Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-05 / 1. szám

mind az evangéliom munkájának is, és minden falusi kerület bizonyos mértékben egy-egy darab föld az evangéliom munkására nézve.« Beiruth, Antiochia, Damaskus, Názáreth, Jeruzsálem. Jaffa képezik a főbb pontokat, honnan az evangéliom fénye árad mindenfelé az egész tartományra. Vallásos hölgyek viszik az örök Igét a sötétség völgyében ülőkhöz s a menekült, hazájukból kivert zsidók közt igen alkalmas tér nyilik a kegyelem prédikálására. Oh, ha megvalósulhatna, mit a kegyek lelkes óhajtanak! S bizonyára meg fog valósulni. A bibliának hajdan oly virágzó s ma elpusztult földje egykor újra fényes leend isten sugárzó kegyelmétől s a megbüntetett ország újra boldog leend azáltal, kit egykor megfeszített. Az afrikai kontinens némely részeiben még teljesen megközelíthetetlen, nemcsak a bibliára, hanem a felfedezés tudományára nézve is; a merre azonban az európai utazók karavánai haladnak, nyomaikban vonul fel a bibliaterjesztő társaság is, áldásthozó munkájával. A kontinens szelén fekvő tartományokban az evangéliom ügye mindenütt szervezve van. s az újonnan felfedezett területeken, az utazók sátora mellett felüti a magáét a veszélyektől vissza nem rettenő misszionárius is. Legélénkebb az evangéliomi tevékenység a déli részen, a Fokföld körül; kedvező a helyzet Egyptomban s örvendetes Madagaskár szigetén. Általában, konstatálja a Jelentés: »A lég kevésbé nyomott; a sötétség fellege, mely oly régóta fedte a láthatárt, oszlófélben van.« Az újabb nemzedékben észrevehetőleg alakul át a bibliáról való felfogás s a leg-Örvendetesebb jelenség az, hogy az ifjúság és a gyermekek körében emelkedik az evangéliom szeretete. A hajnal derül; a nap nem késhet már soká! Záradékul fölemlítjük, hogy Amerika, Ausztrália pogánysága között, hol az angol faj domináns, egyszersmind a legtevékenyebb is a bibliaterjesztés. Minden angol város, minden falu, sőt minden uj telep terjesztője az Isten igéjének s a merre ez hirdettetik, csak virágzás és haladás lehet az eredmény. Sajnálom, hogy épen e világrészekről nem nyújthatok számadatokat, mert a jelentésben az eladott példányok száma nincs feltüntetve, pedig épen itt volna érdekes látnunk, hogy mily óriási eredményeket mutat fel a Társaság. De hogy mily nagy a tevékenység, kitűnik csak a bibliaterjesztő központok számából is. így Ausztráliában, eltekintve a hazai bibliaterjesztő társulatoktól, két fő agenciát tart fenn a brit társaság, 46 segéd-agenciával és 283 ággal: Amerikában 14 agenciát 1031 ággal. Ha tekintetbe veszszük a mély vallásos érzést, mely az angol fajt jellemzi, s a buzgóságot, melylyel az evangélium isteni igazságait másokhoz is eljuttatni törekszik, elgondolhatjuk, minő áldásos lehet az eredmény. Végigtekintve az angol bibliatársaságnak az egész föld kerekségére kiható bibliaterjesztő tevékenységén, mely már 304 nyelven hirdetteti az evangéliumot, elgondolva a bibliaterjesztéssel mindenütt együttműködő hittérítő tevékenységet, melyben szintén az angol faj a legbuzgóbb és iegáldozatkészebb; hozzávéve mindezekhez a szintén világraszóló »Religious Tract Societv« (vallásos irat-társaság) nagyszabású munkásságát, mely a maga kiadványaiban 201-féle nyelven magyaráztatja és népszerűsíti az evangéliumi keresztyénség örök eszméit: be kell vallanunk, hogy az evangéliumi keresztyénség terjesztésében és megszilárdításában az angol fajnak gondviselésszerű missziója és Isten áldásával koszorúzott páratlan érdemei vannak. Hamar István, RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. I. Alvinczi születéshelye s ideje; születési s első tanuláshelyének jelentősége a XVI. században. Alvinczi Pastoris vagy Pap Péter 1

született Nagy-Enyeden. Családjáról, továbbá atyjáról és anyjáról mit sem tudunk. A nevéhez ragasztott »Pastoris« vagy »Pap« után következtetve papi családból származhatott. Születési ideje szintén bizonytalan. Ha azonban tekintetbe veszszük azt, hogy Pázmány Péter Alvinczinek Nagy-Váradon tanulótársa volt; aki pedig 1570. okt. 4-én született: akkor helyesen következtethetünk arra, hogy Alvinczi Péter is ez időtájon született t. i. 1570. körül. Alvinczi kezdetben szülővárosában, Nagy-Enyeden tanult. Postilláinak élőbeszédében azt mondja, hogy »ifjúságában más* — azaz nem egyházi és tudományos — »élet nemét akarta követni; de a végtelen bölcsességü Úristen Derecskci Ambrus váradi fő-lelkipásztor és Ungvári János erdélyi püspök által németországi két izbeli peregrinatiója után, az építés-munkára, 1604-ben a váradi nemes gyülekezetbe állította«. Nagy-Enyedet hihetőleg szászok építették. Templomkastélya 1239—1241. közt épült s ennek udvarán 1333— 1334-ben díszes egyházat emeltek Nagy-Enyed lakói. Egykorú szászvoltára vall a barcagás (Schwartze Gasse) név, a Herzsa (Her-schau), Gründeken szőlőhegy-elnevezés. A nagyenyedi szászok Nagy-Szebennel nemzeti és kereskedelmi viszonyban állván, a lutheri reformációt Enyedre s vidékére is átplántálták.2

1564-ben, Ágnes napján nevezetes zsinat is tartatott Enyeden, hogy az űrvacsora kérdése felett egymással vitázó erdélyi protestánsok itt döntő határozatra jussanak. De a kiegyenlítés épen nem sikerült, a két felekezet, a magyar (azaz kálvinista) és r lutheránus (azaz szász), egymástól elvált s ennek következtében az 1564. junius 4—11. tartott tordai országgyűlés ez egyenetlenség megszüntetésére törvénybe iktatta, hogy »jövőben mind a két félnek szabad legyen akár a kolozsvári, akár a szebeni vallást és hitfelfogást követni síb«.3

Nagy-Enyed népe maga is a kálvinizmushoz csatlakozott s a lutheránus és kálvinista felekezet ezen különválásában rejlik főoka Enyed és Torda későbbi elmagyarosodásának.4

Végül: 1575. és 1558-ban országgyűlés tartatott Nagy-Enyeden.5 1 Alvinczi neve így van bejegyezve a »Liber Bursae Witternbergicae« című könyvben: »Petrus Pastoris Alvintzy«. 2 Az erdélyi ev. ref. anyaszentegyház névkönyve 1867-re 4-ik lap. 3 Kiss Áron szatmári esperes >A XVI. században tartott, magyar református zsinatok végzései.« 417. és 436. lap. 4 Az erdélyi ev. rcf. anyaszentegyház névkönyve 1867-re 6-ik lap. 5 Zsilinszky Mihály »Magyarorsz. Vallásügyi tárgyalások.« 20t-ik lap.