Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-20 / 16. szám

intézkedett arról, hogy a konfirmációra előkészítést a lelkészek teljesítsék. Akkor is voltak sokan, a kik nem tették meg. Az uj törvény csak optativusban beszél e tárgyról. Pedig nagy kár, mert egyáltalában nem tudok képzelni sem mentséget ezen kötelezettség alól, mert a hogy a duna-.^ A Krisztus feltámadásának történeti bizonyítékai. (Folytatás és vége.) S most vizsgáljuk meg a másik alternatívát, t. i. ogy a féltámadás hite onnan származott, hogy a Jézus követői lelki hallucináció hatása alatt, bizonyos vizionárius melléki egyházkerület püspöke reá ér maga el-J^lenéseket, a saját túlfeszített képzelődéseik eredményeit; végezni ezt a nagy fontosságú teendőt, ugy reá érhet bármelyik lelkész e hazában, mert azt hiszem, ő neki is lehet annyi dolga, mint bármelyik paptár?ának. Mind hiába, a pap mégis csak a legilletékesebb evangélizátor! Aztán magát a tulajdonképpeni konfirmációt is kellene emelni száraz, rideg mivoltából, ünnepélylyé, lelketbuzdító, szivet nemesítő ürmepélylyé kellene tenni, hol érezze minden kebel a szentlélek érintését, hol dobbanjon meg minden szív attól a melegségtől, melyet a Jézus közelléte áraszt. Nem is kell találgatni sokáig, hogy ez miként lehető. Leirta a mult évi folyamában e Lap a budapesti konfirmációi ünnepélyt, intézményileg szervezve van az az erdélyi egyházkerületben. Nem olyan emberek kezdték, hogy példájukat ne lehetne követni. Bizony követendő is az minden pontjában, melyek közül egyik legnevezetesebb az, hogy minden növendék emlékül kap egy nj-testnmentumot, hogy midőn mint önálló egyliáztag kiindul az életre, vele legyen életének vezére is az Isten igéje. De szerintem még ehhez is lenne fenni való. Hogy a keresztyén erények gyakorlását már ekkor megkezdjék a növendékek, föl kellene őket hivni valamely jótékony célra való adakozásra. Ez tudtommal meg is történik sok helyen és ha egyéb nem, de azon üdvös hatása van, hogy a lélek egyik rul szennyét, az önzést elűzi. Nagyon szép szokás s már több gyülekezetünkben meghonosodott, hogy konfirmáció alkalmával a konfirmáltakat a prot. országos árvaházra adakozásra hivják fel. Hátunk megett a megcsontosodott mult, előttünk a forrongó jövő. Lehet, hogy nem sokára bejő, be kell jönnie a vallások szabad versenyének. Hogy állunk meg akkor, ha a saját magunk dolgával se sokat törődünk? hogy állunk meg híveink között, ha nem erősítjük az erkölcsi kötelékeket, melyek őket a Krisztushoz és az ő anyaszentegyházához csatolják? Es hogy állunk majdan meg Ő előtte, ki elküldött, hogy építsük az ő anyaszentegyházát parányi erőnkhöz képest lelkesedéssel, buzgalommal, megtéve mindent, mit tenni kell, kerülve a mit kerülni kell. Gáspár István. reálisaknak gondolták; s ennek következtében szilárdan elhitték, hogy láttak Jézust s beszéltek vele a halálból val.á. feltámadás után. Mielőtt azonban a vizsgálathoz fognánk, szabad Tegyen felhívnom az olvasó figyelmét ama legnagyobb fontosságú tényre, amit pedig rendesen nem szoktak figyelembe venni a bizonyításnál, hogy az esemény históriai körülményei megkövetelik, hogy azok, a kik\ kigondolták e theóriát, mely kellőleg megfejtené a feltámadásban való hit eredetét, ne csak e hitnek, mint pusztai hitnek eredetét magyarázzák meg, hanem az egyháznak; ez alapon történt felépítését is. Lehetetlen' ezt kellőleg' figyelmébe ajánlani a hitetleneknek. Azonban, a bizonyítás kedvéért tegyük fel, hogy Jézus eredeti követői a legnagyobb mértékben hiszékenyek és képzelődök voltak, csupán azt jegyezve meg, hogy egyetlen bizonyító ok sem szól a felvétel mellett. Teljesen kész vagyok megengedni, hogy a természétfeíettíség némely fajában való hit igen nagy körben el van terjedve az emberiség között; és hogy nagy csomó csudás történet igen kevés, sokszor épen semmi bizonyíték alapján közhitelre talál. Igen könnyű találni embereket, kik hiszik, hogy kísérteteket láttak, s még könnyebb olyanokat, kik hiszik, ho^y mások lattak De van e^y csuda, a melynél a legteljesebb hiszékenység is fennakad, t. i. hogy egy _emberl,-.ki tényleg meghalt, azután életben láttak és válóban beszéltek vele. Nem hiszem, hogy egyetlen authentikus eset is felmutatható lenne arra, hogy valaki bizonyosan állilotla volna, hogy látott olyan embert s beszelt is vele, a ki már meghalt, s latta nem mint lelket, hanem mint testi valóságot. A régi pogányok, kik pedig sok természetfelettit elhittek, kikacagtak volna az ily hitet, mert ez már a lehetőség határan kivül esik; és őrültnek nvilvá-, nítottak volna azt, a ki ilyet mert volna állítani. Tudom. hogy szól néhány régi pogány történet oly emberek ről, • a kiket visszahoztak a más világról; de ezeket a poétákj igen bölcsen csak a legrégibb múltba helyezték visszal De a jelen esetben a történelem nem nyújt elég időt arra,' hogy a feltámadás története ily fokozatosan fejlődjék ki a legrégibb mult takarója alatt. Mi tehát az, a mivel a jelen esetben mulhatlanul meg kell birkózniok azoknak, a kik a feltámadás valóságát megtagadják ? Semmi más, mint az, hogy sok embernek hinnie kellett, hogy látta Jézust néhány nappal vagy héttel felfeszíttetése után s ami több, beszélt is vele külön is, társaságban is. Képzelje el csak az olvasó, hogy mily fokú hiszékenységre volna szüksége egy csomó férfinak és asszonynak,*^ hogy elhihesse. hogy nemcsak beszélt valakivel, a ki nyilvánosan kivégeztetett, s a kinek teste még ma is a sirban porlad, de a kik tényleg megkezdtek egy társaságot alkotni, ennek a hitnek alapján, és hogy az a társaság a föld legnagyobb, legszentebb és leghatalmasabb institutiója; s a mi több, kísérletük tényleg sikerült is. Akik mélyen tanulmányozták az emberi lelket, három . tételt állítottak fel, mint szükségeseket arra, hogy azok a lelki hallucinációk, melyek oly szubjektív benyomásokat gyakoroltak, hogy azokat külső valóságoknak lehessen képzelni, létrehozassanak. Ezek: elfogultság, rögeszme és