez az egyházfő tehát nem kiván, nem is kívánhat tőlünk olyan valamit, a mi hazánk érdekeivel ellenkezik; mi tehát soha nem kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy válaszszunk hazánk és egyházunk között, mert a mit a mi egyházunk törvénye, az evangélium tőlünk kiván, az hazánknak bizonynyal javára válik, s az igaz hazafiság semmi esetre sem kívánhat valami olyat, a mi az evangéliummal ellenkezik, mert az ellenkezik a haza boldogságával is. Sőt az az igazság, hogy a ki jó hazafi akar lenni, annak nem elég a mellét verni és hazafiságát hangoztatni, mert a mellveréstől és dikcióktól még soha senki nem lett boldog, soha egy lépéssel a haza előre nem ment; hanem annak komolyan dolgozni kell. Nem össze-vissza akármit, hanem azt, a mit a haza igaz boldogulása kiván, azt, a mit a haza épen ő tőle kiván. És honnan tanulhatnék meg jobban, hogy mit kiván a haza jóléte, s mit kiván épen tőlünk, és honnan meríthetnénk a kívánt munka végzésére nagyobb, tökéletesebb, lankadatlanabb erőt, mint az evangéliumból? Mert mit kiván a haza tőlünk ? A mi hazánk a maga részére bizony semmit. Igazán semmit. Hiszen nem kosztadó asszonyunk ő nekünk, hogy megfizettesse édes tejét, nem is olyan finom, nyugoti európai nő, a ki fiaitól azt kívánja, hogy felcicomázzák s ország-világ előtt letagadják, hogy ki van pirosítva, s a ki kételkedik, azt levágják: a mi hazánk egy áldott jó édes anya, a ki magára már semmit sem ad, hanem gyermekeire rá rakná a csillagokat is. Hiszen minek ő neki már ékesség? Nem akar a divattal haladni, nem kell neki krinolin. Attila korában volt fiatal menyecske, akkor sem volt egyéb ékessége, mint fiainak világverő kardja. Hej, megtörte azóta a világ az ő fiait, visszaadta kamatostól az unokáknak, a mit az