Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-11 / 19. szám

a fúratni szándékolt kut mibe kerül: bátor vagyok intézetünk jóakaróit ujabb kegyes adományok nyújtására tisztelettel felkérni. Nagy-Kőrös, 1893. május 4. ü. Kiss Kálmán, ev. ref. tanítóképezdei igazgató. * Az erdélyi református főgimnáziumok tanárainak értekezlete május hó 15., 16. és 17-ik napjain Székely-Udvarhelyt fog megtartatni. Tárgysorozata következő pontokból áll: Gönczi Lajos értekezése a székelyudvarhelyi református kollégium 1876 — 1893. történetéről. A protestáns tanáregyesület kérdése. Lázár István előterjesztése az internátus, konviktus és testgyakorlás kérdésében. Szatmári Ákos értekezése a fizika és mennyiségtan gimnáziumi tanításáról. A felekezeti tanári nyugdíjtervezet megvitatása. Dr. Farmos Dezső előterjesztése az iskolai kirándulások rendszeresítése kérdésében. Gráf Jakab értekezése a gimnáziumi rajztanításról. Bot Károly előterjesztése az ifjúsági önképző körök egyöntetű tervezéséről. Jelentések, indítványok. * Tanári jubileum. Késmárkról írják lapunknak : A mai anticlassicus vagy legalább anti-görög világban valóban unicutn számba mehet azon minden izében megható ünnepély, mely április 15-én a hazai protestántizmus egyik ősi székhelyén, Késmárkon folyt le. Palcsó István 1848/49-iki vitéz honvédtüzérnek 40 éves tanári jubileumát ünnepelte a lyceum. Midőn az ős Tátra bércei alatt is hangzott a dal, hogy »Kossuth Lajos azt izente*, akkor Palcsó István elhagyta a késmárki alma mater-t, hol akkor a sok jeles tanár közt »egy Hunfalvi Pál« nevelte a 40-es évek lelkes ifjúságát, és beállott honvédtüzérnek. Midőn az ágyú elnémult a világosi gyászmezőn, a íiatal tüzér ismét visszajött a Múzsák templomába, hogy vigaszt leljen azon jelszóban, mely a »romok közt« akkor a haza jelesének jelszava volt: »Peragit tranquilla potestas, quae violenta nequit*. A görög bölcsek eszméi megedzették Hellas örökké mosolygó ege felüdítette az ifjú lelkét s igy felkészülten állott 1853-ban a nevelés szolgálatába, hirdetve azóta avatott szóval s a temperamentum lángjával a kalokagathia és a római világnézet »pulchrum et honestum«-át, tanítva, hogy a humanizmus nem egyébb, mint a tudományos képzés által megnemesült ember; a meggyőződés erejével vallva, hogy bármint forduljon a világ és bármennyire fejlődjék a tudomány, a görögrómai klasszikusok mégis mindig az ideális életbölcseség, a nemes ízlés és a valódi szép örök mintaképei maradnak. Ily szellemtől voltak áthatva azon üdvözlő beszédek, melyek a nemes tanférfiu homlokára fűzték a méltó elismerés koszorúját s hirdeték azon nevelő érdemeit, ki Sokratesként nem pergamenre, hanem az ifjak fogékony szivébe irta be elévülhetlenül a jellemtisztaság és tudomány igéit. Délelőtt 11 órakor a lyceum tanári kara, a helybeli polgári iskola és az evangélikus népiskolák tanítótestülete, a jubiláló egykori tanítványainak küldöttsége, Linberger István helybeli lelkész és az épen a lyceumban hivatalos látogatását végző tankerületi főigazgató, Dunai Ferencz ur, megjelentek a jubiláns lakásán, hol először a tanári kar nevében Zvarinyi Sándor igazgató méltatá megható szavakban az ünnepeltnek az iskola körül szerzett érdemeit, majd a volt tanítványok küldöttsége nyujtá át az egykori tanítványok körében gyűjtött 200 forintnyi s a jubiláns nevét viselő alapítványt, melynek kamataival évenként a klasszikus nyelvekben legjobb eredményt tanúsító növendék lészen jutalmazandó. Azután a klasszikus és modern nyelvekben egyaránt kiváló képzettséggel biró jubiláló philologust, nyelvismereteinek megfelelőleg, hogy érdemei egyúttal »per diversitatem linguarum* méltányolta ssanak, Votiskv Károly tanár először görög, azután latin nyelven üdvözlé, Linberger István hasonlókép latin nyelven, Grósz Ernő tanár latin distichonokban stb. A jubiláns minden egyes üdvözletre nyomban azon nyelven válaszolt, melyen az hozzá intéztetett, magyarul, latinul vagy görögül. A főigazgató ur, a polgári és népiskolai küldöttségek üdvözletei után az emelkedett hangulatban lefolyt tisztelgés véget ért. Este 8 órakor az ifjúság fáklyásmenetet rendezett a jubiláns tiszteletére, mely alkalommal Nagy Sándor VIII. oszt. tanuló tolmácsolá kegyeletes szavakban az ifjúság érzelmeit. Másnap az iskolai tanács bankettet rendezett a jubiláns és kollegája Koller Károly tiszteletére, ki már a mult évben ünnepié tanári működésének 40-dik évfordulóját. E közvacsorára megjelent a város intelligenciájának szine-java felekezeti különbség nélkül, mely alkalommal. u. m. a mult évben Linberger István lelkész jubileuma alkalmával, hallottunk tartalmas magyar, német latin sőt egy franczia és egy angol felköszöntést is. A kerületi testvérintézetek némelyike üdvözletét küldte. Emelkedett hangulatban távoztunk az ünnepélyről. V. K. * Gyászrovat. Nagy László szilágy-somlyói lelkész szilágy-szolnoki esperes, az erdélyi egyházkerület közügyigazgatója, igazgató tanácsosa, konventi és zsinati képviselője f. évi május másodikán életének 57-ik, lelkészkedésének és házasságának 28-dik évében szívszélhűdés következtében hirtelen elhunyt. Haláláról a család és az egyházmegye külön gyászjelentéseket adtak ki. Sokoldalú képesség, fényes szellemi talentumok, eleven körültekintés, gyors inventió, elnöki tapintat, bámulatos emlékezőtehetség és több évi gyakorlat, sokáig feledhetetlen emlékűvé tette esperességét. S még maradandóbbá vált emléke lelkész és tiszttársainál azon önzetlen, előzékeny, őszinte és áldozatkész baráti szeretetért, mely a legfényesebb tulajdona volt. Egy pár év óta betegeskedett, hol egyik, hol másik fürdőben keresett gyógyulást és ugylátszott, mintha felüdült volna, de régebbi szívbaja hirtelen fölujult, véget vetett tevékeny életének. Özvegye, gyermekei, nagyszámú rokonsága gyászolják halálát. Emléke legyen áldott! — Bernátfalvi Földváry Gterzson ófehértói ref. lelkészt ujabb családi veszteség érte : fia Elemér f. évi május 1-én elhunyt. Rövid idő alatt harmadik gyermekét temette el. Fogadja részvétünket. 723/1893. sz. Pályázat. A dunamelléki egyházkerület alsó-baranyabácsi egyházmegyéjébe kebelezett cservenkai németajkú református egyház lelkészi állomására. Javadalom hivatalos számítás szerint 1400 forint, s igy ez egyház II. osztályú. A német nyelv teljes tudása kívántatik. A megválasztandó lelkész kötelezett tagja az egyházmegyei gyámegyletnek, s belépése alkalmával 700 frtot készpénzben vagy kötvényileg az illető pénztárba beszolgáltatni tartozik. A kellően felszerelt pályázati kérvények f. é. június hó 30-ikáig nagy tiszteletű Tóth János ref. esperes úrhoz nyújtandók be. (Karancs, Baranya vármegye.) Budapest, 1893. május hó 8-ikán. Szász Károly, dunamelléki ref. püspök.