Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-06 / 14. szám

szül. Mosanszky Zsuzsanna, továbbá boldogult választmányi tagunk dr. Ballagi Mór nevét árvaházunk márvány emléktáblájára felvésettük. Az egyleti rendes és rendkivüli tagok száma az utóbbi években megdöbbentően csökkent. Ugyanis 1887-ben még 561 rendes és 149 rendkivüli tagunk volt, mig 1891. év végével már csak 426 rendes és 101 rendkivüli tagunk volt, tehát 135 rendes és 48 rendkivüli taggal apadt tagjaink száma. E megdöbbentő jelenség, ha tovább is mutatkozna, intézetünkre végveszélvlyel járna, mert tőkénk kamatai távolról sem elegendők, hogy árvaházunkat fentarthassák és intézményünket tovább fejleszthessük, ha jobbmódu hitsorsosaink egyletünk iránt tovább is közönynyel viseltetnek. Az árva-egyleti tagok szaporítása ügyében tehát gyűjtő-iveket osztottunk szét a választmányi tagok között s a zsinatokat is felkértük közreműködésre. E mozgalomnak ha nem is sok, de az a foganatja lett, hogy a mult évben sikerült az elhalt vagy kilépett tagok helyett annyi uj tagot vonni az egylet körébe, hogy a tagok számának csökkenése, dacára annak, hogy részint elhalás, részint kilépés következtében a régi tagok közül 27-en léptek ki, még sem állott be, Bizalommal tekintünk tehát a jövő elé s reméljük, hogy az uj nemzedék támogatni fogja egyletünket. Nagy súlyt helyezünk és számítunk a vidéki hivek szíves támogatására. Eddig az árvaegylet országos jellege inkább csak abban nyilvánult, hogy árváink legnagyobb része a vidékről származik. Arra kell ezentúl törekednünk, hogy hazánk tehetős vidéki polgárai is minél számosabban lépjenek a tagok sorába. Ismételve kérjük az árvaegylet vidéki tagjait, hogy a taggvüjtési mozgalmat a lehető leghathatósabb módon támogatni szíveskedjenek. Az egyleti tanítói személyzetre nézve abban állapodtunk meg, hogy a tanítók és tanítónők két évre ideiglenesen alkalmaztassanak. Viszont azonban fizetésüket az eddigi 360 frtról 400 frtra emeltük és behoztuk ugy az ő részükre, mint az igazgató részére az ötödéves korpótlékot, mit hét ízben mindannyiszor 30 írtjával adunk. Erre indított minket azon körülmény, hogy a mi tanszemélyzetünk a fővárosban egyike volt a legrosszabbul javadalmazottaknak, mi azt vonta maga után. hogy az alkalmazott tanerők csak rövid ideig működtek intézetünkben ; addig, a mig alkalmuk nem nyílt másutt kedvezőbb feltételek mellett alkalmazást nyerni Fizetésük javítása folytán kilátásunk van arra, hogy egyrészt szivesebben vállalkoznak majd a képesített tanerők a nálunk rendszeresített állásokra, másrészt állandóan megmaradnak helyükön, mi a tanításnak mindenesetre csak előnyére fog válni. A jelentésünk mellékletét képező évi számadásba vannak foglalva gazdálkodásunk eredményei. A női választmány szokott buzgóságot fejtett ki ugy a karácsonyi gyűjtés, mint a bál rendezése alkalmával, mit külön hálás elismeréssel emelünk ki. A bál 1275 frt 49 kr. jövedelmet, a karácsonyi gyűjtés pedig 1693 frt 46 krt eredményezett. Hagyományokban 11,962 frt 32 kr. folyt be, melyből 10,000 frt Schneider József és neje Mosánszky Zsuzsánna, 1000 frt Faber Fülöp, 200 frt Fröhlich Frigyes, 112 frt 32 kr. Kovács Sámuel, 100 frt Geibel Hermán, 500 frt Horváth Mihály és neje Szikszay Zsófia, 50 frt pedig Strobel Frigyes hagyományát képezi. Azonkívül Hunfalvy Pál és neje 2000 frtot. dr. König Mór 100 frtot hagyományoztak egyletünknek. Az előbbi ez idő szerint még nem esedékes, utóbbi pedig még eddig be nem folyt. A Pique-Dame alapítvány Kéler Napoleon ur ujabb 150 frtnyi befizetésével 1500 frtra emelkedett. Budapest fő- és székváros 430 frt, a pesti hazai első takarékpénztár 300 frt, az első magyar általános biztosító-társaság 100 frt, az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár 50 frt, a magyar országos központi takarékpénztár pedig szintén 50 frt segélyt nyújtott az egyletnek. Azonkivül a fő- és székváros 622 frt 21 kr. kövezési járulék befizetése alól mentette fél az egyletet. A »Protestáns Egyházi és Iskolai Lap«-nál befolyt 584 frt 63 kr. adomány és 100 frt alapítvány. Fogadják az adományozók mindezekért az adományokért, valamint azokért is, a melyek a mellékletben vannak kimutatva, az egylet hálás köszönetét. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A pápai jubileum méltán költötte föl a legközelebbi napokban a művelt világ figyelmét, s a »szegény vatikáni fogoly® csakugyan hiába panaszkodik a modern világ dechristianizálásán, mert hiszen bőven jutott ki neki a hódolatteljes üdvözletekből, s a mi fő — mert a pápai udvartartás költséges — a »jubiláris Péterfillérekből!« Óriási összegre rúgnak azok az ajándékok, melyeket a világ minden részéből küldöttek a csalhatatlan pápakirálynak jubileuma alkalmából. Az arany-ezüsttárgyak s a műtárgyak ajándékaitól itt eltekintve valóban mesés összeg az, a mi a pápai pénztárba február havában befolyt, a mi igen élénken emlékeztet azokra a középkori német zsákokra. a melyek »peccata germanorum« neve alatt szerepelnek a történelemben. Azt olvassuk ugyanis, hogy a 8—9 millió lírából 1 l

j2

milliót Ausztria-Magyarország katholikusai adtak, mihez a király 100 ezer, a főhercegek 100 ezer, Vaszary, a »békepápa« magyar békeprimása 100 ezer, a prágai érsek 100 ezer s a magyar püspökök szintén 100 ezer frttal járultak. Szegény Magyarország, melynek tanügye morzsalékokból táplálkozik, mennyit lehetett volna rajta segíteni ez improduktív milliókon! Ugy olvassuk továbbá, hogy Angolországból és Skócziából 1,200.000, Németországból 355.000, Olaszországból 200.000, Argentínából és Uruguayból 150.000, Spanyolországból 180.000, Törökországból 50.000, Braziliából 100.000 és Belgiumból 100.000 lírányi Péterfillért kapott. A norfolki herceg maga 125.000 font sterlingről szóló chequet adott a pápának. És mégis deklamálnak az encyklikák s az ultramontánok a fogoly pápa »szegénységéről* és tarthatatlan helyzetéről. Hát nem képmutatás az a Krisztus korabeli pharizeusok példájának javából!? Ebből az alkalomból a német császár is rendkivüli követet küldött Rómába az ultramontán Loe generális személyében, a mihez Beyschlag lapjának legujabbi füzete igen érdekes, de egyúttal felette elszomorító megjegyzéseket füz. Az a titkos megbízása lett volna állítólag a császártól, hogy eszközölné ki a pápa a berlini centrumpártnál a katonai javaslat elfogadását, a miért cserébe a do ut des elvénél fogva kilátásba helyezi a jezsuiták visszahívásának s egy uj népiskolai törvényjavaslatnak a beterjesztését. A pápai befolyásnak eme igénybevétele 28*