Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-04 / 18. szám

Épen azért teljes lehetetlenség a felekezeti tanárok köteles szolgálati idejét 35—40 évre meghosszabbítani. Azok, kik 30 év után testileg, szellemileg képesek a szolgálatra, úgyis szolgálni fognak; de vannak olyanok, kiktől legalább 30 év multán kívánatos megszabadulni, ha netán testileg alkalmasak volnának is a további működésre. Az állami hozzájárulás lehető nagysága iránt már ő mostanig minden lehetőt megtett, s mivel a tényleges szükséglet az eddigi helyesbítések szerint alig lesz több évi 120 ezer forintnál, az állam 60 ezer forinttal az öszszes terheknek felét fogja viselni. Elismeri, hogy a fentartókra ujabb terheket hárít a nyugdíjügy, de közös célnál méltányos, hogy e terhek is közösek legyenek, s nem feledhetjük, hogy az állam mindenfelé, közelebbről az autonom felekezetű intézetek államsegélyének kilátásban levő emelkedésével is nagyon s mindinkább igénybe van véve. Az országos jelző nem állami jelleget jelent, csak annyit fejez ki, hogy a nyugdíjintézet nem helyi, nem kerületi, hanem az érdekelteket az egész országból felöleli s kezelni csak célszerűségi szempontból kezeli az állam, a nélkül, hogy a felekezetek autonómiájába ez által be akarna avatkozni. Sőt ha a közigazgatási bíróság föl lesz állítva, akkor ugy ezen, mint minden vitás nyugdíjügyben a végleges döntést e biróság hatáskörébe akarja utalni. A számításokat illetőleg csak annyit jegyez meg, hogy az nagyon nehéz, bonyolódott kérdés, s csak csekély elnézés folytán is igen ferde eredményekre lehet jutni Azonban kötelességének tartja a vita folyamán fölmerültekbez képest ujabb számításokat eszközöltetni s ezekhez, s a 10 évenkint mutatkozó eredményhez képest a hozzájárulást lehetőleg lejjebb szállítani s erre reménye is van. Az értekezletnek és neki saját magának óhajtása főként két pontban találkozik. Az egyik az, hogy az iskolák hozzájárulása lehetőleg csökkenjen; a másik, hogy az akadémiai, tanítóképzőintézeti s felsőbb leányiskolái tanárok főkép az első két csoportba tartozók, fölvételt nyerjenek. Maga is helyesli, hogy a 30 évet kiszolgált tanárok nyugdíjazása az átmeneti időszakban csak fokozatosan történjék. Szívből fakadó, meleg szavakban mond köszönetet az értekezletnek a jóindulatért s a fontos tanácsokért, melyek alapján reméli, hogy a megbeszéltek már a közel jövőben törvénynyé válhatnak. Tisza Kálmán az értekezlet nevében igaz bensőséggel élteti gróf Csáky minisztert. Az értekezlet gróf Csákyt, a kitűnő minisztert, s keresetlen őszinteségü államférfiut lelkesen éljenezve oszolt szét. Dr. Bartha Béla. A hevesnagykunsági felsőbb leányiskola ügye. Mindezideig vártam, hogy valaki, nálam sokkal avatottabb tollú írástudó, értesítendi e Lap olvasóit, s az ügy iránt melegen érdeklődő felsőbb és alsóbb rendeket, az egyházmegyénkben már a közel jövőben felállíttatni szándékolt felsőbb leányiskola ügyének miben állásáról. Várakozásomban csalódva, megírom tehát én az ügy állását, egyszerűen, de híven és az igazságnak megfelelően, nem irói viszketegből, hanem, mert a mult évben megígértem Görömbei Péter urnák, ki a tiszántúli református egyházkerület felsőbb leányiskolának égető szükséggé vált mielébbi felállításáról irt, hogy a legmelegebb érdeklődést visszatükröző leánynevelési közleményeire válaszolólag koronként értesítendem a fentirt egyházmegyénkben Mezőtúron felállítani szándékolt felsőbb leányiskola ügyének mozzanatairól; aztán e Lapnak is egyik programmpontja a nőnevelésügy fejlesztése. Midőn évekkel előbb a tiszántúli egyházkerület kimondta, hogy minden egyházmegye, vagy ha egy nem képes, több összeállva állítson fel kebelében felsőbb leányiskolát, a hevesnagykunsági egyházmegye is örömmel engedett ez időszerű felhívásának, s az egyházmegyei legelső gyűlésen annak felállítását kimondotta. S midőn ezt tette, más forrásra nem gondolhatott, mint a gyülekezeteknek lélekszám vagy más alkalmas módon való megadóztatására. De hogy ezen építési s fentartási költség, vagy közteher minél kevesebb legyen, felhívta az egyházmegyének, a gimnáziumok fentartásában és nyolc osztályúvá tételében egymással versenyző három legnagyobb gyülekezetét, Mezőtúrt, Karczagot, Kisújszállást nyilatkozatra: melyik lenne hajlandó nagyobb áldozatot hozni a kebelében felállítandó egyházmegyei felsőbb leányisicolára. A felhívott egyházak közül, a népnevelés ügyének csak a legközelebbi évtizedben is százezrekre menő áldozatot hozott mezőtúri gyülekezet ajánlkozott egyedül. Az egyháztanács, Turgonyi Lajos lelkésznek a református nőnevelésnek hazai, egyházi és társadalmi téren oly nagy fontosságát és égető szükségességét alaposan ismertető — és ezt még a hat osztályú gimnáziumnak nyolc osztályúvá tételénél is elébbvalónak nyilvánított — lelkesítő szép beszéde után telekvételre 5000 frtot, az igazgatótanár fizetésére évenkénti 1000 frtot szavazott meg. Majd a nőegyletet, s városi képviselőtestület befolyásosabb tagjait is megnyervén a magasztos ügynek, az elébbi 1.0,000 frt készpénzének évi kamatait ajánlotta fel tanárnői évi fizetésre, az utóbbi, tudniillik a városi képviselőtestület felismerve a nőnevelés nagyfontosságát, felekezeti különbség nélkül egyhangúlag 20,000 frtot és az épület felépítéséhez szükségelt téglát és cserepet ajánlott fel. A mindenkit meglepett nagyszerű ajánlatoknak — mikhez a felsőbb hatóságok is örömmel adták jóváhagyásukat — az egyházmegyéhez bejelentése után méltán reménylhettük, hogy az egyházmegye mindent elkövet, felhasználva a lelkesedés első idejét — az egyházmegyei felsőbb leányiskolának Mezőtűron való mielébbeni felállítására. Azonban keserűen és fájdalmasan csalódtunk reményünkben. Mert bár a két egyház Kisújszállás és Karczag semmit sem ajánlott is az egyházmegye felszólítására, csak Mezőtúr, esperesünk és consortesei, a Mezőtúron 1892. szeptember 2l-dikén tartott egyházmegyei gyűlésben legutolsó tárgyul tűzve ki a tárgysorozatban az egyházmegyei felsőbb leányiskola ügyét többek ellenzésére, szavazásra bocsátotta, hol legyen tehát a felsőbb leányiskola felállítva. A Mezőtúrt pártolók — mint a mely egyedül vállalkozott 70, 80 ezer forint áldozathozatalra — éjfél után két órakor legnagyobb részben eltávoztak ugyan a gyűlésből, de erős küzdelem után névszerinti szavazással, különösen segédgondnokunk Horthy István urnák esperesével szemben nyilvánított igazságérzete által, mégis Mezőtúr javára döntetett el, Kiss Áron püspökünk jelenlétében. Ugyanekkor az egyházmegye kiegészítvén az ezen ügyben kiküldött bizottságát, utasította ez elnökséget, hogy mieléb értekezletet tartván, s a miskolczi és más református felsőbb leányiskolák anyagi és szellemi ügyeit tanulmánvoztatván, az iskola tervrajzát, s költségvetését állapítsa meg és azt a tavaszi egyházmegyei gyűlésre végleges megállapítás és elfogadás végett mutassa be. Végre valahára azután folyó évi március hó 8-dikára