Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-18 / 20. szám

nem annyi, mint tanítani; a tudás csak egyik kelléke a tanításnak. Fődolog a közlőképesség fejlesztése a tanárképzésnél. A tanárt nevelni kell arra, hogy a tanítvány szivére, jellemére és erkölcsére tudjon nevelőleg hatni és hasson is. A beszédet élénken megéljenezték. Azután Heinrich Gusztáv dr. üdvözölte az elnököt. * Iskolai aranykönyv. Arany János volt tanítványai közül vagy 30-an a szobor leleplezése után társas ebédre gyűltek Össze az István főherceg szállodában, hol Bessenyei Ferencz indítványára a nagykörösi főgimnázium Arany-alapjához közadakozásból 250 koronával járultak. Ugyanakkor dr. Hollander 500 koronás alapítványt tett a nagykőrösi főgimnázium szegénysorsu tanulóinak a segélyezésére. — Szép tettök nem szorul dicséretre! * Az egyetem ujjáalkotásának évfordulati ünnepe f. hó 13-án ment végbe. Ez volt a 113-dik évfordulója annak, hogy a fővárosi egyetemet Nagyszombatról Budapestre helyezte át Mária Terézia, An ünnepélyen Breznay Béla rektor tartott alkalmi beszédet, és Bita Drzsö theol. dékán olvasta fel a pályamunkák bírálatait és a pályanyertesek neveit. Az ünnepélyt istenitisztelet előzte meg az egyetemi templomban s ezzel egyidejűleg a Kálvin-téri templomban, hol Szász Károly püspök mondott alkalmi beszédet a szép számmal összegyűlt ref. ifjaknak. Illő — mondá többek között — hogy ha a másik felekezet templomában felhangzik a Te Deum, itt a mi templomunkban is felhangozzék a kebel mélyéből a hálaadó fohász. Az evangéliumi egyház mindig karöltve haladt az iskolával és valamint keblére fogadta és védelmezte a tudományt a legalsó fokon, az elemi iskolákban, ugy nem zárkózbatik el attól fejlettségének legmagasabb fokán sem, mert tudomány és hit egymás ellenségei nem lehetnek, * A debreezeni kollégiumi tanárok fizetésök emelése érdekében emlékiratot intéztek a nemsokára összeülő egyházkerületi közgyűléshez. Az 1891-ben kiküldött bizottság a fizetés rendezését a bölcsészeti fakultás felállításával kapcsolatban hozta javaslatba, de a tanárkarok ez ügy rendezését a bölcsészeti fakultástól elkülönítve is megoldhatónak véleményezik s a tiszántúli egyházkerületi közgyűléstől a fizetések mérsékelt emelését már az 1893. —1894. tanévtől kezdve kérik életbeléptetni, miután a főiskola jövedelmi forrásai a mintegy 13051 forint emelkedést fedezni képesek. E fizetés-rendezés folytán a képezdei és gimnáziumi tanárok fizetése 1450 forintról 1600. a maximális korpótlékkal pedig 2100 forintra, az akadémiai tanárok fizetése pedig 1763 forintról 1900, illetőleg a maximális korpótlékkal 2400 forintra emelkednék, de még igy is kevesebb lesz, mint az állami középiskolai tanárok fizetésének maximuma 2650 forint, melyet a közelebb hozott országos törvény állapított meg. A főiskola tanárainak, összes tanerőinek díjazása 1892/93. évben tényleg 55,830 forint, mig az emlékiratban proponált fizetésrendezés után 1893/94-ben 68,731 forint lenne. * A hét egyházi történetéből a főrendiház egyházpolitikai vitája sötétlik ki. A »hazafias* klérus és a pápás arisztokraták, meg a Bach-Schmerling lovagok kezet fogtak és az egyházi és politikai reakció egész fegyverzetét mozgósítva, 25 szótöbbséggel elhatározták, hogv »a kormánynak az államot és társadalmat megtámadó és a vallástalanságot törvényesítő és istápoló egyházpolitikai programmját, nemkülönben a programm körüli eljárását nem helyeslik és ahhoz nem is járulnak*. Egymásután vonultak fél a reakció fekete lovagjai: Gróf Szapáry Géza, Schlauch püspök, gr. Széchen Antal, gr. Pálfy Móricz, Hornig püspök, gróf Zichy Nándor stb. És tartottak hajmeresztő beszédeket a római vallás üldözéséről, a szabadelvüség kárhozatos voltáról, a kormánynak államfelforgató és társadalombomlasztó törekvéseiről. Hiába mutattak rá oly szabadelvű politikusok, mint Szontágh Pál, Gajzágó, gróf Csáky Albin, Wekerle stb., hogy a klerikális és reakcionárius urak csak rémeket látnak, hogy a vallást senki sem bántja, hogy a tervbe vett reformok a haza belső kiépítéséhez, békés fejlődéséhez szükséges tényezők, hogy a nemzet politikai értelmisége a megyéken és az alsóházban csaknem egyhangúlag sürgeti a reformokat: a római és bécsi bigottizmus fanatikus csökönyösséggel szavazott a nemzet közóhajtása ellen. A mi embereink közül Zelenka és Szász Károly püspökök álltak ki a síkra, s férfias határozottsággal csatlakoztak a szabadelvű reformokhoz, tartalmas beszédeikben kemény csapásokkal sújtva a Schlauchok és Pálfy Móriczok rideg dogmatikus és hazafiatlan felfogását. A kilenc százados hazafias múltra hivatkozó pápásoknak az igazság ellenállhatlan erejével dörögte füleikbe Zelenka, hogy a protestáns egyházburokban a vallásnak 900 évnél kétszer hosszabb múltja van, mely régibb mint a tridenti zsinat, régibb mint István, régibb mint Péter széke, sőt mint a hagyományokat irt egyházi atyák. A mi vallásunk abból az örök evangéliumból származik, mely az üdvösségnek egyedüli isteni forrása. Hazafiságunkat pedig három és fél századon keresztül üldöztetések és nyomor tüzpróbáiban s a magyar szabadság és függetlenség tradícióinak megőrzésével (dokumentáltuk. — Mi azt hiszszük, hogy a főrendiházi reakció pillanatnyi győzelme Pyrrhusi győzelem, melyben a győztes fél szenvedte az igazi vereséget. Mert a főrendi szavazás óta az ország közvéleménye annál határozottabban sürgeti a reformokat s az eddig közönyös elemek is kezdenek elfordulni a reakciótól. Választóvíz erejével különíti el ez a reform a valódi és látszólag szabadelvű irányokat, kiugrasztja, színvallásra kényszeríti az eddig settenkedő elemeket. A természetes elkülönülés folyama a függetlenségi pártban tényleg megindult. A hét egyházpolitikai eseményei újból és újból igazolják azt, hogy a retrográd elemek érdekszövetségében a vallás csak ürügy, a valódi indok pedig a klerikálisok hatalmi és érdekharca. A klérusra nézve meg ismét teljes világlatba helyezi azt a régi sötét vonását, hogy a főpapság nálunk is csak addig hazafias, mig érdeke ugy kívánja, de ha egyszer zsebéről és hatalmáról van szó, akkor a hazaárulókkal és muszkavezetőkkel is kész szövetkezni. Akkor ő is követi egyik egyházi rendje hírhedt elvét: finis sanctificat média. Dr. Rusticus. * A gyülekezetek életéből. Gyönkrol írják Lapunknak, hogy az ottani német ajkú ev. ref. egyházból a magyar ajkú ref. egyházba átlépett mintegy 62 család,