Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-04 / 18. szám

látjuk, ha a házassági jog kellő rendezése céljából — a mihez való jogát készséggel elismerjük — beakarja hozni a kötelező polgári házasságot; a méltányosság követelményének tartjuk, hogy a zsidó vallásnak alakilag még hiányzó recepciója megtörténjék; a szabadelvüség követelményének tekintjük, hogy a vallásszabadság a lehető legtökéletesebben megvalósíttassék: ellenben súlyos aggodalommal látnánk, ha ezen reformokkal kapcsolatosan az 1868. évi LIII. t.-c. módosítása, főként ezen törvény 12. §-ának eltörlése lenne célbavéve. Épen ezen pont az, mely tiszáninneni egyházkerületi közgyűlésünk előtt ezen egyházunkra és a felekezetek közti viszonyok rendezésére oly sarkalatos törvénynek, az 1868. LIII. t. cikknek teljes épségben való további fentartására nézve nagyméltóságú miniszterelnök úrhoz intézett ezen tiszteletteljes feliratunk legfontosabb okát képezi. Mi ezen törvénynek változatlan fentartásához, a kormány által célbavett s általunk is szívesen üdvözölt egyházpolitikai reformok törvénynyé válása esetén is szilárdan ragaszkodunk, mert ebben látjuk a vallási béke háborítatlan fentaríásának egyik legerősebb támaszát. Ezen törvénynek eltörlése felforgatná hazánkban a felekezetközi viszonyoknak azon rendezését, mely százados nehéz küzdelmek után ezen törvény által nyert végleges megállapodást, mely a vegyes házassági kontroverziák alapos megszüntetésével oltalmat biztosít egyházunk részére is. Oly országban pedig, mint a mienk, a hol oly nagy számban fordulnak elő vegyes házasságok, különösen szükséges, hogy azon felekezeti súrlódás és viszály, melyre a vegyes házasságok oly bő alkalmat adnak, az azon házasságból született gyermekek vallásbeli hovatartozásának törvény által való megállapítása által megszüntettessék s annak a sajnos állapotnak, hogy számtalan családnak kebelében állandóan napirenden tartassák a felekezeti viszálkodás, esetleg a lélekhalászás, eleje vétessék. Midőn az 1868: LIII. t.-c. változatlan fentartását óhajtjuk, nem véljük, hogy ellenkezésbe jönnénk a vallás szabadságáról nyilvánított saját nézetünkkel, mert a szőnyegen levő egyházpolitikai programm a római katholikus vallásnak ez országban élvezett hatalmi állását nem is érinti és ezen minden hatalommal rendelkező egyház ellenében a többi gyengébb felekezeteket védelem nélkül hagyni s a felekezetek közti viszonyokat rendező törvényt megbolygatni nem lehet célja az ország békéjét és fejlődését igazán akaró kormánynak ; de nem hisszük azt sem, hogy a szabadságnak, tehát a vallásszabadságnak követelménye volna az, hogy a vegyes házasságból született gyermekek vallásának megállapításánál az állam teljesen érintetlenül hagyja a szüléknek úgynevezett természetes jogát, sőt azt hiszszük, hogy épen itt áll az, hogy »summum jur, summa injaria« ; mert midőn különböző felekezetekhez tartozó szülők vannak arra hivatva, hogy gyermekeik vallási nevelése iránt megállapodásra jussanak, nem egyes honpolgár személyes szabadságáról, hanem két félnek jogáról és ellentétes érdekéről van szó, oly összeütközésről, mely elintézést igényel és lehet-e jobb módját gondolni az elintézésnek, mintha a törvény állít fel egy állandó normát, melyet tudva és akarva fogad el mindenki, midőn vegyes házasságra lép. Nagymélt. miniszterelnök ur! Azon erős meggyőződésben, hogy ev. ref. egyházkerületünk közgyűlésének ezen őszinte véleménynyilvánítása a szőnyegen levő egyházpolitikai kérdésekben az eszmék tisztázását csak elősegítheti, s a kormányt hazánk békességének s jólétének előmozdítására irányuló tevékenységében kívánságainkról, irányeszméinkről tájékoztatja — igy csak jóra vezetheti ezen felterjesztésünket azon tiszteletteljes kijelentéssel rekesztjük be, hogy bizalommal fogadja ugyan egyházkerületünk a kormánynak az egyházpolitikai téren kilátásba helyezett szabadelvű intézkedéseit, de ezek mellett kérjük a kormányt, hogy az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslatait akként méltóztassék megalkotni, hogy a célbavett reformok mellet az 1868: LIII. t.-c. és főleg ennek 12. §-a teljes épségben továbbra fentartassék. Mely tiszteletteljes felterjesztésünk mellett vagyunk Miskolczon, 1893. április 25-én nagymélt. miniszterelnök urnák alázatos szolgái a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület közgyűlése. Törvényjavaslat az izraelita vallásról. Április 26-án terjesztette elő a képviselőháznak gróf Csáky Albin kultuszminiszter az izraeliták recepciójáról szóló törvényjavaslatot. A rövid, de fontos törvényjavaslat igy hangzik: »1. §. Az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik. 2. §. Az izraelita vallásról keresztyén hitre, vagy megfordítva, keresztyén hitről az izraelita vallásra való áttérésekre az 1868. LIII. t.-c. 1—8. §§-aiban, valamint ugyanazon törvény 14. §-ában foglalt rendelkezések hatálya kiterjesztetik. 3. §. A jelen törvény végrehajtásával a minisztérium bizatik meg*. Az indokolás elmondja, hogy az 1867: XVII. t.-c. a zsidókat csak polgári és politikai jogaikra nézve egyenjogosította. A mostani törvény célja a zsidóságot vallásilag és egyházilag is egyenjoguvá tenni az ország többi polgáraival. »Tény ugyanis — mondja az indokolás — hogy 35*