Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-25 / 21. szám

szen Ő benne, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen!* Imé ez az evangélium tartalma. Az a nagy könyv, azok a szép történetek, azok a hús és vér emberek, a gonoszak és .jók, azok a biztatások, Ígéretek, annak a könyvnek minden sora, minden szava, mind-mind azt kiáltják nekünk: »Ugy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette; valaki hiszen Ő benne, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen!« íme, az evangélium tartalma a tökéletes Istennek örökké való szeretete. És ez a szeretet nem szavak szép csengése, nem is valami kimagyarázhatatlan, homályos érzelem ; hanem tökéletes, öntudatos erő, az Istenségnek egyik személye, ki emberré lett. érettünk szenvedett, meghalt és feltámadott, a ki most is és örökké él, hat és működik, mert miképen »mindenek Ő általa, Ü érette és Ő reá való nézve teremtettek*; azonképen mindenek 0 általa, Ő érette és Ő reá való nézve teremtetnek újjá, s a hamisakból lesznek igazak, a gyilkosokból bűnnek utálói, a káromkodókból dicséret éneklői, a rabokból szabadok, a félelmes szivűekből bátor harcosok, a sötétségben járókból világosságnak fiai, s »a sánták járnak, a vakok szemek világát veszik, a betegek meggyógyulnák*, s a gyengék erősek és hatalmasak lesznek, és diadalmaskodnak az élet minden nyomorúságán, a bűnnek minden csábításán, magán a mi rettenetes ellenségünkön, a halálon is, és a kárhozaton is, mert: »az evangélium Istennek ereje minden hívőknek idvességére.« A mi a tüz az aranynak, az orvosság a betegnek, a tej a gyermeknek, a harmatcsepp, a napsugár a virágnak : az az evangélium az emberi léleknek; megtisztítja a salaktól, kigyógyítja nyavalyájából, táplálja, üdíti. De még ennél is sokkal többet tesz: teljesen átalakítja, újjá szüli az embert az Isten képére és hasonlatosságára: Isten íjává teszi. És ezzel ahhoz a kérdéshez jutottunk, a melyiknek a kedveért ezzel a sok beszéddel untattam a tisztelt közönséget, de a melyre ezek után már nagyon röviden meg lehet felelni. A kérdés az, hogy vájjon a hazafiúság és istenfiuság megférnek-e egy szívben s általában, hogy milyen viszonyban vannak egymással az evangélium és hazafiság. (Folyt, köv.) Dr. Kecskemétliy István. KÖNYVISMERTETÉS. Magyar Földrajzi Könyvtár. Irta és a m. tud. Akadémia 1888. május 7-én tartott ülésén bemutatta dr. Havass Rezső tanár. A szerző sajátja Ára 10 korona. Budapest. Főbizományos : Franké Pál. Földrajzi irodalmunk az ujabb alkotmányos aera óta szép lendületnek indult. A néhai Hunfalvy János dr. nyomában lelkes magyar apostolok támadtak, a kik részint szakközlönyökben, részint önálló munkákban fáradoznak a földrajzi tudomány előbbrevitelén, s a kik kivált a magyar föld megismerését és megismertetését kultiválják elismerésreméltó buzgalommal. Valóban szép és nagyjelentőségű cél, melynek hatása sokkal intenzivebb, semmint azt az első pillanatban gondolnók. A magyar föld ismerete kétszeres jelentőséggel bir reánk magyarokra. A politikust, a nemzetgazdát, a tudóst és paedagógust egyaránt a legnagyobb mértékben érdeklik a magyar föld typikus sajátságai. A magyar földrajzi viszonyok tanulságai, a hydro- és orografia intő szózata most a millenium küszöbén épen nem találhatnak süket fülekre a haladni vágyó magyar nemzetnél. Mert a magyar nép minden időkben kiváló hajlammal viseltetett a kultura iránt. Hiszen még ősi hazájában megismerkedett az irás és olvasás mesterségével. A harcias középkorban, midőn mindenütt vér folyt s füstölgő falvak és városok, düledező romok hirdették a vad katonák pusztításait s a Nyugaton is bölcsőjükben feküdtek a tudományok, Magyarország, melynek a csaták rémségeiből is kettős rész jutott, nem hanyagolta el teljesen a tudományokat sem. Sőt meglepően gazdag földrajzi irodalmi munkásságot fejtett ki. Dr. Havass líezsö tanáré az érdem, hogy a magyar földrajzi irodalom múltjáról föllebbentette a fátyolt. Nagy nyolcadrétü, 35 ívre terjedő vaskos könyvében a magyar birodalomról bármely nyelven, valamint magyar szerzőktől bármely földrajzi tárgyról és bármely nyelven az 1849. évig bezárólag megjelent irodalmi müveknek könyvészetét nyújtja. Közel ötezer könyvről emlékezik meg a tudós tanár. Tehát nyilvánvaló, hogy az évszázados elnyomatások és szenvedések dacára élt a magyar nemzeti géniusz s a földrajzi tudomány terén is hatalmasan nyilvánult. A szerző kutatásaiból kitűnik továbbá, hogy a magyar föld a múltban is mindig magára tudta vonni a külföldi tudósok figyelmét és érdeklődését s ha akadtak is — csak ugy, mint napjainkban — egyesek, a kik félreértették nemzetünk törekvéseit: voltak, a kik felismerték népünk politikai érettségét, nemzetünk kulturális misszióját s lelkes szószólóivá váltak ügyünknek. A Magyar Földrajzi Könyvtár öt szakaszban csoportosítja érdekes adatait. I. szakasz: A magyar birodalomra vonatkozó földrajzi és rokontárgyu munkák. E szakasznak alszakaszai: a) Magyarbirodalom (különösen Magyarország); b) Erdély; c) Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok s a volt Határőrvidék'; á) Megyék; e) Városok, falvak, fürdő- és gyógyhelyek. II. szakasz: A külföldre, nemkülönben a magyar birodalomra is vonatkozó földrajzi és rokontárgyu munkák. III. szakasz : a) A külföldet tárgyaló magyar földrajzi irodalom; b) A külföldről szóló idegen irók munkáira vonatkozó magyar könyvismertetések. IV. szakasz : Csíziók, naptárak és rokontárgyu munkák. V. szakasz: Különfélék és Pótlék. A szakaszok és alszakaszok cimei időrendben következnek. De a helységekre vonatkozó munkák cimeit betűrendben tünteti föl a szerző, sőt, ha egy helyről több munkát talált, ugy azokat időrendben is csoportosítja. A munkának tudományos becsét emeli az az alaposság. melyre a szorgalmas búvár mindvégig törekedett. Számos könyvtárt átkutatott s nemcsak a nyomtatványokat, de még a kéziratokat is átnézte s mindent följegyzett, a hol csak valami földrajzi dolgot kapott. A mennyire tudomására jutott, az illető munkák felsorolásánál megemlíti a könyvtárakat is, a hol azok őriztetnek. A szorosan vett geográfiái munkákon kivül kiterjesztette figyelmét a históriaiakra is, minthogy eleintén a földrajzi anyag a történetivel vegyest fordul elő. Tekintettel volt ugy a hazai Íróktól eredő legendákra, krónikákra, évkönyvekre és monográfiákra, valamint azon külföldi forrásokra, melyekben a magyar nemzet legrégibb múltjáról nyerünk adatokat. A IX—XIV. századból való görög, olasz, német, cseh, lengyel, orosz, franczia, angol és arabs források sok érdekes adatot tartalmaznak hazánkról. A görög forrásokat Marczali Henrik, jeles történészünk elsőrendű kútfőknek tartja. Az olasz Liudprand müve s a német fuldai évkönyvek a magyarok bejövetelének idejéből szár-