Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-25 / 21. szám

ieti emberek inkább a béltartalomra fektették a fősúlyt, szem elől tévesztve a minden oktatás módszertanának legelső sarkalatos elvét, hogy t. i. könnyebbről haladjunk a nehezebbre, egyszerűről az összetettre; felsallangozták e módszert a németes hajszálvonalak Íratásával és az ütenyezéssel, mely a betüiratás kezdetén még nagyon korai. Első hiba tehát kezdetben a hajszálvonalak Íratása, mely a kis kezdő gyermeknek sok nehézséget okoz s megnehezíti a nyomtatott és irott betűk összehasonlítását és felismerhetését, igy nem könnyebbről a nehezebbre haladunk, hanem megfordítva. A legújabb módszer emberei ezt mondják: »a gyermek tanulja meg a beszédet, melyről neki még csak mint egészről, mint hallási összbenyomásról van fogalma, elemei szerint felismerni, azaz, a mondatokban az egyes szókat, a szókban az egyes szóhangokat különálló egészekként felismerni s tisztán kiejteni, vagyis a gyermek tanuljon meg előbb füllel olvasni.* Összetettben keresni az egyszerűt, egészben a részeket: szerintem ez is visszafordított dolog. A kis gyermek gyönyörködve szemléli az építőkockák egyes darabjait s azokból előbb kis széket, asztalt, keresztet, később kalitot, házat, tornyot épít s csak hosszasabb gyakorlat után rakja össze az elébe rajzolt komplikáltabb épületet; így halad a könnyebbről a nehezebbre. A füllel való olvastatás a szótagolási szabályokat akarná pótolni, mely a kis gyermek értelemkörét fölülmúlja; ugy az, mint emez kivihetetlen, az elmélet itt is sántít. Harmadik és legfőbb hibának tartom — tömeges tanításnál — az Abc könyv használatát. A tanító, ha egész osztályát karban olvastatja, csak időt rabol, de időrablás az is, ha egyenként olvastat az Abc-bői. Mit tesz az idő alatt a többi gyermek? egy-kettő kivételével unatkozik vagy pajkoskodik. A táblai gyakorlatok bevégeztéig felesleges az Abc, az után pedig az egvüttolvasásra nincs benne pár heti olvasni való sem; de a tanítónak sincs előnyére, mert néhány szüle néha jóakaratból, nem ritkán hiúságból otthon is tanítgatja kis gyermekét, mi által osztályunk egyenlőtlenné válik. Az Abc-ét először talán örömmel veszi kezébe a kis gyermek, néhány nap multán azonban elveszti előtte az újdonság ingerét, ugy van vele, mint ki erdőben tévelyeg, látja a tömérdek fát, de gyümölcse nem csalogatja, közönyössé lesz, unalmassá válik előtte minden fa, minden bokor. De lássuk az általam helyesebbnek ismert módszert. A miniszteri tantervnek az irva-olvasás tanítására vonatkozó utasítása a következő: »Az irás és olvasás tanítása az irva olvastatáson kezdődik. Mihelyt átvezette a tanító a gyermekeket a beszéd és értelem gyakorlatokban foglalt rajzolás és hallás után tanított hangoztatási elemeken, azonnal hozzáfog a legegyszerűbb betüiratáshoz*. Ne feledjük, hogy fő célunk az olvasás tanítása, mely az első osztálynak legfontosabb tantárgya; a beszédgyakorlat, rajzolás és irás is csak segédeszközök, ne révedezzünk hát sokáig a beszédgyakorlat tágas mezején, előttünk lesz az egész éven át, s ne töltsünk sok időt az előgyakorlatok rajzoltatásával sem, hanem egy heti előkészület után fogjunk hozzá a legegyszerűbb betüiratáshoz. Legfőbb taneszközeink a kréta s két irkaformára vonalzott nagy falitábla, melynek egyikére a legegyszerűbb betűket írjuk s a gyermekekkel utániratjuk, a másikra pedig a már leíratott betűket erősebb vonásokkal írjuk fel, hogy a nyomtatott betűkhöz hasonlítsanak; később e táblán végezzük az olvasási gyakorlatokat. Minden gyermeknek lenni kell egy nagyocska — 4—5 kisvonalu — irkaformára vonalzott palatáblájának s hozzá iróvesszőjének, melynek árát a tanító beiratáskor beszedi s azt jó idején maga vásárolja meg. Abc és fali olvasótáblák teljesen feleslegesek és soha nem használandók. Beiratás után egy héttel hozzá foghatunk a legegyszerűbb betüiratáshoz, .mellőzve minden hajszálvonalat. Először megtanítjuk egyenként, egymásután írni az alaphangokat vagy magánhangzókat, mindennap egy betűvel előbb haladva s a sorrendet mindig megtartva: i, u, ü, o, ö, a. E hét magánhangzó elvégzése után a három első, hasonló alakú s hason hangú hosszú magánhangzó egyszerre aláírható. írásgyakorlat után minden újonnan tanult betű erősebb vonásokkal a gyermekek előtt függő táblára nyomtatott alakban feliratik, hol állandóan maradhat. A 14 magánhangzó megtanulására két hét elegendő, és nagyon ne is forcirozza azok tudását a tanító, ugy tekintvén inkább azokat, mint Írásgyakorlatokat s ha osztálya háromnegyedrésze ismeri, bátran hozzáfoghat a mássalhangzók tanításához, egyszersmind az olvastatáshoz. A magánhangzók elvégzése után megmondja a tanító tanítványainak, hogy az eddig tanult betűk magánhangzók, mivel azok magukban is könnyen kimondhatok, s hogy azokat jól meg kell különböztetni az ez után tanulandó betűkről. Az olvasási gyakorlatot nyomtatott formájú betűkkel irjuk fel először két, majd egy hét multán három betűből alkotva s igy haladunk fokozatosan, figyelmeztetve az olvasó gyermeket, hogy a mutatóvesszőt az olvasandó szó végéhez tegye. Eleinte elég, ha 5 — 6 gyermek olvas egy órán, később aztán több-több, azon sorrendben, a mint ülnek és szükséges az olvasótól minél gyakrabban megkérdezni, hogy melyik a magánhangzó. Első sorba mindig a leggyengébb tanítványokat ültessük, hogy jobban ügyelhessünk rájok, s hogy azok is közelebbről lássák és jobban megfigyelhessék a tudnivalókat. A mássalhangzókat tetszés szerinti egymásutánban taníthatjuk, szem előtt tartva mindig, hogy könnyebbről a nehezebbre, egyszerűről az összetettre haladjunk, és hogy hasonló alakú vagy hasonló hangzású betűt ne tanítsunk egymásután. Az első olvasási gyakorlatba magánhangzókat irunk elől, a másodikba megfordítva, azután legtöbbször mássalhangzó legyen elől; minél tovább haladunk a betűkkel, annál tágasabb mező nyílik előttünk a gyakorlatok felírásában.