Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-02 / 9. szám

a szavak valódi értelme felől felvilágosítást kér az iskolai bizottságtól A felvilágosítást azonnal meg is adta Mürooics Gyula bizottsági előadó. Nem osztozik Szász Károly aggodalmaiban. Hiszen épen abban, a mit a püspök ur is említett, hogy t. i. mind a tanár a tanításban, mind a hallgató a tanulásban egyházi törvényeink által annyira meg van kötve főiskoláinkban, találja legerősebb biztosítékát annak, hogy egyik fél sem törheti át könnyedén a megvont korlátokat. A tanulási szabadságot részéről ugy értelmezi, hogy a hallgató a főiskolai tanpályán nem lehet ugy alávetve a mindennapi leckéztetésnek, mint az a gimnáziumban talán szükséges és hasznos, hanem módot kell neki nyújtani, hogy idejét az önálló tanulásra és a szorgalmas önképzésre fordíthassa és fokozatos önállóságra juthasson. Református főiskoláinkban tudomása szerint eddig is volt, ma is van ilyen forma értelmű tanítási és tanulási szabadság és megvoltunk vele tisztességesen. A tanároknak tanulmányozniok kell, de hogy tanulmányozásuk eredményét egyházunk hitelvei ellen ne fordíthassák, a tanférfiakat, a mellett, hogy egyházunk kebelén születtek,, hitelveiben neveltettek, tehát e szellemi kötelékek mellett hivatalos esküjök köti. • Ezt az esküt pedig épen az egyháznak és tanárainak nem lehet számításon kívül hagvniok, midőn az állami hatalom is megbízik a polgároknak őket is szorosan kötelező esküjében. Másfelől épen a protestáns egyháznak, mint a szabad gondolkodás és vizsgálódás szülöttének, nem lehet félnie a tanárok hitbeli hűsége mellett az egyéni felfogás mérsékelten szabad fuvallatától. Ajánlja a szöveg elfogadását. A Szász Károly és Mitrovics Gyula szavai jóformán megadták a kellő alapot, a melyen az eltérő felfogások sorakozhattak. Ezután sem volt ugyan hiány a felfogásokban ide és oda; adtak véleményeket erre és amarra az oldalra. De nem látom szükségesnek részleteznem a vita folyamát, legyen elég röviden csak a Fejes István szavaira kitérnem, a ki teljesen a Mitrovics Gyula oldalára állván, azt. a nyilatkozatot tette, hogy feltűnőnek találja a Szász Károly álláspontját. Hiszen a vitás §. a konventi szöveg 555. §-ának betűszerinti hü másolata, ez a szöveg pedig épen a püspök ur elnöklete alatt hozatott s onnan került az iskolai bizottság javaslatába. Következtek a Györy Lajos, Szeremlei József és Tisza Kálmán módosításai, a melyek, ha én jól látok, alapjokban ocla vágtak, hogy a §. eredeti szöveg célzatától nem valami messze térnek el, hanem talán egyesek megnyugtatását célozták, talán saját felfogásukat akarták a szabad tanítás és tanulás elvével kibékíteni. Végre is Kolozsváry Sándor találta meg a kérdés megoldását, a ki azt indítványozta, hogy az egész 83. §. mereven hagyassék ki. Meg is történt; a §. 51 szóval 40 ellenében eltemettetett. Hát én ugy látom: megmaradt volna az a 83. §. avagy kihagytuk, elvégre igencsak egyre megy. Theologiai tanáraink, hisz' az egész vita tulajdonképen az ő rovásukra ment, a minő nagy különben is a mi ellenőrzésünk, e §-sal, vagy e nélkül, tanítanak, mint eddig, ezután is tanulmányaik és legjobb meggyőződésük szerint, de hiven esküjükhöz és azon egyházhoz, a melynek szolgálatában állanak; egyik talán valamivel szabadabb szellemben, másik talán több konzervativizmussal, de bizonyára itt és ott egyiránt óvakodni fognak, hogy egyházunknak akár alkotmányos szervezete, akár dogmatikai álláspontja miattuk rázkódást szenvedjen. De van a kérdésnek más oldala is. Hangsúlyozták a zsinaton is, hogy a protestáns egyház a szabad gondolkodás és önálló vizsgálódás szülötte; a lelkiismereti szabadság zászlója kezdet óta: és ha lételvéhez hü akar maradni: ezt a zászlót jövőre sem szabad elhagynia. Ezen zászló alatt fejlődött felekezetünk egész élete : ez alatt egyházunk alkotmánya és összes intézménye; ez alatt tudományosságunk és ez alatt egész művelődésünk; ez alatt lehet jövőnknek is jogosultsága és legerősebb biztosítéka. Semmi ujat, sőt merészet sem mondunk vele, ha azt mondjuk, hogy dogmatikus álláspontunk sem merőben az ma, ami a XVI. század első felében volt. Ez a fejlődés törvénye. Előttem nagy kérdés: vájjon Luther és Kálvin a XIX. század végén ugy alkotják-e meg a reformációt, amint azt megteremtették a XVI. században ? Szerintem kár volt e §-t vita tárgyává tenni, kivált olyan főpapnak, a ki irataiban tudvalevőleg a szabad eszmék bátor zászlósa; és kár volt a zsinat 51 tagjának megrebbenie attól a kis szabad szellőtől. Megéltünk volna vele becsülettel. A föntebbi nagy vita után e rész tárgyalása is nyugodtan és gyorsan folyt le. ^Ajánlottak ezután is itt és ott módosításokat, de a melyek a törvényjavaslat lényegén még elfogadva sem módosítottak gyökeresen. Igy egyszerű felolvasásban részesült a 86. §. is, a mely a főiskolai tanárok fizetését — természetesen korpótlék nélkül — 1500 forintban és 300 forint lakbérben állapítja meg. Talán azért ment ez is a gimnáziumi tanárokéval egyetemben oly osztatlan közegyetértéssel, mert az összegeket a zsinat tagjai sem sokallották. De bárcsak ez is mindenhol tetté válhatnék és ne maradna hosszú ideig a papir dicsekvése és a szivek jámbor ohajtozása! Futó Mihály. TÁRCZ A. Lutheránus kálvinisták. Napjainkban ismét aktualissá lett a protestáns egyházak egyesítésének időnként fel-felmerülő eszméje. Most a mozgalom a zsinatból indult ki és egyelőre az egyházak mint emberi szabad társaságok külső viszonyainak és vonatkozásainak egységesítésére szorítkozik. Hogy ez az idők jelenségeinek bölcs mérlegelésével célba vett terv minden nagyobb nehézség nélkül megvalósítható, az a történet tanúbizonyságán kivül már az egyházak alapelveinek azonosságából is következtethető, de hogy sokak ezen vágyára mikor jő el az idők teljessége, azt ma még sejteni sem lehet. Tudjuk, hogy a szétválás sem volt rögtönös és mikor a két egyház hivatalosan külön szervezkedett, egymásra hatni akkor sem szűnt meg. A dunamenti — tuli és inneni — ágost evangélikus egyházak a hercegszőllősi kánonokat majdnem szórói-szóra átvették és legalább a XVII. században használhatták; 1

viszont a reformátusok egyházi élete is mutat fel olyan vonásokat, a melyeknek ellenkezése a kálvini tanokkal kétségbe nem vonható. Erre im egy példa. A kiskomáromi református egyház, a melynek papja az után a Soos János után, a ki a Formula concordiae-t Nádasdi papjainak unszolására — mint akkor még lósi prédikátor — csak bizonyos megjegyzésekkel, sajátos értelmezéssel irta alá, a melyeket midőn figyelembe venni 1 V. ö. mult évben megjelent munkám. A dunántuli ág. ev. egyház 1598. törvénykönyvének ismertetését.