Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-23 / 12. szám

támadni a humanitárius és vallás-erkölcsi, tehát az igazi Krisztusi egyház; be kell bizonyítanunk a kétkedőknek és közönyösöknek is, hogy a mily hű és becsületes állami szolgák, anyakönyvvezetők voltunk, ép oly hű és lelkes lelkipásztorok, evangélisták, misszionáriusok és apostolok tudunk lenni. Az államosítással szemben legyen ez a papság jelszava: meghalt bennem az állam szolgája, de él és élni fog a Krisztus szolgája! Az egyházi élet belső megújhodásának számos eszközei közül kettőre kívánok jelen alkalommal rámutatni. Első a társadalmi tevékenység. Fogja fel állását a lelkész körülbelül ugy mint Oberlin, ki községének használt ott is, hol azt szorosan vett papi kötelessége nem kivánta. A nagy, fejlődött községekben száz meg száz alkalmas kéz közreműködhetik közhasznú ügyek előbbvitele és fejlesztése körül. Nem ugy áll a dolog kisebb, 1—3000 lelket számláló községekben. Ott rendesen a pap a lelke a szellemi és kulturális életnek. Minden nemesnek, minden jónak legyen ő őszintén és fáradhatlanul köz- és támaszpontja. Ébreszszen és támogasson önzetlenül minden keresztyén és humánus törekvést. Éljen benne Pál apostol szelleme, mely kifejezést nyer e szavakban: »mindeneknek minden lettem, hogy mindenektől fogva valakiket megnyernék. Kor. I. lev. 9, 20,..« Különösen az egyesületi uton lendíthet sokat a jó ügyön. A gazdászati kaszinó élén egészen jól megfér a leikész és bő alkalmat találand a földmivelési viszonyok fejlesztésére és hasznos ismeretek terjesztésére. A Schultze-Delitsch-féle egyesületekben hiveit megóvhatja az uzsora nyűgétől, olcsó pénzsegélyt nyitván és takarékosságra szoktatván a tagokat. — Jól kihasználható mező továbbá az olvasó-körök alapítása, valamint az énekkarok szervesése, melyek iránt bizonyára minden községben találni némi fogékonyságot a hivekben s melyeknek létesítése épen ezért nem fog sok nehézségbe ütközni a lelkészre nézve. Másik a szorosabb értelemben vett egyháztársadalmi tevékenység. Ez a legtöbb helytt uj dolog, de még sem egészen ismeretien mező. Itt-ott már művelgetik s ugy látszik, nem művelik hiába. Gyűjtsük össze híveinket egy-egy alkalmas téli estén s beszéljünk nekiek vallásos-erkölcsi dolgokról, olvastassunk vagy szóljunk előttük aktuális vagy általános érdekű egyházi, vallási, erkölcsi, egyháztörténeti és közművelődési kérdésekről. Kössük össze az összejöveteleket vallásos énekléssel és imádkozással, ugy amint a budapesti és gyomai vallásos estélyeken szokták. Említsük fel beszédeinkben vagy a tanítók s más alkalmas egyének által tartott felolvasásokkal kapcsolatban, hogy az ily kérdésekről most már minden héten lehet olvasni pl. »A mi Otthonunk« vagy a »Kis Tükör« meg a »Téli Újság« cimü vallásos lapokban, valamint a Luther-társaság vallásos iratkáiban, továbbá a »Koszoru« cimü vallásos füzetekben. A népnek vallásos olvasmányokra kapatása, tehát a beimissziónak irodalmi ága különösen fontos és hatásos eszköze a megváltozott lelkészi működésnek. Ma, mikor a sajtó oly nagy hatalom, mikor már a ponyvának is rendkívüli hatása van a lelkekre: ezt az egyik legerősebb hatású és egyik legkönnyebb kezelésű fegyvert nagy hiba volna a vallásos tudat ébresztésére és erősítésére serényen és gondosan fel nem használnunk. Az ily összejövetelek, a hívekkel való ilven társadalmi érintkezés, a vallásos olvasmányokról való gondoskodás: mind oly tér, melyen a lelkész áldást terjesztőleg mozoghat és hiveit uj meg uj gyöngéd kötelékekkel fűzheti magához és egyházához. Mindenek felett azonban a vallásos estélyek felkarolását tartom sürgős teendőnknek a megváltozott viszonyok között. Lehetnek azok kiegészítő részei az olvasókör tevékenységének, meg a dalárda összejöveteleinek, vagy akár önálló intézmények is. Hogy nagyon elősegítené az ügyet, mint Papp Károly lelkésztársam e lapok 9-ik számában állítja, ha a tartott előadások kis röpiratokban közrebocsáttatnának, magától értetődik. Az is kivánatos volna, hogy a »Protestáns irodalmi társaság* az evangélizáció ügyét felkarolván, ily röpiratok kiadására vállalkoznék, ha céljai és eszközei általában megengednék ezen irány ápolását is* Ilyen körülmények között talán az sem lesz felesleges, ha figyelmeztetem lelkésztársaimat arra, hogy Angol-, Francia- és Németországban már huzamosabb idő óta szokásban vannak ily előadások, melyek ki is nyomatnak és mindenkinek rendelkezésére állanak. Én a németországiakat ismerem közelebbről s ezekre nézve is bevallom, hogy sok bennök az idegenszerű, de akárhány olyan tárgy és olyan előadás is van köztük, melyet a lelkész a mi vallásos estélyeinken is vezérfonalul, vagy tájékoztatóul használhat.** * Bizony megengedik s a Társaság ez évi közgyűlése el is határozta a vallásos röpivek kiadásának azonnal való megkezdését. Mecaenása is akadt a jó ügynek Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő személyében. Csak írni kell alkalmas dolgokat, van már a ki kiadja s van a mivel kinyomassuk. Sserk. ** Tájékoztatásul ide irom néhány vallásos előadás-gyűjtemény cimét: »Deutsche Zeit und Streitfragen von Holtzendorf und W. Óncken, Berlin C. G. Lüderitzsche Verlagsbuchhandlung. Ugyanott megjelent: »Sámmlung gemeinverstándlicher Vortrage von Rudolf Virchon und Fr. von Holtzendorf. Továbbá: »Wissenschaftliche Vortrage über religiöse Fragen, Frankfurt am Main Moritz Diesterweg.« Ebben az egyes tárgyak az I. és II. füzetben: »Die Gottesidee, von Lipsius. Der christliche Glauben an Jesus und die geschichtliche Frage des Lebens Jesu, von Dr. theol. Herm, Schultz in Göttingen. Reich Gottes und Kirche von Dr. Köhler in Friedberg. Die göttliche Weltregierung von Lipsius. Erlöser und Erlösung, von Dr. Pfeilderer in Berlin. Über die Sündentosigkeit und menschliche