Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-18 / 20. szám

még az is, hogy az esperes más traktusban nyervén papi hivatalt, onnét kormányozta egyházmegyéjét. A XVIII. században már kitűnt a seniori és a superintendensi hivatal összeférhetetlen volta, de Kocsi Major István a kerület engedélye folytán még püspökké váTasztatása után is megtarthatta s lelkiismeretes pontossággal be is töltötte esperesi tisztét holtig. Nem volt a traktus esperes nélkül 1736-tól 1749-ig sem. A gyorsan dolgozó irót, a ki jól látta, hogy Komáromi 1735-ben, utána Szentmiklósv István 1749-ben tétetett meg esperesnek, bizonyosan 4íevesy Sámuelnek Komáromi S. Pál neve után tett azon megjegyzése vezette erre a gondolatra, hogy »Győrből csakhamar elűzetvén, a veszprémmegyei Takácsiba ment lakni s ott hunyt el«. Csakhogy ez a csakhamar nem heteket, még csak nem is hónapokat, hanem esztendőket jelent, miután a győri protestánsok szabad vallásgyakorlatának elnyomása — mint általánosan ismeretes — nem előbb, hanem éppen az 1749. évben történt. Ekkor jelentette be a nyugodalmasabb vénséget érdemelt Komáromi (a ki Kiss K. könyvében, miután a 68. lapon 1749. julius 29-én Taká,csin 66 éves korában meghalt, a 78. lapon még 1760-ban is életben van) megbízottja Hevesi Sámuel (nem takácsi, hanem igmándi pap) által a tavaszi kerületi közgyűlésnek lemondását mind főjegyzői, mind pénztárnoki hivataláról is. Hálás köszönettel vennők Debreczeni Ember Pál téves adatainak kiigazítását és hiányainak pótlását; de megerősíteni botlásait az ilyen elsőrendű történeti forrásoknak — mint a milyen az esperesek sorozata és az egyházak lelkészeinek névsora — vele összhangba hozásával, a mire Kiss K. ugy látszik, törekedett, holott lehetetlen, hogy az egyházak jegyzőkönyveiben ne lenne igen-igen sok dolog egészen másként, mint a hogy azokat Ember Pál hézagos és rossz informatiok után előadta, vagy a hogy Lampe a talán kusza kézírásból lenyomtatta, s elaltatni ez által egvháztörténetiróink félfelmerülő kételyeit, az ügy iránt egyáltalában nem jő szolgálat. Mohos Gyula. BELFÖLD. A szeretet munkája budapesti egyházunkban. Szép reményre jogosító keresztyén munka folyik néhány év óta budapesti egyházunk némely köreiben. Vasárnapi iskolák, vallásos estélyek, estéli istenitiszteletek, felolvasó összejövetelek honosultak meg, melyek élénk egyháztársadalmi tevékenység kutforrásaivá válnak. Hiveink egyházzá tömörültek Budán, Kőbányán és a Zuglóban; híveink körében egyesületek alakultak Budán a református nőegyletben, Pesten az Ifjúsági egyesületben, a Munkások egyesületében; lelkészeink collégiummá a Lelkészi értekezletben. Az evangélium ereje által sugalt keresztyén munka ujabb és ujabb alkotásokban nyilatkozik. Örömmel jelezzük ennek egyik legújabb bizonyítékát abban a belmissziói intézményben, melyet-a budai reformátusok körében indított meg a munkás keresztyén szeretet. íme itt a > Felhivás*: »A főváros budai részén, a mult nagypénteken »Nagypénteki Ref. Társaság* cim alatt egy uj egyesület alakult. A társaság célja a szeretet munkáinak gyakorlása s legelőbb a teljesen elárvult vagy elzüllött iskolaköteles gyermekek számára egy »Otthon* alapítása. A társaságnak sikerült is már a Vörös Kereszt mögött a Hantos-űt és a Mozdony-utca összetalálkozásánál e célra egy 1834 Q0

területü telket szereznie. A felekezeti jelleg benne van a társaság címében s nevet ad azon körülménynek, mely a kezdeményezőket összehozta, de a felveendő gyermekekre nézve csak annyiban lesz hatása, hogy a felvételnél a ref. gyermekeknek elsőbbségük lesz. Egy olyan iskola lebeg a kezdeményezők szemei előtt, mely a munka nemesítő hatása alatt embereket neveljen az utca szánalmas alakjaiból. Karolja fel, segítse, gyámolítsa őket s képezzen belőlük becsületes cselédeket, munkásokat, iparos inasokat stb. Tudjuk, hogy ily intézet van már Budapesten, de azt is tapasztaljuk, hogy az utca ép ugy tele van azért elhagyatott gyermekekkel, mint régebben. Mi karöltve akarunk haladni az eddigi testvérintézetekkel s a magunk részéről is közreműködni, hogy azok közül az elárvult gyermekek közül, kik a főváros területét ellepik, mentül többet megmentsünk s előttük a börtön helyett a tisztességes társadalom ajtaját megnyissuk. Ha a társadalom segít bennünket, Isten oltalma alatt, mielőbb házat emelünk a fentebb említett telken s megkezdjük a célul tűzött jó munkát, s esetleg az alapítandó intézetet oly központi teleppé fejlesztjük, mely a jövőben kinn a vidéken fióktelepeket fog állítani s áldásos tevékenységét az ország más helyeire is ki fogja terjeszteni. Szándékunk megvalósítása érdekében kérjük tehát a közönség támogatását, hiszen a társadalom magát s a fennálló rendet védelmezi, mikor az elégedetlenek számát ez uton is csökkenti, kérjük első sorban hitfeleink, de általában minden emberbarát és politikus gyámolítását, hogy ekkép intézetünk általánosabb jellegű lehessen s az emberiségnek s a hazának egyaránt használhasson. A társaságnak örökös tagjai lehetnek, a kik egyszer s mindenkorra 100 forintot adnak a fentebb körülirt célra, alapító tagok, a kik 50 frtot, rendes tagok, a kik 10 frtot adnak; pártoló tagok, a kik három évenként évi egy-egy forint fizetésre kötelezik magukat, de lehet kisebb adományokkal is járulni a szent cél eléréséhez. Az adományokat Szőts Albert honvédelmi miniszteri osztálytanácsosos úrhoz .(lakik: I. ker, Lovas-út 58. sz.) a társaság pénztárnokához kérjük intéztetni. Az adományokról s azok felhasználásáról nyilvánosan fogunk a közönség előtt számot adni. Budapesten, 1893. május l.« Eddig a Felhivás, melyben egy szép keresztyén szeretet-mű termékeny csirája van elültetve. Egészséges, ép csíra, mely az örökszeretet magvából sarjadt s e szeretettől áthatott szivek melege által fog kihajtani. Hit ül-40*