Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-13 / 15. szám

autonómiája : következetesen cselekedett tehát, midőn nem ismerte el a rendeletek jogosultságát ott, hol szentesített országos törvények világosan intézkedtek. Nyiltan kifejezést is adtak e felfogásnak egyházunk vezérférfiai mindazon felterjesztésekben, melyeket iskolaügyben az Uralkodóhoz benyújtottak; hangsúlyozzák folyamodványaikban, hogy azon hála és alázatos tisztelet mellett is, melyet az uralkodó iránt éreznek, nem engedhetnek ott, hol jog, kétoldalú szerződés áll fenn; sőt ellenkezőleg magának a fejedelemnek is meg kell ezelőtt hajolnia. Ezért folyamodványaikban nem is valami engedményért esedeznek. »nem azt kérik, mint az 1788. folyamodvány mondja, hogy adassék nekik, hanem csupán hogy az, a mit joggal birnak. náluk hagyassék meg.« Mellettük szólt a jogfolytonosság is, mely jogi kérdésekben mindig nagyon irányadó; hivatkoznak is rá, mondván 1788. folyamodványukban: »az 1606-ik évtől fogva iskoláink ügyét szabadon intéztük azon saját direkció alatt, melyet a béke eszközei és azoknak végrehajtása nekünk ajánlottak s azon tanítási rendszer mellett, melyet nekünk választani tetszett. És soha semmi direkció, sem a rendszernek az egyformasághoz való alkalmazása azokban nem követeltetett. Tehát ezen birtoklás és eljárás csaknem kétszázados, mely magában is, ha semmi békekötések közbe nem jöttek volna, erős jogot adhatna*. Lemondani az iskolák kizárólagos birtokáról egyenlő lett volna a vérrel szerzett, s az ősök által gondosan megőrzött szabadság megcsonkításával: s a jogfolytonosság megszakadása későbbi időkben sok keserűséget okozhatott volna az egyháznak, mert lehetővé tette volna bármily rosszakaratú kormánynak befolyását. Valóban helyesen mondják azért az 1788-iki folyamodvány benyújtói : »amint egyszer az alkotmányos jog és szokástól eltértünk és a norma alá jutottunk, nem fog nyilni innen visszut az előbbi állásra, s bár idő multával a norma vallásunkra nézve még sérelmesebbé váljék, ellenünk mindig az egyformaság megtartására vonatkozó ugyanazon ok fog felhozatni.« Az országos törvények által biztosított egyházi és iskolai önkormányzat féltékeny őrizése, az ezzel együtt járó szabadság szeretete vagy — mint II. József korának irója Marczali mondja — »a százados autonomia alatt szerzett és kifejtett függetlenségi érzet, mely irtózik minden beavatkozástól, minden felülről való vezetéstől*, volt tehát főmozgatója egyházunk kormánynyal vívott küzdelmének. De kétségtelen, hogy az egyházi szabadság gondos őrizése mellett befolyást gyakoroltak református egyházunk magatartására József császárnak alkotmányellenes intézkedései, a magyar nemzetiség elnyomására célzó törekvései is. Bizton következtetjük ezt azon viszonyból, mely a magyarság, magyar alkotmány és a református egyház közt minden időben létezett. Erre mutat az a tény is, hogy egyházaink, egyházkerületeink ellenállása erősebbé, makacsabbá, főleg az 1785. év után válik, midőn az alkotmány megdőlt s Józsefnek absolutisticus és centralizáló törekvései keserűséggel és aggodalommal kezdik a nemzet szivét eltölteni. (Folyt, köv.) Marton Sándor. Az a gálya . . . Mintha látnám azt a gályát, A háborgó tengeren. Azt a gályát, a melyen az — Őrültség is megterem. Mintha látnám a rabokat, Láncra fűzve evezni. A kiket mind, mind egy szálig, Meg is tudnék nevezni. . . Mintha most is hallanám a Szivet rázó éneket: »Vedd el Uram!... Vedd el tőlünk, Ezt a kinos életet!« Nem egy halt meg bánatában, Fájdalmában. Haj! nem egy!... És a gálya, napról-napra, Hétről-hétre egyre megy ... De a gálya végre megállt, Eloldták a rabokat, Mert az Ur lecsendesíté, A hánykódó habokat. Mintha most is hallanám a Szívhez szóló éneket: »Tartsd meg Uram! Tartsd meg nekünk Ezt az édes életet!« Vissza jöttek. Haza jöttek A szegény gálya-rabok, Az Ur gyepüs szőllőjének Munkásai, a »papok« ... Óh nagy Isten! Óh jó Isten! Legyen áldott szent neved! Tartsd felettünk védve "s áldva, — Ezután is szent kezed! . . . Az a gálya most is meg van, A tenger is háborog ... Hab, habot ver, hullámot hány, Ég és a föld már morog... Legyünk készen. Imádkozzunk .. . »Kísértetbe ne essünk« ... Kérjük a mi Istenünket : Hogy mind hivek lehessünk ... És akkor majd, jöhet Róma, Jöhet mainzi fegyvere, Háboroghat 's dühönghet a Világ minden tengere!... Szabó Géza.