Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-27 / 17. szám
reájuk háramló terhet képtelenek elviselni. Iskolafentartóságuk ennél sokkal szegényebb, tanulóságuk, jó magyar, de földhöz ragadt szegény székelyfiuk méginkább. Mostani tandíjuk nevetségesen csekély, de ezt is majdnem el kell engedniök a tanulók valódi szegénysége folytán. A nyugdíjintézet javára évi 3 frtot vetni reájuk, ez annyi volna, mint szándékosan elriasztani s kirekeszteni az unitárius iskolákból tanulóik java részét, a derék, szegény székely fiukat, ami már nemzetiségi szempontból is bűn volna. Nekik, unit. tanároknak van 42.000 forintnyi saját nyugdíjalapjuk s ha annyit még elő tudnának teremteni, a mennyit a miniszter kíván, akkor saját erejükből is képesek volnának olyan nyugdíjat adni, minőt a felállítandó intézet igér. De erre nem képesek, ezért kellene az állami intézetbe belépniük. Ám ez csak akkor történhetnék, ha a fentartókra s tanulókra kiszabott járulékok, ha teljesen el nem ejthetők. nagymérvű leszállítást szenvednek, sőt még helyesebb volna, ha az állam által e czélra szánt évi 60,000 forintot kiosztanák aránylagosan az egyes intézetek között. Második nap. Fahiny Teofii általában megegyezik azon elvekkel, melyeket Tisza és Szász Károly fejeztek ki felszólalásaikban. Teljes elismeréssel van a miniszter törekvése iránt, mely a felekezeti intézetek színvonalát határozottan emelni fogja. Ha, mint Zelenka püspök véli, a kilátásban levő nyugdíjintézet által csakugyan lazulna az iskola s egyház közötti kapocs, akkor nem tudná örömmel fogadni. De ily aggodalomra nem lát okot, mert a tervezet tartózkodik az egyházi autonomiába való beavatkozástól. Nagyon megnyugszik a belépés önkéntességének elvében, igy fön van tartva a lehetőség arra. hogy a most még erre nem képes, vagy vonakodó intézetek is később csatlakozhassanak. Óhajtja a fentartók járulékának leszállítását, mert Ő ismeri a viszonyokat s mondhatja, hogy 6—800 frt évi uj kiadás egy teljes gimnáziumra, mert körülbelől ennyiről van szó, nagyon sok. Kívánja továbbá a tanulók járulékának leszállítását is. ellenben épen nem ellensége annak, hogy a tanár 35 évig. szolgáljon, sőt emellett van. Sürgeti a tanítóképzőintézeti tanárok egyidejű fölvételét, mert hisz ezek az ágost. ev. képzőkben, a soproni kivételével, egyszersmind gimnáziumi tanárok is. Fölhívja a miniszter figyelmét arra a körülményre, hogy az ág. ev. egyház mostoha viszonyai folytán a lelkész gyakran mint tanító is szerepel. Ellenben nézete szerint az akadémiai tanárok nyugdíjügyének rendezése későbbre is maradhat. Dóezi Imre debreczeni ev. ref. főgimnáziumi tanár általános szavakban köszönetet s elismerést tolmácsol a miniszternek, de mégis kénytelen kinyilatkoztatni, hogy a tervezet sokkal több jelét mutatja a jóakaratnak, mintsem a gyakorlati keresztülvihetőség biztosítékát. Fölöttébb soknak találja a fentartókra háramló terheket. Az ev. ref. zsinat elhatározta, hogy 1200 frt legyen a középiskolai tanárok törzsfizetésének minimuma. Azonban ez még sok helyen nincs megvalósítva, de megvalósítására folyton törekedni kell. Már pedig, minthogy a protestáns iskolák alapokból vannak föntartva, az egyes intézetekre háruló 6—700 forint évi kiadáshoz 10—15 ezer forintnyi ujabb alapra volna szüksége. Ez megbénítaná a fentartó testületeket a fungens tanárok javadalmazásának emelésében. E terhet a fenállő nyugdíjintézetek nem enyhíthetik, mert legtöbbnyire tisztán a tanárok filléreiből jöttek létre. Még súlyosabbnak tekinti a tanulókra háramló feltételt. Sehol sincs annyi szegény tanuló, mint az ev. ref. iskolákban. Debreczenben az egész ifjúság 1 /3 része tandíjkedvezményben részesül. Ennek megdöntésére nem elég erős érv az, hogy a protestáns intézetekben a tandíj alacsony, mert néhol nem kisebb, sőt itt-ott nagyobb, mint más intézetekben, a mellett a protestáns közönség, maga tartván fönn iskoláit, ez áldozatokban bőségesen fizeti meg a tandíjat. A tandíjemelés ódiuma, mert tanári nyugdíjra történik, a tanárokra hárulna, s van is ebben bizonyos megalázó. Ily körülmények között az alkotandó nyugdíjtörvény papiros-törvény lesz. Sok intézet nem fog belépni — nemcsak a kolozsvári, melyről ezt Szász Domokos püspök már határozottan kijelentette, hanem bizonyára a debreczeni sem és még több más. Ha pedig sok marad kí s kevesen lépnek, be, ez ellenkezni fog az intézet céljával s a miniszter nemes intenciójával. Ennélfogva az önkéntes belépést helyteleníti. Legyen ugyan elvileg az iskolák tetszésére bizva a csatlakozás, de a mely intézet ezt nem veszi igénybe, legyen köteles tanárainak hasonló mértékű nyugdíjat adni. Azonban ezt kimondani csak akkor lesz lehetséges, ha a belépés föltételei a lehető legalacsonyabb mérték szerint lesznek megállapítva pl. a fentartókra 3%, esetleg ez is megosztva a tanárokkal, a tanulókra évi egy forint. A nyugdíjintézet ennek folytán a tervezett bevételekben csökkenést fog szenvedni. Ennek fedezetéül szolgálhatnak: a felekezeti tanároknak állami szolgálatba való átlépéséből eredő amaz évi, körülbelől 10 ezer frtnyi megtakarítás, melyet már Klamarik miniszteri tanácsos említett, aztán az a másik 10 ezer forint, a mely az idősebb tanárok fokozatos nyugdíjazása folytán Kovács Albert indítványa szerint megtakarítható. A harmadik módot: a 35 — 40 évi szolgálatot, nem fogadhatja el, mert medicina pejor morbo. Ily gondolat csak azért születhetett meg, mert hozzá vagyunk szokva, hogy protestáns tanár valóban a kathedráról szálljon a koporsóba. Nézete szerint erkölcsileg lehetetlen, hogy az állami tanárok 30 éves szolgálata mellett a protestáns tanárok 35—40 évig szolgáljanak. Aggódik azon. hogy a theologiai s jogi akad. tanárok stb. csak későbben vétetnek föl, mert a különféle intézeti ágak között szoros, nem ignorálható kapcsolat áll fönn. Poszvék Sándor soproni ág. lyceumi igazgató azt mondja, hogy a javaslat egészben véve egészséges alapelveken nyugszik. Ő közelebbről a fedezet kérdéséhez kiván hozzászólni. Van négy íizető tényező; a tanárok, fentartók. tanulók s az állam. Percentekben mutatja ki, mennyi esik egyikre, mennyi másikra. De a tanulók járulékánál visszásságot lát, mert mennél több a tanár valamely iskolában, s kevesebb a tanuló, az intézet részéről a nyugdíjalapot annál erősebben veszi igénybe, mig a tanulóktól kevesebb a jövedelme; mig ellenben hol több a tanuló, aránylag kevesebb a tanár, onnan a nyugdíjazás esélyei kevésbbé terhesek, a nyugdíjalap bevétele több. Épen azért azt javasolja, hogy három fizető tényezőt vegyenek föl hivatalosan ; a) a tanárokat, b) az iskolákat, c) az államot. Hogy az iskola a reá háruló terhet honnan szerzi be, saját alapjaiból, vagy a tanárok, tanulók is hozzájárulnak, s mily arányban, legyen az az intézet belső ügye. Minthogy különben az eddigi fejtegetésekből világosan kitűnik, hogy az intézetnek nem lesz oly nagy terhe, minőt a statiszt. számítások felvettek, óhajtja, hogy ez alapon s az állampénztár járulékának emelése folytán redukáltassanak az iskolák s tanulók terhei, annál inkább, mert a pénzügyi kezelés jogáról lemond az egyház az állam javára. Fejes István röviden kiván szólni. Minthogy a belépés önkéntes s az iskolai fentartó hatóságoktól függ, hogy csatlakoznak-e vagy nem, a miniszternek jogában állt volna egyoldalulag megszabni a föltételeket. Ennél fogva a legteljesebb elismerés illeti a minisztert, hogy az érdekeltek véleményének meghallgatása végett ez értekezletet összehívta. Így remélhető, hogy a cél annál jobban
