Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-12 / 2. szám

tekintve, köztársasági jellegű. De e rapublikánus jelleg még nem revolucionárius, még a puritanizmus legszélsőbb demokráciái árnyalatában, az independens demokráciában sem Ujangliában. Az evangéliumi szellem még itt is mély űrt jelez a legszélsőbb demokracia s a forradalmi szellem között. Ezzel szemben a lutheri egyházban, túlnyomóan benső irányánál fogva, semmi sincs e köztársasági vonásból; bensőségénél és kedélye mélysége és közvetlenségénél fogva, kiválóan neveli a fejedelem iránti személyes vonzódést, hűséget és pietást. Az alattvalói hűséget és engedelmességet alig gyökerezheti meg jobban valami a hivők szivében, mint épen az Augustana, ami különben történetileg is fel van tételezve a reformációnak wittenbergi és svájci alakja által. A szabadságnak azt a benső szellemét, a mely szerint az állam népre és fejedelemre nézve egyaránt a kölcsönös kötelességteljesítésnek és hivatáshüségnek az országa, tehát az emberi önkény felett álló magasabb rend, épen a protestantizmus szülte és növeli máig is szakadatlanul, mig a katholikus hivők vallásos egyházi lelkiismerete — mint az ultramontanizmus mozgolódásai bizonyítják — igen gyakran konfliktusba kerül az állam és a fejedelem, tehát a törvény érdekeivel. E ponton a mai modern, u. n. vatikáni katholicizmus államveszélyes jellegűvé vált, amennyiben az uj dogma, Bauscher, bécsi érsek szerint, a hivő katholikus embert »az állam született ellenségévé teszi.* A modern ultramontanizmus jelszavai az egyház nagyobb szabadságáról stb., a melyek szerint az egyház csak akkor szabad, ha minden és mindenki fölött ő uralkodik,végső konkrét értelmezésében a pápakirály uralmával, tehát a politikai és társadalmi szabadság megsemmisítésével, a szolgasággal azonos. (Folyt, köv.) Dr. Szlávik Mátyás. KÖNYVISMERTETÉS. Valami a »Kis Tükör*-ről. Tegnap este egyszer csak kopogtat valaki az ajtómon. Kíváncsian nyitok neki ajtót. Ki jöhet ily későn s ebben a zúzmarás, kemény, hideg időben? Hát a »Kis Tükör* jött első, tisztelgő látogatásra. — isten hozta ! Épen jókor jött! A napi fáradalmak után épen igen kellemes lesz egy kicsit együtt elbeszélgetnünk s ebben a fagyos világban egy kissé felmelegednünk egymástól az eszmecsere közben. A látogató külseje már bizonyos kedvező benyomást tett. Csinos, egyszerű, takaros a ruházata. Nyilt, őszinte, nyájas a modora, szerény a megjelenése és ott ül arcán a komolyság mellett valami kellemes derültség, a melylyel már előre arról kezeskedik, hogy egy igazán jó órát fogunk vele eltölthetni. Hasznos is, vidámító is lesz a diskursus. Legelőször egy képet mutatott. A háttérben, jó távolban, egy kis falu van s »sugár tornya kilátszik a pusztára*. A falu felől jön korsójával két kis gyermek, hogy abból a forrásból, a mely az előtérben, egy szikla nyílásából tör elő. s leömlésében kis víztükröt képez, merítsenek. A forrásnál már ott van egy fiatal leány, a ki. mielőtt merítene a vizből, előbb lenéz a víztükörbe — talán magát nézi ? vagy inkább mintha azt várná, hogy valami tündér jön majd onnét fel. Mellette áll a nénje, menyecskésen bekötött fejjel. Ő már bele tekintett a tükörbe s most a távolba nézve, gondolkozik, hogy mit látott abban ? Jobbra tőlük egy komoly arcú földmives ül. Tarisznyáját, kalapját letette. Pihen az üdítő forrás mellett. Baljában kulacsa, térdére nvugosztva. vár, hogy a vizből majd meríthessen. Jobbjában pipát tart, egy pillanatra kivette szájából, valamin elmélkedik; — talán azon, hogy micsoda csodálatos erő fakaszthatott abból a kősziklából vizet? Az előtér baloldalán pedig egy kis leány legelieLi báránykáját, de látszik rajta, hogy ő is a forrás vizéhez szeretné terelgetni kis, kezes jószágát. Hát ez a kép bizony egy kicsit beszédesebb is lehetne: azonban igv is meglehetősen sokat mond. A rajzoló képzelete ugyan keveseket csoportosít a vízmerítő körül. Óhajtjuk és reméljük, hogy azért majd sokan lesznek, a kik üdülést keresnek a szikla-forrásnál és a valóság kipótolja a rajzoló szerény képzeletét. Azután bemutatta magát az én látogatóm, előbb versben, majd prózában. A verses bemutatót Szász Károly püspök ur irta meg számára, szeretettel, jó szivvel és melegséggel Egyszerűen mondja el, hogy a kis tükör mi magunkat akar megmutatni erényeinkkel és bűneinkkel; de mint a mesebeli varázstükrök, még majd beszélni is tud hozzánk ez a »Kis Tükör«, mert a gyógyszert is meg fogja mondani, »ba megtisztulni érzünk vágyat«. A prózai »beköszöntő*-ben pedig, mint illedelmes látogató, előbb boldog uj évet kiván minden jóval; de azt is megmondja. hogy mikor lehet csak igazán boldog uj esztendőnk? Kezdtem már megszeretni az uj ismerőst; mert láttam, hogy okos, reális ember; helyén a feje és a szive és tele van szeretettel felebarátjai iránt. Nem rideg formaság nála csak a boldog uj év kívánás, hanem igazán a lelkén fekszik, hogy mindenkinek boldog uj esztendeje is legyen, s ezért ő is megtesz majd minden tőle telhetőt. Majd egyébre fordítottuk a beszéd sorját. Kedvesen, rokonszenvesen mondott el egy kis uj esztendei jelenetet a maga életéből, gyermekkora emlékeiből. Megható közvetlenséggel, de már a humor derűjében. Ő sem sir: hát nem is ríkat; neki is jól esik emlékezni, nekünk is jól esik meghallgatni. A fájdalom megnemesítette, ránk is felemelőleg hat. Aztán Fáy Andrásról emlékeztünk. Horváth Ferenc beszélt róla. De egyszerre nem mondhatott el mindent felőle, olyan sokat tett az a jó Fáy András. A komoly dolgok után elbeszélte a »Kis Tükör*, hogy mi hir van az országban, mit mondtak egymásnak a képviselőházi pártok az uj évkor. Egy olyan kis karcolat formájában szórakoztatott el a látogatóm, a ki beszédességében egy lélekzet alatt elmondta a nagy világ híreit is a chicagói világkiállításról, az oroszok fegyverkezéséről, a cár bajáról s megvigasztalt, hogy nem kell a muszkától félni, mert sok baja van ám annak odahaza is, »csak azt tudja békén eligazítani.« »Apró híreket* is közölt : szólott az egyházi dolgokról Budapesten; csacsogott ^mindenfélét*