Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-04 / 18. szám

magyar földhitelintézet számadása és érték-kimutatása 1892. január 1-től 1892. junius 30-ig ^tartozik számla« 25.864 frt 10 kr., »követel számla* julius l-ig egyenleg 401 frt 99 krral együtt szintén ugyanannyi; julius 1-től december 31-ig »tartozik számla« 51.696 frt 27 kr., ^követel számla« 1893. január 1-iki 1906 frt 44 kr. egyenleggel együtt szintén ugyanannyi. A kézi pénztár állása 10.-267 frt 32 kr., ebből a kiadás 9923 frt 89 kr., az 1893. évre áthajló maradék tehát 343 frt 43 kr. 1892-ben befolyt jövedelmekben, tőkében, értékpapírok eladásából, összesen 81.607 frt 55 kr., kiadás volt költségekre, tőkebefektetésre, építkezésre, összesen 51.857 frt 68 kr., maradt tehát 29.749 frt 87 kr. A mult évben a tulajdonos egyházkerületek kaptak egyenként 2500 frtot, összesen 27.500 frt részesülési illetményt; marad 2249 frt 87 kr., mely összeg felvétetett az 1893. évi költségelőirányzatba. A folyó évi költségtervezet a jelentés szerint a következő: az 1893. évi bevételek összege 79.771 frt 10 kr., a kiadásoké 48.660 frt 46 kr,, maradék 31.110 frt 64 kr., erre nézve a tulajdonos egyházkerületek 1893. évi részesülési illetménye egyenként 2500, összesen 27.500 frt, mint a mult évben. A jövő 1894. évre áthajló pénztári maradvány 2010 frt 64 krajcárban lett előirányozva. Az 1893. évben ismét bérbeadandók lesznek a fegyverneki és a tiszaroff-gyendai birtokok. A Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza és belviz szabályozó társulat, a Berettyókőrösi, a középtiszai ármentesítő, a Hortobágy-Berettyó belvizeket szabályozó társulatoknak befejezés alatt álló műszaki ártérfejlesztése, osztályozása és felszólamlási eljárásában az alapítvány még huzamosabb időig érdekelve lesz. * Bibliát a konfirmándusoknak. A biblia-társulat budapesti ügynökének a lelkészekhez intézett kérő levele, melyről Lapunk mult számában említést tettünk, következőleg hangzik: Nagy tiszteletű lelkész ur! Mint a »brit-és külföldi bibliatársulat« magyarországi működésének vezetője fordulok nagytiszteletíi úrhoz azzal a kérelemmel, hogy a társulat nemes célú munkájában támogatni szíveskedjék. Minden lelkész sokat tehet e tekintetben. Az élet egyes ünnepélyes pillanatait felhasználhatja, hogy a sziveket megnyerje s a Szent írás olvasására és megvételére serkentse. S kétségtelen, hogy ha a lelkész igy buzgólkodik, rendkívül sokat tesz az igazi szabadságért és világosságért, mert hiszen az evangéliom a lelki sötétségnek és szolgaságnak legbiztosabb ellenszere. De azáltal sokat használ hazájának, mert hiszen az evangéliomból kiáradó erkölcsi erők a leghatalmasabb alapjai minden nép igaz boldogságának. Lehetetlennek tartom azért, hogy nagytiszteletüségednél meghallgatásra ne találjak, a midőn most arra kérem, hogy gyülekezetébe egy jó szokást bevinni kegyeskedjék. A budapesti református egyház e szokást már meghonosította, a midőn a mult évben a konfirmációi ünnepélyen a konfirmált növendékek mindenikének egy ujtestamentomot ajándékozott. És nincs kétség felőle, hogy azok a gyermekek, a kiket a konfirmálás ünnepélyes pillanatában kapott biblia kapcsol az egyházhoz, azok a legnagyobb valószínűség szerint egyházuknak mindvégig buzgó tagjai lesznek. Legyen szives azért nagytiszteletü ur felszólítani egyháza módosabb tagjait, hogy adakozásuk által tegyék lehetővé legalább azt, hogy minden konfirmált gyermek egy újszövetséget kapjon. Egy uj szövetség ára (zoltárokkal) 18 kr. (zsoltárok nélkül 12 kr.). Nagyobb megrendelésnél még ebből is percent és bérmentes küldés. Az Ur áldását kívánva nagytiszteletü ur buzgólkodására, tisztelettel vagyok Budapesten, 1893. április 17. kész Szolgája Vidor Bernát, a »brit- és külföldi biblia-társulat« magyarországi ügynöke. Budapest, Deák-tér 4. sz. * Egyházi aranykönyv. Pócs megy erről a püspöki canonica vizitáció hatása alatt kelt következő érdekes sorokat vettük: »Töredelmes vallomás. Alólirott, midőn folyó év április 22-én öröm és aggodalom vegyes érzelmeivel üdvözöltem méltóságos püspök urunkat a magas látogatásért, melylyel egyházunkat szerencséltette, azt mondám a többek között: »Örömmel azért, mert láthatjuk óhajtva várt püspökünket s hallhatjuk majd ajkairól a biztató és lelkesítő szavakat, hogy vigasztalást és megnyugvást találhassunk súlyos helyzetünkben ; aggodalommal azért, hogy nem fogunk majd olyanoknak találtatni, a milyeneknek látni szeretne bennünket. Mert mi tűrés-tagadás: egyházi külső életünkben nem sok örvendetes dolgot és előmenetelt mutathatunk fel az ujabb időkben; mert megfogyatkozott a közjóért élő igazak száma Izraelben, kik az Urnák oltárára áldoznának.* s. t. b. Most, mikor már e nevezetes és ritka egyházi ünnepélyen tul vagyunk, mely csak egyszer szokott előfordulni egy ember életében — töredelmesen elismerem és ime bűnbánólag be is vallom, hogy a közjóért élő igazak száma még sem fogyatkozott meg egészen Izraelben, mert ime : egyháztanácsunknak tiszteletbeli presbyterei — méltóságos Gyulai Pál, Vámossi Mihály igazg.-tanár, dr. Glossz Ferencz és Gyulai Kálmán leányfalvi közbirtokos urak, e ritkán előforduló, nevezetes egyházi ünnepélyt utódaink előtt is megörökíteni s emlékezetessé tenni óhajtván, a templomunkban felállítandó uj orgonára — orgonaalap cimen egyenként: 100 frt, 10 frt, 30 frt és 20 frt alapítványt tettek, mely összeg — 160 frt — mindaddig gyümölcsözőleg helyezendő el, mig e célra, a kivánt mennyiség, önkéntes adakozás utján összejön. Felbuzdulva egyháztanácsunk többi szegényebb földmives tagjai is e szép és nemes példa követésére, még azon a napon: 147 frtot irtak alá a gyüjtőiven. És igy, rövid idő alatt 307 frt ajánltatott fel és fizettetett be az egyház tanács körében megindult mozgalom következtében orgonaalapra. Az eddig elért eredmény már is a legszebb reményekre jogosíthat bennünket, hogy az egyház tagjai közt megindítandó önkéntes adakozás óhajtásunkat mielőbb megvalósítani engedi, dacára a súlyos csapásoknak, melyek az utóbbi években, oly sürün ismétlődő egymásutánban érték községünk elszegényedett lakosait s az önfentartási küzdelemben oly nehéz feladat megoldását juttattak nekik nem érdemlett osztályrészül. Még egyszer ismétlem és bevallom tehát, hogy — a közjóért élő igazak száma még nem fogyatkozott meg egészen Izraelben. Kisérje mindenütt ily diadal méltóságos püspök urunkat vége felé közelgető körlátogatásában, hogy a jeles római hadvezérrel elmondhassa: Veni, vidi, vici. Fogadják egyúttal a nemes lelkű adakozók hálás elismerésünket és köszönetünket. Kelt Pócsmegyer-Leányfalván, 1893. április 24-én az egyházi tanács nevében, Szászi István, ev. ref. lelkész. * A Tabitha jótékony nőegyesület Budapesten folyó hó 19-én d. u. órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését. Jelen voltak: Tisza Kálmánné az egyesület védnöke, br. Kochmeisterné, Kollerné alelnökök, továbbá Ambrozovies-Meszlényi Ilona, özvegy Székács Józsefné, özvegy Hunfalvy Pálné, özvegy Liedemann Samuné, Liedemann Rudolfné, özv. Faludy Gézáné úrhölgyek stb. Az egyesület elnöke ott nem létében Tisza Kálmánné védnöknő elnökölt. A tárgysorozatot a mult közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után az egyesület titkárának, Jurenák Janka úrhölgynek jelentése nyitotta meg, mely részletesen szól az egyesület és tagjai mult. évi áldásos működéséről, 24 rendes és ugyananynyi választmányi ülés határozatai tesznek tanúságot arról a jótékonyságról, me-