Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-06 / 14. szám

• delem, ki a református irányt országába bevitte, 1566-ban a császár és a birodalom előtt kijelentette, hogy az ágostai konfessziót érvényesnek ismeri; a református theologusok (Declaratio thorunensis, Colloquium lipsiacum) elismerik, hogy a református országokban az ágostai konfesszió érvénynyel bir; az 1581-ben kijött »Harmónia Confesszionum« és a »Corpus et syntagma fidei, quae in diversis regnis et nationibus ecclesiarum nomine fuerunt authentice editae* symbolum-gyüjtemény, mely 1612-ben jelent meg, szintén tartalmazza.1

Ez érvényt elismerték hazánkban is a legelső református zsinatok, a nélkül, hogy az ágostai konfesszió tekintélyét a szentirás fölé emelték volna. Az első (1545) erdődi zsinat végzéseinek XII. cikke nevezetesen igv szól: »A többi bitágazatokban egyetértünk az igaz egyházzal, amint az nyilván látható azon hitvallásban, a mely Ágostában, V. Károly mindig felséges, győzhetlen császárnak 15H0-ik évben beadatott«.2

Az ágostai hitvallás elismertetésének egyébiránt nemcsak államjogi s politikai érdekből származott alapja van, hanem dogmatikai is. Az ágostai konfessziónak az urvacsoráről szóló szövege például Luther feltógásátórkülönbözik.3

Továbbá: a reformáció mindkét irányánál a kiindulási alap és annak fejleménye kezdetben közös, mert mindkét irány azon visszaélések ellen támad, melyek a kegyelmi eszközöknek (egyház, sákramentomok, igehirdetés, ordo salutis) kelletén tul való hatást tulajdonítottak, nagyon természetes, hogy mindkét irány kezdetben a determinizmusnak hódolt. Ez a determinizmus kapcsolatban van a vallásban való szolgaakarattal és az eleve elrendeléstől (a praedestinatiótól) csak névleg különbözik, mint az az ágostai vallástétel V. cikkéből is kiviláglik s mint Luthernek Erasmus ellen irt »De servo arbitrio« cimü művéből, a Genesisre irt kommentáriusából (XXVI. rész, 9. vers), sőt a Formula concordiae XI. cikkéből is kitetszik stb.4 A tudós Alvinczi Péter előtt mindezek nem lehettek ismeretlenek s ha még ehhez hozzá veszszük, hogy látva a protestáns felekezetek egymással való civódásának szomorú következményeit, még inkább ragaszkodott amaz ideáljához, mely »egy magyar keresztyén egyház« létrehozása volt. Folyton hangsúlyozza műveiben az ős keresztyén egyházzal s az egyházi atyákkal egyező értelmét s magát sem lutheristának, sem kálvinistának nem írja, hanem Krisztus követőjének vallja és »magyar papnak« írja . . . Alvinczi előtt Fabriczius György volt a kassai magyarok papja, ki Bocskay István fejedelmet magyar beszéddel üdvözölte a bevonulás alkalmával; majd Alvinczinek engedvén át helyét, a német jirotestánsok papja lett Kassán, mely állomásról 1614-ben távozott. Nős ember volt, 1601-ben nősült.5

/ Alvinczin kivül káplánok is működtek a magyar egyházban. Ezek közül Vedányi Ferenczet és Syderius .Jánost már ott találta. Vedányi Ferencznek 1580-ban, mint az iskola tanítójának 100 Irtot, 12 köböl gabonát s egy mázsa sót, mint a magyar lelkésznek 16 forintot, asztalára 12 köböl gabonát, 2 hordó kassai bort s 2 sertésért 2 forintot fizetett a városi tanács.6

Syderius János 1 Hoffman Rudolf: »Symbolik oder systematische Darsteliung des symbolischen Lehrbegriffs der verschiedenen christlichen Kirchen* 257. 258. és 259. lap. 2 Kiss Áion: »A XVI. századi magyar ref. zsinatok végzései* 14 lap. 3 Hoffman : »Symbolik stb* 258 lap. 4 Dr. Szeremlei Gábor: »Szimbolika,« Kézirat. 5 Kassa városi jegyzőkönyv nyomán (Pajkos Endre ev. ref. lelkész ur részemre készített jegyzeteiben.) u Kassa városi levéltár, rendezetlen rész. Pajkos E. jegyz; rövid ideig lehetett Alvinczi segéde; mert már 1605-ben julius 5-kén Szepsi város ref. lelkésze volt.1 Alvinczi Kassán is fenntartotta összeköttetését — elvéhez hiven — a tiszántúli és a tiszáninneni református egyházakkal s e mellett elismerte az ötvárosi senioratus hatóságát is, mint egy későbbi példából világos. A tiszántúliak 1605. junius 5-kén közzsinatot tartottak Nagy-Károlyhan, a melyből Vári Tamást és Pataki Bálintot követekül küldték Bocskay István fejedelemhez Kassára, hogy kérjék és eszközöljék ki tőle, hogy : 1. Ő fensége legyen őre a vallásnak, a pápista papokat tiltsa ki a Tiszáninnen és Erdélyből. S ha valamely város vagy falu vallásunkat beveszi, szabad legyen oda a patronusok ellenére is bevinni az evang. lelkészt. 2. Se nemes, se nem nemes, se szabad városok ne bánjanak el a lelkészekkel tetszésök szerint, hanem a2 illetékes bíróhoz t. i. az espereshez és superintendenshez folyamodjanak. 3. A lelkészek özvegyei még férjök nevét viselik, mentesek legyenek mindenféle szolgálattól, adótól, taxától ; az illető esperesnek azonban folyvást hatósága alatt maradjanak. 4. A református egyháztól bármiként elfoglalt egyházi javak, az esperesek felszólítására mindenütt adassanak vissza; mert a belháborúk folytán 2—3 falu is alig bir tartani egy papot. 5. Vagy egy főiskola állíttassék, vagy a meglevő iskolák bővebben segélyeztessenek. 6. Az erdélyi fejedelmek által adott védlevelek megerősíttessenek.2 Alvinczi ott volt-e e zsinaton, nem tudjuk, de ha ott nem volt: a Tiszamellékén valahol szintén kellett tartatni egy közzsinatnak; mert azon követségben, mely a fejedelem előtt megjelent, »pro partibus et in personis universorum pastorum, cis et ultra tibiscanorum, in his inferioris regni nostri Hungáriáé partibus degentibus, ex synodo eorum generáli, cum plena instructione« Syderius Jánossal. Vári Tamással, Pataki Bálinttal és Letenyei Pállal együtt, Alvinczi Péter is ott volt és hogy a fejedelem a tiszántúli éz tiszáninneni lelkészek özvegyeit és árváit mindenféle adók és szolgálatok terhe alól felszabadítá és arról 1605. julius 5-kén Kassán oklevelet állított, abban bizonyosan Alvinczinek is van érdeme.3 Erre enged következtetni az is, hogy a fejedelem előtt kérelmező követek között, a tiszamelléki lelkészeket legelői, és azok közt Alvinczi Pétert épen a második helyen említi. (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. 1 Révész J. M. prot. egyh. és isk. figyelmező 1878. évfoly. 482. lap. 2 A tiszántúli ev. reform, egyházkerület legrégibb jegyzőkönyve 610. lapján. L. Tóth Sámuel: ^Adalékok a tiszántúli ref. egyházkerület történetéhez* 15 — 16. lap. 3 A fejedelmi kiváltságlevél a tiszántúli ref. egyházkerület levéltárában van és pergamenre van irva s viaszba nycwnott nagy fejedelmi függőpecséttel megerősítve. Hátán a kihirdetésről szóló bizonyítványok. Ezek szerint kihirdettetett Szabolcsvármegye törvényszéki ülésében Kavászon. 1605. dec. 5.; Szatmárvármegye közgyűlésén Óváriban 16U5. dec. 28.; Ugocsavármegye törvényszéki ülésén Sásváron, 1606. febr. 14. (Révész I. Egyh. és isk. Figyelmezője 1878. foly. 482-484. lap.)